Collide

25. ,,Élvezd az életet"

Andy próbálta lenyugtatni magát a kocsiban. Kicsit sem akarta az idegességét kivetíteti az este maradék részére. Legfőképp nem Emilyre. A gondolataiból kopogásra kapta fel a fejét. Emily egy pulóverrel takarva magát a hidegtől nézett be az ablakon egy apró mosollyal az arcán. Andy lehúzta az ablakot.
-Most ha arra célozgatsz hogy azért kell itt ülnöd mert félsz hogy bealudtam és nem akarsz felkelteni, de nincs saját kulcsod remekül haladsz.-Andy elmosolyodott.
-Kapok kulcsot?-kérdezte. De valójában kár lett volna Emilyt átvernie. Tisztán tudta ez a találkozó mennyire idegessé tette Andyt.
-Ha bejössz, talán a pótkulcsot megkapod.-mondta ahogy elindult a házba. Andy kiszállt ahogy követte őt. Ahogy bezárta az ajtót Emily meglebegtette előtte a kis tárgyat.-Csak neked, csak most.-hogy lehet hogy ez a nő bármely szörnyű napját képes egy pillanat alatt jelentéktelenné tenni? Andy gyengéden fogta közre az arcát ahogy megcsókolta őt.-Minden rendben?-döntötte a homlokát a homlokának. Andy bólintott de nem válaszolt.-Akarsz róla beszélni?-megrázta a fejét.-Haza akarsz inkább menni...? Vagy...?
-Veled akarok lenni.-bújt Emilyhez. Az arcát a nyakhajlatába temette.
-Minden rendben lesz.-simogatta a hátát.
-Ha te nem lennél...-Emily elhallgatatta őt ahogy az ajkaira tapadt.
-Itt vagyok. Ne is folytasd, rendben?
-Ezek után...nem ártana nekem is egy pótkulcsot keresnem igaz?-mosolyodott el.
-Talán.-mosolyodott el Emily.
-Nyüzsögnek a gondolataim és képtelen vagyok lenyugtatni őket.-vallotta be.
-Bízol bennem?-kérdezte Emily.
-Hogy bízok e benned?
-Igen.-mondta ahogy a tekintetük találkozott.
-Száz százalékig.
-Akkor várd meg míg felveszem a kabátom.-ment a fogashoz a kabátjáért.
-Mit tervezel?-kérdezte.
-Gyere.-nyújtotta felé a kezét.
-Em...
-Gyere.-kérte mosolyogva. Andy pedig nem ellenkezett. Bezárva az ajtót állt meg Andy kocsija mellett.-Szállj be.
-Nem engedem hogy este vezess.-mondta Andy védelmezően.
-De mellettem leszel.-nevetett.
-Akkor sem. Én vezetek, bárhova is viszel engem.
-A lovagias éned.-ment az utas felöli oldalra.
-Hova szeretnél menni?-kérdezte Andy ahogy beindította az autót.
-Csak menj, itt az utca végéig.-mutatott arra a kezével.
-Ugye nem haza akarsz vinni?-nézett újra rá.
-Nem.-rázta meg a fejét.-Ma az enyém vagy.-fogta meg Andy másik kezét.-Csak is az enyém.
-Mindig is a tiéd leszek.-szorított a kézfogáson.
-Indulj.-kérte mosolyogva. Andy pedig követte az utasítást.
-Ugye tudod hogy a világ végéig eltudnál most vezetni?-kérdezte Andy.
-Menjünk világ legszexibb pasija?-kérdezte Em, mire Andy egy édes arcot vágott.

-Ez az én Andym.-simogatta a kezét a hüvelykujjával gyengéden.-Itt parkolj le.-mutatott a szabad parkoló résznél, majd izgatottan kiszállt. Andy hitetlenkedve követte őt.
-Ugye most szórakozol?
-Nem.-nevetett.
-Em.
-Hűtsük le ezeket a gondolatokat.
-A műjégpályán?
-A műjégpályán.-mondta széles mosollyal.-Gyere már.-vonszolta magával.
-Nem hiszem hogy ilyenkor még beengednek.
-Igaz, de mily szerencse hogy a szomszédom itt dolgozik nem?-kérdezte huncut mosollyal. És igen, elintézte. Tíz perc múlva már korcsolyával álltak a lábukon.
-Tudsz egyáltalán korcsolyázni?-kérdezte Andy aki a szemeivel kísérte Emily remegő lépteit.
-Nem nagyon.-vallotta be nevetve.
-Emily...-rázta meg a fejét.-Gyere, inkább menjünk haza. Bújjunk össze aztán...
-Nem! Ki kell űrítenem a fejed a csúnya gondolatoktól.-fordult meg döcögősen a pályán ahogy a kezeivel össze vissza kapdosott el ne essen.
-Erre tudnék más megoldást is.
-Ne már! Gyere.-nevetett.
-Világvége...-motyogta ahogy felment a jégre.
-Oh, te elég stabilan állsz.-lepődött meg.
-Fiatalon jégkorongoztam. Jacobot is én tanítottam meg.-csúszott Emily irányába de távolságot tartott.
-Azt hittem legalább ebbe én leszek ügyesebb.-játszadozott a jégen mint aki nem fél hogy elesik.
-Emily...
-Ne gondolj most semmire rendben?-állt meg végre stabilan a lábain, de az izmait se merte ellazítani nehogy seggre essen a nagy beszéd közbe.-És csak...élvezd velem az életet rendben?-élvezze? Gondolta magába. Hisz amióta ismeri őt mást sem tesz csak élvezi az életet. Újra boldog, újra úgy érzi vágyik arra a boldog életre ami régen az övé volt. De most nem Laurieval. Nem. Hanem vele. Őt akarja maga mellett. Mert akármennyire is fiatal, és különböznek...ő az akit boldoggá akar maga mellett tenni.-Oh, jaj...-csúszkált a lába de mielőtt seggre esshetett volna Andy elkapta.-Én vagyok a szerencsekapásod?-kérdezte egy édes mosollyal ahogy erősen kapaszkodott Andy karjaiba. Andy az ajkaiért hajolt, ahogy gyengéden csókolta meg őt.
-Em....
-Nem akarlak boldogtalannak látni többé.-simogatta meg az arcát.-Túl jó ember vagy hogy ne érdemeld meg a boldogságot.-mondta neki.
-Akkor költözz hozzánk.-mondta a szemébe hezitálás nélkül.-Kezdj velünk egy életet Em.
-Azt akarod...hogy pakoljak össze mindent és...költözzek hozzátok?
-Akármennyire is gondolkozok...jelen pillanatban aki az életem boldoggá tudja tenni te vagy Jacob mellett. Szeretlek és ezt többé nem akarom titkolni. Világgá akarom kürtölni. Egy életet akarok veled Em...-Emily nem reagált.-Em...Em ha úgy érzed túl gyors...
-Marha pici helyed lesz a szekrénybe.-mondta egy széles mosollyal az arcán.
-Ez egy igen?-Andy arca boldogságot sugárzott, mire Emily bólintott.
-Még szép!-ugrott a nyakába mire Andy elvesztve az egyensúlyt zuhant kettőjükkel a földre védve Emilyt a sérülésektől.
-Megütötted magad?-nézett rá.
-Összeköltözünk!-kiabálta ahogy a jéghideg felületen ölelte át Andyt.
-Te bolond.-ölelte magához szorosan Emilyt.-Szeretlek.