Collide

4. Jacob és a kérdései

-A fiad nincs itthon?-nézett körül újra ahogy beléptek.
-Ma az egyik barátjánál tanulnak, ilyenkor ott is alszik.
-A fiad mit szól hozzá hogy ismerkedsz?-fordult szembe vele ahogy Andy bezárta az ajtót.
-Még nem tud róla. Valójában amióta elváltam a volt feleségemtől nem ismerkedtem senkivel.
-És pont velem kellene kezdened?-egy huncut mosoly ült az arcára.
-Kicsit sokat láttam már belőled ahhoz hogy csak kollégák legyünk.
-Ha tudom hogy kollégák leszünk hidd el nem engedem hogy megtörténjen az az éjszaka.
-Miért tekintünk rá életünk legnagyobb hibájaként?
-Andy a bíróságon nem egy oldalon fogunk harcolni, szerinted annak milyen hatása lenne arra ha mi mégis arra vennénk rá magunkat megpróbáljuk egymás mellett?
-Azt akarod hogy erre válaszoljak? Mert lehet nem azt a választ kapod amit hallani akarsz.
-Akkor inkább tartsd meg magadnak.
-Emily nem akarom elfelejteni az esténket.
-Figyelj Andy, csak azért jöttem el veled hogy tisztázzuk ezt mielőtt még kellemetlenebb lesz ez az egész. Munkatársak vagyunk...jobb ha ez így is marad.-hazudott magának. Már csak ahogy ott állt előtte legszívesebben a karjaiba vetette volna magát ahogy ajkaik vadul csatáznának már. Utána pedig hajnalig élvezte volna azt a kényeztetést amit ő ad neki.
-Mond úgy hogy a szemembe nézel.
-Látod? Ezért se működne. Mert bármit mondanék te nem is figyelsz rám.
-Figyelek. Mert a szemeim folyamatosan az ajkaid nézik amik bárcsak az enyémen lennének. A mellkasod ami fel-le emelkedik ahogy levegőért kapkodsz pedig bárcsak azért járna így mert alattam kapkodsz levegőért. A kezeid amik most ökölbe vannak szorulva pedig bárcsak a farkam fognák körül. Nem veszed észre igaz? Akarom hogy minden testrészed engem érintsen, hozzám köthető legyen.-Emily lábai megremegtek. Ez a férfi nagyon is jól tudja hogy mennyire vágyik rá és hogy ezzel őt az őrületbe kergeti.
-Andy...
-Miért harcolunk egymás ellen?
-Aztán ha odakerülne a sor simán elintézzük a válási papírjainkat?-próbált viccelődni de a tekintete Andy nadrágjáról nem tudott elterelődni. A textílián keresztül tisztán látszódott ahogy vágyik rá.
-A szemembe nézz Emily.
-Mi?-kapta fel a fejét.
-Ne a nadrágomnak beszélj, hanem hozzám.-sétált közelebb.
-Én...lehet jobb ha megyek.-próbálta kikerülni őt de Andy elkapta a csuklóját.
-Maradj.
-Andy...
-Légy az enyém.-az ajkai közeledtek Emily felé mikor az ajtózár fordult a bejáratnál. Azonnal szétrebbentek.
-Szia apa!-lépett be az ajtón Jacob.
-Jacob! Hát te?-ment a fia elé ahogy egy gyors pillantást vetett Emilyre, remélve nem fog ez az egész szituáció kellemetlenül végződni.
-Eric nem érezte jól magát, így hazajöttem nehogy elkapjak bármit is tőle. Nem akarok beteg lenni.-dobta le a kabátját a székre.
-A-a! Fiatalember, kabát a fogasra. Ezt már megbeszéltük.-szólt rá.
-Jól van, tudom.-fogta a kezébe.-Tudom.-helyezte a fogasra. Ahogy bentebb ment vette észre a vendégüket a nappaliban.-Ő kicsoda?-nézett az apjára.
-Ő egy kollégám.-Emilyben ez a szó bőven eleget mondott.
-Emily vagyok.-nyújtotta felé a kezét.
-Jacob.-mutatkozott be Jacob is.
-Apukád mesélt már rólad. Mondta mennyire imádsz rajzolni és fotózni.
-Jobban mint a fizikát és a kémiát.-jegyezte meg ahogy egy apró nevetés hagyta el a száját.-Tehát maga is...ügyész?
-Nem, nem. Ügyvéd vagyok, csak apukád mellett van az irodám.
-Maga elég csinos.
-Jacob!-szólt rá Andy.
-Tegezz nyugodtan, nem vagyok olyan öreg.-mondta neki egy apró mosollyal.
-Akkor is csinos vagy.-mosolygott.
-Jacob!-szólt rá mégegyszer Andy.
-Most mi van? Apu, ne mond hogy te nem veszed észre.
-Természetes hogy csinos, de ne hozd zavarba a vendégünket.
-Van barátod?-kérdezte Jacob mire Emily picit zavarba jött.
-N-Nincs.
-Jacob, elég! Menj a szobádba!
-De még nem is vacsoráztam.-nyavajgott.
-Rendeltem kínait, lehet mindjárt megérkezik.-mondta egy sóhajt követően.
-Emily te is maradsz?-kérdezte izgatottan Jacob.
-Nem, nem hiszem. Én nekem ideje lenne haza mennem.-vakarta meg a tarkóját.
-Vacsorázz velünk.-kérte Andy.
-Nem akarok zavarni, így legalább tudtok egy apa-fia estét tartani. Biztos rengeteg mindenről tudnátok beszélni.
-Apa nagyon unalmas.-súgta Emilynek de persze Andy azonnal meghallotta.
-Nem hiszem el.-forgatta meg a szemeit. De mielőtt mást is reagálhatott volna csengettek. Azonnal az ajtóhoz ment.
-Tehát van barátod?-kérdezte újra.
-Miért szeretnéd tudni?-kérdezte halkan Emily.
-Apunak sincs senkije. És te jófejnek tűnsz.
-Jófejnek tartasz?
-Apu olyan mint egy vénember.-jegyezte meg de Emily azután az éjszakán kicsit se így gondol rá.-Lehet jót tenne neki egy kapcsolat egy fiatal nővel, mondjuk olyannal mint te.
-Te most próbálkozol összehozni vele?
-Tehát nincs barátod?-kérdezte újra Jacob.
-Gyertek vacsora.-mondta Andy ahogy a konyhába ment.
-Én...tényleg nem akarok zavarni.-mondta Emily ahogy a kabátja után nyúlt de Andy megállította.
-Maradj.-mondta. Majd súgva jegyezte meg.-Még nem fejeztük be a beszélgetést.