Collide

9. Exfeleség

-Lora! Mára végeztél, menj haza.-adta az utasítást Andy.
-Mr. Barber...-kezdte.
-Nyugodtan menj Lora. Majd holnap befejezed.-Emily tudta mire játszik Andy így elmosolyodott ahogy hallotta mennyire próbálja Lorat hazaküldeni.
-Nem is az, Mr. Barber.-szólalt meg Lora.-Várnak magára az irodájában.
-Engem? Mégis ki? Nem beszéltem meg senkivel se időpontot.
-A felesége...vagyis a volt felesége.-javította ki gyorsan magát Lora. Mindketten egyszerre néztünk az irodája felé.
-Laurie itt van?-nézett vissza Lorara.
-Odabent várja.-bólintott.
-A francba.-húzta végig a kezét idegesen a szakállán.
-Menj Lora.-mondta Emily neki.
-Köszönöm Miss Blank.
-Emily csak, már mondtam máskor is.-mosolygott rá hogy megnyugtassa.
-Köszönöm, Emily.-vette fel a táskáját a vállára.-Akkor Mr. Barber, Emily...viszontlátásra.
-Szia Lora.-köszönt el Emily.
-Viszlát...Lora.-tért magához Andy.
-A francba.-ideges volt Andy, tisztán látszódott rajta.
-Úgy látszik a programunk keresztbelőtték.-súgta a fülébe ahogy egy mosollyal indult az irodája irányába.
-Em.
-Menj. Biztos régóta vár.-Andy egy mély sóhajtás után lépett az irodájába.
-Laurie.
-Andy, na végre!-állt fel.-Merre voltál már?
-Ebédelni.-mondta ahogy leült a helyére.
-Ilyen sokáig?
-Mit keresel itt? Azt hittem megbeszéltük hogy telefonon beszélünk ha akarunk valamit egymástól.
-Ugyan már Andy. Jacob szülei vagyunk.
-Jacobról akarsz beszélni? Csak róla vagyok hajlandó veled beszélni.
-Andy hiányzol.-kezdte.-Te és Jacob is.
-Ne kezd Laurie.-kezdte a papírjait nézni.
-Te is tudod Jacob újra családba akar élni. Miért ne próbálnánk neki ezt a lehetőséget megadni?-kezdett ideges lenni Laurie.
-Laurie, mi elváltunk.
-Az nem azt jelenti hogy nem próbalhatjuk meg újra.
-De én ezt nem akarom. Nem akarom veled újra megpróbálni.
-Miért? Összejöttél valakivel? Valami fiatal lány szétdobta a lábait hogy kiélvezd magad és te pedig cserébe a tenyereden hordod?
-Mi közöd hozzá mit csinálok?!
-Ugyan már Andy. Hisz itt mindenki ismer, mit fognak az emberek szólni?!
-Mihez Laurie? Ahhoz hogy talán megpróbálok továbblépni?
-Ha megtudják hogy eldobod az esélyt hogy újra egy család legyünk!
-Mi nem leszünk egy család soha többé. Te meg akartad ölni Jacobot. Most is csak azért láthatod mert nem küldtelek börtönbe.
-Az anyja vagyok.
-Egy anya aki képes lett volna ilyen szörnyű tettre.
-Te se hiheted el hogy a fiunk teljesen ártatlan volt.
-Még mindig itt jársz?! Jacob nem ölt meg senkit!
-Honnan tudod?! Van bizonyítékod?
-Laurie!-kopogtak az ajtón amin Emily nyitott be.
-Elnézést.-kezdte.-Csak szólni akartam hogy elmegyek.
-Két perc és hazaviszlek.-mondta Andy. Laurie végigmérte a fiatal lányt.
-Sétálok de azért köszönöm. Szia Andy. Viszlát.-köszönt el tőlük. Andy pedig mérges volt hogy Laurie elrontotta a terveiket.
-Csak nem ő az?
-Kicsoda?
-Akivel dugsz. Ő az akin kiélheted a vágyaid?
-Most már elég!-állt fel Andy.
-Láttam hogy nézel rá!
-Ő a kollégám, érted? Másrészről míg te mellettem bújtál Neal ágyába én megvártam a válásunk. Melyikünk mocskosabb?
-Elveszed Jacob boldogságát. Egy ilyen fiatal picsa mit tudna neki adni? Lehet melletted a fiunkkal is kavar.
-Lehet többet tud neki adni mint te anyaként. Mert talán ő bízik benne. Ellentétben veled.-vette magára a kabátot.-Most meg ha megkérhetlek hagyd el az irodát mert nekem is dolgom van.
-Azért védekeztek? Nem akarom ha Jacob úgy jönne hozzám hogy testvére lesz.
-Ha máskor akarsz valamit telefonon hagyj üzenetet és majd válaszolok.-nyitotta ki az ajtót ahogy az aktatáskát a kezébe vette.
-Gondold át amit mondtam. Meg kellene próbálnunk újra együtt.
-Viszlát Laurie.-hagyta ott a folyosón a volt feleségét ahogy azonnal kocsiba ült. De mielőtt a célhoz ért volna el kellett valamit intéznie.

_________________________________________

Emily ahogy hazaért elkönyvelve a napot ment hogy felvegyen valami kényelmesebb ruhát.

A konyhában pakolászott mikor csöngettek. A kezét megtörölve ment az ajtóhoz.
-A-Andy?-lepődött meg.-Te mit...-de mielőtt megkérdezhette volna Andy a háta mögül egy csokor virágot kapott elő.
-Engesztelésként amiért nem úgy alakult a délután ahogy terveztük.
-Ezt...igazán nem kellett volna.-vette át a virágot amit azknnal megszagult.
-Sajnálom ami az irodában volt.
-Mégis mit? Hogy az ex feleséged, a gyermeked anyja megkeresett téged?
-Laurieval nem olyan a viszonyom már.
-De Jacob anyukája.
-De már nem része az életemnek.-nézte Andyt akin látszódott mennyire zavarja Laurie látogatása.
-Van borom...bejössz?-adott helyet az ajtónál.
-Nem zavarok?
-Majd segítesz takarítani.-mondta egy édes nevetéssel.
-Remekül tudok mosogatni.-lépett be a házba Andy.
-Ezt örömmel hallom.-zárta be az ajtót. A virágokat egyenest a konyhaba vitte ahol a szekrényből elővéve egy vázát állította azokat bele.
-Tudod...még így is nagyon csinos vagy.-mondta Andy ahogy követte őt a konyhába miután lerakta a kabátját.
-Hé, azt mondtad segítesz. Ne próbálkozz.-szólt rá.
-Utána jutalomként?-húzta fel az ing ujját.
-Lehet róla szó.-harapott az alsó ajkába. Andy közelebb lépve hozzá, húzta őt magához a derekánál.
-Csókolj meg.
-Utána végre dolgozol is?-nevetett.
-Lelkesen.
-Remek.-hajolt az ajkaiért.-Minél előbb végzel annál előbb kapsz jutalmat.
-Mutasd a szennyest.