Collide

36. Esti kaland

-Nagyon fáj?-kérdezte ahogy az ágyat készítette elő alváshoz.
-Micsoda?-nézett rá ahogy az órát lecsatolta a csuklójáról.
-Em...
-Kicsit érzékeny de nem fáj.-nyugtatta meg Andyt ahogy hozzásétált és a nyakába akaszkodott.-Nagyon jó volt ez az este.-csókolta meg.
-Tudok valahogy segíteni? Ha már én okoztam...tudod...
-Egy meleg fürdő lehet jól esne.-mosolyodott el.
-Máris készítem.-nyomott egy puszit a homlokára ahogy a fürdőbe vette az irányt.
Percek múlva már a kádban ültek ahogy Andy gyengéden mosta Emily hátát.
-Andy.
-Hm?-figyelt rá.
-Azon gondolkoztam hogy jövő héten Jacob születésnapján nem akarjuk azt a lányt, Saraht elhívni vacsorára?
-Meghívjuk?
-Vagy szerinted nem örülne neki?-pillantott hátra a válla felett.
-Biztos örülne. Először szörnyen ideges lenne de utána nagyon jól érezné magát.
-Ezt az izgulásos dolgot nem tőled örökölte igaz?-mosolyodott el.
-De, sajnos tőlem.-nevetett Andy.
-Tőled? Most ugye viccelsz?
-Nem.-nevetett továbbra is.-Szörnyen izgulós fajta vagyok.
-Andy Barber és az izgulás? Ne haragudj de ezt nehezen hiszem.
-Ma is szörnyen izgultam.
-Mikor?
-Mikor kimentem a gyűrűért. Végig azon kattogott az agyam míg visszaértem hozzád hogy ugyan mit fogsz válaszolni.
-Esély se volt arra hogy nemet mondjak.
-Egy pici se?
-Egy pici se. Miből gondoltad hogy nemet mondanék?
-Talán a nemrég ismerkedtünk meg indok fordult meg a legtöbbször a fejembe.
-És ez már olyan ok ami miatt az emberek nem köthetnek egy életre szóló döntést?-fordult meg szembe Andyvel.-Ha az ember megtalálja azt aki boldoggá teszi...azt aki a lelkitársa lehet egy életen keresztül...miért akarna várni?
-Mert az emberek változtak. Régen még divat volt fiatalon megházasodni most meg kihasználja mindenki amíg nincs elkötelezve.
-Sajnálom, de én ragaszkodok a házassághoz veled.
-Alig várom hogy a feleségemnek hívhassalak.-játszott Emily kezével.
-Mrs. Emily Barber...-játszott a gondolattal.
-Tökéletes.
-Imádom. Oh és ha gyermekünk is lenne majd?-kezdett izgatott lenni.-Jacob fiú vagy lánynak örülne jobban?
-Ha játékról van szó a fiúnak, de szerintem a lelke mélyén kislányra szavazna.
-Kislány...Elowen Barber? Olive Barber?Lilien Barber?-játszott a nevekkel.
-Hármas ikrek egyszerre?-nevetett.
-Hidd el, ha nem szedném a gyógyszert...biztosan első alkalommal teherbe ejtenél.
-Nem bánnám.-mondta huncut mosollyal.
-Esküszöm a nászéjszakánkon te magad dobhatod ki a kukába.
-Alig várom. Aznap este egy pillanatra se foglak elengedni.
-Végig bennem leszel?-viccelődött.
-Teljesen.
-Ha a szavaktól is teherbe lehetne esni...jelentem rég a focicsapaton gondolkozhatnál.
-Rég nem éreztem így.-vallotta be.
-Hogy?
-Ennyire...élőnek. Elfogadtam hogy az élet nem ajándékozott meg még egy gyermekkel, akármennyire is hálás vagyok az életnek Jacobért vágytam a nagy családra.
-Hány gyermeket szerettél volna?
-Hármat.-válaszolta őszintén.-De valójában nem bánom. Az évek alatti viták csak felvilágosítottak hogy nem szeretném a gyermekeim ennek kitenni. Elég Jacobot megvédenem tőle.-szomorúvá tette Emilyt hogy Andy aki csodás apa nem kapta meg azt amiről álmodott.
-Valóra váltom.-mondta ahogy hátradőlt a kád peremének de a szemei Andyt figyelték.
-Micsodát?-kérdezte mosolyogva.
-A nagy családot számunkra. Te, Jacob, én...és egy focicsapatnyi gyereket szülök neked.
-Nem akarom hogy majd csak azért szülj hogy boldoggá tegyél.
-Azért akarok majd szülni mert anyuka akarok lenni. És a legmegfelelőbb férfi lesz ebben a társam. És lesz egy remek testvérük. Kell ennél több?
-Nem.-mosolyodott el.-Mert lesz egy gyönyörű, okos anyukájuk aki a világ legcsodálatosabb teremtése.
-Na jó, engedj oda.-mászott Andyhez.
-Mit csinálsz?-nevetett.
-Nem elég belőled.-ült az ölébe.
-Kicsim, ne csináld. Hisz épp a fájdalmadon akarunk segíteni.-fogta meg a derekát.
-Én pedig akarlak. Úgyhogy had üljek rád.
-Ilyen nálad egy hangulatingadozás? Egyik pillanatban édes dolgokról beszélsz majd jön a szexi vadmacska?
-Könyörögjek? Tudom hogy azt mondtad fogok de nem éppen ilyenkor akartam.
-Nem kell.-csókolta meg Emilyt ahogy magára ültette.
-Ah...
-Biztos ezt akarod?-figyelte az arcát.
-Nagyon is.-kezdett mozogni. Andy pedig hogy elterelje Emily figyelmét a fájdalmáról a mellét kezdte kényeztetni.-Gyorsíts.-könyörgött mire Andy arcán újra megjelent a perverz mosoly.-Tudom könyörögtem. Már csak a testemnek kell megremegni igaz?-gyorsított Emily a tempón.-Ah...
-Sűrűbben kellene itt szeretkeznünk?
-Benne vagyok.
-Ahogy én benned.-viccelődött.
-Fogd be Barber.-nevetett Emily.
-Tapadj az ajkaimra.-mondta ahogy Emily gondolkodás nélkül kapott az ajkaiért.

-Andy?-kezdte törülközővel szárítani a haját Emily, mire Andy azt átvette tőle és maga kezdte kezelésbe venni a menyasszonya haját.
-Be is akarod szárítani?-kérdezte.
-Ha nem Miss. Kócosként akarsz velem találkozni igen.-nevetett.
-Add a hajszárítót.-vette el Emilytől.-Menj ülj az ágyra.-mondta neki. Emily az ágy szélére ülve gondolkozott miközben Andy szárította a haját.-Min gondolkozol?-csókolta meg a vállát Emilynek jelezve hogy kész van a munkával.
-Semmi.-rázta meg a fejét, majd bebújt az ágyba. Andy pedig követte őt ahogy a mellkasához húzta Emilyt.
-Baj van?-kérdezte ahogy gyengéden simogatta a hátát.
-Nincs.-temette az arcát a mellkasába.
-Akkor? Hirtelen rossz kedved lett.
-Csak elgondolkoztam.-dünnyögte.
-Mégis min?-nézett le rá.
-Mi lett volna...ha akkor találkozunk mikor még házasságban éltél? Ha akkor ismertük volna meg egymást? Lehet akkor...nem is lennénk most így együtt...boldogan.
-Ez a hülye gondolat miért ült most a fejedbe?
-Nem tudom...
-Az élet nem véletlen rendezte ezt így nekünk. Együtt van dolgunk az életben és nem külön-külön. A sors hozott minket össze.
-Bele se akarok gondolni mi lenne ha most nem lennél az életem része.
-Akkor ne gondolj. Mert az életed része vagyok ahogy te az enyém. És ez mindig is így lesz. Rendben van?-nyomott egy puszit a feje búbjára.
-Szeretlek Andy.
-Én is téged...gyönyörű menyasszonyom.-mondta egy mosollyal.
-Jól hangzik.-mosolyodott el Em.