Collide

37. Boldog család

Reggel Emily korábban ébredt mint Andy így a kávéja mellett a telefonját kezdte nyomkodni. Eszébe jutott hogy a barátnőivel még meg se osztotta a csodás hírt. Így azonnal üzenetet küldött nekik.

Emily elmosolyodott a barátnői reakcióján.
-Mit találtál ami kora reggel ilyen édes mosolyt csalt az arcodra?-hallotta meg az emelet felöl Andy hangját.-Mert ez most biztos nem én voltam.
-Nem tudhatod.-mosolyodott el. Andy azonnal hozzásétált ahogy egy csókot nyomott Emily ajkaira.
-Jó reggelt gyönyörű menyasszonyom.-mondta ki büszkén.
-Jó reggelt szexi vőlegényem.-köszöntötte ő is büszkén.
-Tehát mi a mosoly oka? Találtál valami haláli édes állatos videót?-töltött magának kávét.
-Egy kiskutya ami édesen csúszkál a jégen. Érdekel?-kérdezte.
-Hogy aztán rám nézz a gyönyörű szemeiddel és azt mond ,,Andy egy ilyen kis csöppséget nem akarunk az életünkbe?"
-Akkor nem érdekel?
-Dehogynem.-állt meg mellette ahogy a kávét kortyolva nézte meg Emily által mutatott videót.-Édes.-mosolyodott el.
-Andy...-kezdte.
-Igen kicsim?-kérdezett vissza mintha nem tudná mi következik.
-Egy ilyen kis csöppséget nem akarunk az életünkbe?-nézett rá kölyökkutya szemekkel.
-Ugye tudod hogy bármikor bármire rá tudsz engem venni?
-Lesz egy kutyánk?-lepődött meg Emily.
-Ha szeretnéd.-vont vállat.
-Lesz egy kutyánk?-kérdezte izgatottan.
-Jacob régóta vágyott egyre, aztán jöttél te aki szintén imádja őket, akkor miért ne?
-Emlékeim szerint egyszer azt mondtad nem szeretnél.
-De ti szeretnétek. Ez pedig bőven elég ok arra hogy beadjam a derekam és keressünk valami cuki kutyát nektek.
-Te most ugye nem csak játszol a szívemmel?
-Nem tenném.
-Úristen!-ugrott nyakába.
-Úgy látszik nagyobb boldogságot okoztam mint a kutya a jégen.-mosolyodott el ahogy magához húzta Emilyt.-Mondtam hogy minden álmod valóra váltom.-csókolta meg a nyakát.
-Ha öt évvel ezelőtt a mostani énemmel találkoznék és azt mondaná életem legszebb pillanatait élem amióta ismerlek kinevettem volna, mert rohadtul nem hittem az eféle szerelembe. De most itt vagy velem és...úristen szerethetlek én ennyire téged?
-Mert én szerethetlek téged ennyire?-simított egy tincset a füle mögé.-Én azt se gondoltam hogy leszek még szerelmes. Erre te besétálsz az életmebe és...az esküvőnkre készülök.
-Sziasztok!-zavarta meg őket az ajtó amin Jacob és Victoria lépett be.
-Sziasztok.-ment eléjük Andy ahogy a fia feje búbjára nyomott egy puszit majd az anyukája arcára.
-Szia J.-ölelte meg a fiút Emily.
-Szia Em.-egyáltalán nem kerülte az ölelést Emilyvel. Melegséget árasztott, pont olyan melegséget mint egy édesanya ölelése.
-Szia Emily.-ment oda Victoria.
-Szia.-köszönt neki is ahogy megölelték egymást.
-Még gyönyörűbb vagy mint mikor legutóbb láttalak. Hogy csinálod?-bókolt neki a nagyi.
-A pandásmaszkok.-mondta Andy.
-Pandásmaszk?-nézett a fiára.
-Majd adok belőle.-mondta Emily egy mosollyal ahogy Andy édes mosolyát is elcsípte.
-Jól telt a kis kiruccanás?-kérdezte Andy.
-Remek volt. Nagyi sütött nekem almás pitét. Isteni volt.
-Hoztam ám nektek is.-vette elő a szatyorból ahogy az asztalra rakta. Andy Emily mellé állt aki ránézett. Andy tudta itt az idő hogy elmondja.
-Anyu, Jacob.-szólt nekik ahogy mindketten ráfigyeltek.-Valamit mondanom kell.
-Baj van fiam?-ijedt meg Victoria.
-Nem, egyáltalán nem.-nyugtatta meg.
-Apu...
-Összeházasodunk Emilyvel.-mondta ki egy őszinte, boldog mosollyal. Victoria arcán széles mosoly jelent meg ahogy kisebb ugrálás után ölelte meg Andyt.
-Istenem fiam, de örülök. Annyira reméltem hogy újra boldog leszel!
-Boldog vagyok anyu.-ölelte át.
-Gyere ide gyönyörűm.-ment Emily irányába ahogy őt is örömkönnyekkel a szemében húzott magához.-Jaj, lányom. Annyira örülök nektek.
-Köszönjük Victoria.
-Köszönöm hogy boldoggá teszed a fiam.-mondta a szemébe.
-Ő tesz engem boldoggá. Nagyon szeretem őt Victoria. Csodás fiad van.
-Szólíts mamának. Elvégre a fiam felesége leszel, családtag.
-Rendben Vic...vagyis mama.-mondta ki ahogy Victoria újra megölelte őt.
-Jacob?-nézett a fiára akin először nem látott érzelmeket. De ahogy Victoria elengedte Emilyt az apukája helyett először őt ölelte meg szorosan. Az arcát eltemette. Emily meglepődve nézett Andyre.
-Jacob?-szólt hozzá de nem reagált.-J?
-Az anyukám leszel...-mondta ahogy a könnyeivel harcolt.
-Nem akarok az anyukád helyére lépni Jacob.-mondta neki ahogy Jacob ránézett. Emily gyengéden törölte ki a szemeiből a könnyeket.-De...szívesen lennék a pótanyukád ha te is szeretnéd. Nagyon szeretlek téged is, úgy mint az apukád.
-Akarom.-bújt újra hozzá. Emily szemébe is könnyek gyűltek már, de látszott hogy Andy is erősen próbálja magát visszatartani.-Akarom...
-Jól van.-simogatta meg a hátát Emily.-Menj oda apukádhoz is jó?-súgta a fülébe.
-Jacob...-kezdte Andy mire Jacob őt is szorosan megölelte. Talán hosszú idő után most volt először ennyire újra ilyen szoros kapocs köztük. Hisz Jacob 14 évesen egyáltalán nem vágyott az ölelgetésre. Most mégis szorosan ölelte át Andyt.-Köszönöm amiért a szívedbe engedted Emilyt.-mondta neki Andy ahogy Emily erre elérzékenyült. Victoria vígasztalta.
-Nem csak te kedveled őt.-mosolyodott el Jacob.
-Reméltem hogy megszereted.
-Nehéz nem szeretni.-mondta őszintén.
-Ez így igaz.-adott igazat a nagyi.
-Ilyen kora reggel már itatni az egereket.-törölte a szemeit Emily ahogy mindenki elnevette magát.
-Gyere ide.-nyújtotta ki a kezét ahogy a másikkal még mindig Jacobot ölelte. Victoria boldogsággal a szívében nézte a családját maga előtt.
-Gyere mama te is ide.-mondta Emily. Victoria pedig mosollyal az arcán ment hozzájuk. Egy boldog család lettek.