Collide

63. ,, Te vagy..."

-Nem hiszem el hogy leráztak minket ezek ketten.-nevetett Emily.
-Lehet csak kettesben kellett volna jönnünk?
-Vagy Darlat kellett volna magunkkal hoznunk. Már most hiányzik az a cuki pofija.
-Loranal szerintem remek sora van. Ne aggódj.-sétáltak az étterem irányába.-Jó estét, két személyre szeretnék asztalt.
-Máris, kérem kövessenek.-mutatta az irányt a pincér.-Parancsoljanak.-húzta ki a széket Emilynek.-Az étlap.-nyújtotta át őket.
-Köszönjük.-vették el.
-Italt mit hozhatok Önöknek?
-Én egy white russiant, a hölgynek egy Bloody Maryt legyen szíves.-mondta Andy.
-Túlságosan ismersz.-mosolyodott el az étlap mögött.
-Mindig azt rendelsz, nem nehéz megjegyezni.-figyelte Emilyt.
-Barber, szemeid az étlapon.
-Miért? Meleged lett?
-Kevés ruha van rajtam, szinte csak ez. Ne itt akard hogy a mellbimbóim megkeményedjenek.-Andy elnevette magát.
-Értettem, kisasszony.-nézte az étlapot de a szemei csak visszavándoroltak egyfolytában rá.
-Ettél már kagylót?-kérdezte Emily.
-Nagyon finom, kóstold meg.
-Melyiket kérjem?-kért tanácsot.
-A fésűkagylóval nem tudsz mellé nyúlni.
-Akkor az lesz.-csukta be az étlapot. Emily szemei most már Andyt nézték aki még mindig az étlapot vizsgálta.
-Neked a mellbimbód keményedik maximum, de nálam jobban fel fog tűnni a probléma ha nem hagyod abba.-mondta az étlap mögül.
-Lehet ki se kellett volna jönnünk a szobából?
-Éhes voltál.-nézett rá egy édes mosollyal.

-Éhes voltam.-ismerte be egy kisebb kuncogással.-De ha tudom hogy ennyire nehezen bírjuk visszafogni magunk nem erőltetem a vacsorát.
-Vacsora után is van lehetőségünk mindenre Em.-csukta be az étlapot. A pincér gyorsan felvette a rendelést és fél órán belül már ki is hozta a rendelt ételeket.-Milyen a kagyló?
-Isteni! Szólj, hogy barátkozzak össze a séffel hogy megkapjam a receptet hozzá.
-Szólj és csinálok neked otthon. Jacob nem rajong érte de bármikor megcsinálom neked.
-Mi az istent csináltam én előző életembe hogy az élet egy ilyen férfit küldött az utamba?
-Nem lehet hogy ezt a kérdést inkább nekem kellene feltennem?
-Nem. Biztos hogy nem.-mosolyodott el. Az ételeket elfogyasztva a parton sétáltak vissza a szállás felé.-Nagyon csendbe lettél.-nézett Andyre.
-Em...
-Baj van?-állt meg Emily.-Romlott volt az étel?-aggódott.
-Nem.-mosolyodott el.
-Akkor? Előbb még olyan jó kedved volt. Vagy csak fáradt vagy?
-Nem, erről sincs szó.
-Akkor? Biztos jól vagy? Mintha kivert volna a víz.-érintette meg Andy arcát.-Nincs meleged?-ért a nyakához is gyengéden, hogy megnézze a teste nem e melegebb.-Nincs lázad...
-Em...
-Siessünk vissza a szállásra. Inkább vegyél be valami gyógyszert.-indult el Emily.
-Em...
-Gyere Andy, siessünk.
-Em...-Emily megfordult ahogy a tekintete a homokban térdelő férfira terelődött.
-Mi az? Elvesztettél valamit?-sétált vissza mikor meglátta Andy kezében az ékszerdobozt.

-Úristen!-lepődött meg.
-Emily...
-Úristen ez az amire gondolok?-a könnyek gyűlni kezdtek a szemében.
-Egyszer már elszúrtam. De...életem legnagyobb hibája volt hogy akkor elengedtelek. És még egyszer nem akarom ezt a hibát elkövetni. Szeretlek Em. Nagyon, nagyon...nagyon szeretlek. És megígérem ha most...ha most adsz még egy esélyt nekem, esküszöm a világ legboldogabb felesége leszel mellettem. Mert mindent meg fogok adni neked amire szükséged van. A világot meg fogom adni neked mert megérdemled. Ezért...Em...arra kérlek adj még egy esélyt és...légy a feleségem és...Jacob anyukája. Hozzám jönnél feleségül...Emily Blank?
-Te bolond.-térdelt a homokba ahogy azonnal Andy ajkaira tapadt.-Ezerszer is igen.-mondta egy széles mosollyal.
-Igen?-fújta ki a bent tartott levegőt Andy.
-Igen!-Andy kezei kiemelték a helyéről a gyűrűt, mikor Emily megpillantotta a gravírozást rajta.

-Minden amire szükségem van...te vagy Em.-húzta a remegő ujjára a gyűrűt.
-Úristen, ez gyönyörű.-nézte közelebbről a gyűrűt.-Annyira szeretlek.-csókolta meg Andyt.-Nagyon szeretlek.
-Én is nagyon szeretlek.
-Istenem, én meg azt hittem beteg vagy.-nevetett, mert a boldogsága határtalan volt.
-Csak...izgultam.-ismerte be.
-Úgyis tudtad hogy igent mondok nem?
-Nem.-ismerte be.-Vagyis reméltem de...nem tudtam hogy készen állsz e. Anyu és Jacob biztosak voltak benne hogy igent fogsz mondani.
-Tu-tudták hogy erre készülsz?
-Persze. Ők segítettek a gyűrűt is elhozni. Anyu bőröndjébe rejtegettem.
-Akkor...azért voltak olyan furcsák egész nap?-Andy vállat vont.-Úristen.-nevetett.-Én meg azt hittem mama bekoktélozott a repülőn.
-Az is benne van a pakliban. De inkább ez.
-Újra a menyasszonyod vagyok!-mondta lelkesen.
-Ígérem most addig meg se állok míg a feleségem nem leszel.
-Ajánlom is.-csókolta meg újra Andyt.-Remélem a ruha amit akartam megvan még.-agyalt azonnal Emily.
-Minél előbb szeretnélek elvenni. Amint lehet. Nem akarok várni.-vallotta be.
-Akkor ne várjunk. Amint tudunk házasodjunk össze.-mondta Emily.
-Gyere ide.-húzta magához Emilyt ahogy az ajkait elkapta. Emily boldogan terült el a homokban ahogy Andy felétornyosult.-Szeretlek Emily Blank. Ha tudnád mennyire.
-Tudom. Hisz én vagyok minden amire szükséged van.-célzott a gyűrű gravírozásra.
-Te vagy.
-Most itt helyben ledobnám a ruhám, de mit szólsz ha inkább visszamegyünk a szállásra és ott folytatjuk? Nem szeretném ha egy rák a ruhám alá mászna.-viccelődőtt.
-Siessünk.-húzta fel a földről Emilyt.
-Siessünk.-futottak kéz a kézben a szállásuk irányába. A boldogságuk...határtalan volt.