Collide

48. Gondoskodás

Andy óvatosan cipelte Emilyt a kocsijába. Az anyós ülésre helyezve őt kapcsolta be a biztonsági övét majd az arcából egy apró tincset simított ki.
-Mit csinálsz magaddal?-kérdezte Andy lágy hangon. Emily megmocorgott de békésen aludt tovább. Andy Emily lakása előtt leparkolva cipelte őt be a házba. A kanapéra fektette ahogy egy takarót ráterített. Leült vele szembe ahogy a szemei őt nézték. Alszik. Még mindig az a csodálatos nő, aki régen volt.-Annyira megakartalak titeket óvni a fájdalmaktól, hogy végül mindketten megsérültetek.-sóhajtott.-Feleségemnek akartalak...nagyon is szerettem volna egy ilyen csodás feleséget mint te.-mosolyodott el ahogy arra gondolt milyen csodás élete lenne most.-De miről beszélek?-nevetett fájdalmában.-A mai napig téged várlak. Remélve egyszer megtudsz majd nekem bocsájtani.-akkor pillantott fel először róla. A régi házába alig volt egy két dolog. Csak inkább a bútorok amik a költözéskor itt maradtak. Andy felállt ahogy egy apró sétát tett a házba ami régen annyi emléket őrzött. Az asztalon papírok tömbkelege, a laptop bekapcsolva ahol jegyzetel. Mind Jacob ügyéhez köthető. Tudta Andy hogy Emily minden idejét azzal tölti hogy a fiát megmentse. A konyhában gyorskajáldás doboz.-Még főzni sincs időd...miattunk...?-nézett vissza Emilyre. A hűtőt kinyitva látta hogy az szinte üres. A gyógyszereket ahol mindig is tartotta szintén üres.-Francba...holnap szörnyű fejfájásod lesz...-fájt a szíve a lányért aki ilyen körülmények között volt és mégis másokat helyezett mindig maga elé. A szobájába sétált ahol másnapra előakart neki készíteni valami kényelmes ruhát hogy ne keljen feleslegesen ilyenekkel töltenie az idejét és pihenni tudjon. Egy melegítőt a kezébe véve hagyta volna el a szobát mikor az éjjeli szekrényre pillantott ahol két képkeret állt. Egy róluk még Yvette és Thomas esküvőjéről. Mellette pedig négyesbe, Andy, Jacob, Victoria és Emily volt...mint egy család. Andy a kezébe vette a képet ahol még annyira boldogok voltak.
Az emeletről lesétálva a ruhát az asztalra helyezte majd a telefont elővéve kezdte azt nyomkodni. Sokáig nyomkodta majd a lerakva azt ült a fotelbe.
Már hajnalodott. Két óra múlva kopogtak az ajtón amit kinyitva egy nagyobb csomagot vett át.-Mennyi lesz?
-Az elsőbbségi kiszállítás plusz költségbe kerül.-jegyezte meg a futár.
-Nem probléma.-mondta ahogy elővette a pénztárcáját.
-86 dollár és 17 cent lesz.-Andy elővéve a pénzt nyújtotta át a 90 dollárt.
-Tartsa meg.
-Köszönöm szépen.-csukta be az ajtót. A csomagokkal a konyhába sétált majd elkezdte kipakolni. Élelmiszer, gyümölcslevek és gyógyszer volt a szatyorba. Mindet a helyére rakva töltötte fel a hűtőt és a többi szekrényt. Újabb kopogás az ajtón.
-Szia anyu.
-Andy te mit...te mit csinálsz itt Emilynél?-pillantott be a házba Victoria.
-Hosszú.
-Miért nem használhattam a csengőt?
-Alszik, nem akartam felébreszteni. Ne haragudj amiért hajnalba zavartalak.
-Ugyan. De minek kellett a húsleves? Talán beteg?
-Valami olyasmi.-vette át az újabb szatyrot.
-Segítsek? Mi baja?-kezdett pánikolni Victoria.
-Semmi baj anyu, itt vagyok. Inkább Jacobhoz menj haza. Nem tudja hogy eljöttem.
-Biztos rendben lesztek?-kérdezte meg újra.
-Nemsokára otthon leszek, rendben?
-Jól van fiam.-ment a kocsijához Victoria.
-Anyu!-kiabált utána Andy.-Köszönöm.
-Ugyan fiam.-legyintett.-Aki egyszer családtag lesz a Barberéknél mindig is családtag marad. Emilyre ez végképp vonatkozik.-Andy egy kisebb mosoly után csukta be az ajtót. Egy üveg vizet és néhány gyógyszert odahelyezve az asztalra ment biztosra ha Emily felkel egy cseppnyi problémája se legyen majd a másnapossága miatt. Egy papírt véve a kezébe kezdett ráírni amit a ruha tetejére helyezett. Még egy kis ideig nézte Emilyt majd elhagyta a házat.

-Úristen...-fogta a fejét Emily ahogy felébredt. Mintha szét akarna hasadni a feje a fájdalomtól.-Mi a fene...?-próbált visszagondolni mi történt. Akkor vette észre hogy a kanapén alszik, még a tegnapi ruhájában.-Ez meg...mi a fene történt?-temette a fejét a kezei közé. Majd eszébe jutott hogy a sáros földig itta magát.-Hogy a francba jutottam haza?-a szemei megpillantották az asztalon lévő dolgokat. A ruhát, gyógyszereket egy üveg víz mellett. És a levelet. A levelet a kezébe véve kezdte azt olvasni.
,,Emily. Remélem nem ébredsz nagyon rosszul. Bármi is volt az ok ami miatt ennyit ittál, kérlek ne tedd többet. Nem akarom hogy bajod essen. Ha felébresz kérlek vedd be a gyógyszereket amiket az asztalon hagytam és bő vízzel vedd be minél előbb kifejtsék a hatásukat. Készítettem neked ki egy melegítőt is hogy azonnal vissza tudj pihenni, kényelmesen. De mielőtt visszafekszel kérlek edd meg a levest a hűtőből. Anyu főzte, nem én így biztos ehető. A mai napra hagyjuk a megbeszélést és pihenj. Holnap találkozunk az irodában. Andy."
-Ezt nem hiszem el...-szégyellte magát amiért Andy előtt itta magát részegre. Egy kisebb erőt véve magán megette a gyógyszereket majd lezuhanyzott.  Felvéve a kényelmes ruhát amit Andy kikészített ment a konyha irányába. A hűtőt kinyitva látta a levest, illetve a feltöltött polcokat.-Bevásárolt...nekem...?-lepődött meg. A gyomra görcsberándult. Remegő kezekkel vette ki a levest a hűtőből. A sírás kerülgette. A férfi akit annyira próbál kizárni az életéből minden egyes kis tettével eléri hogy ő erre képtelen legyen. De vajon hogy is gondolhatta hogy valaha is képes lesz belőle kiszeretni...mikor számára ő volt az egész élet.