Collide

27. Őszinteség

-Em...-kopogott az ajtón.-Em nyisd ki én vagyok az!-állt az ajtó előtt egy szatyorral a kezében amiben gyógyszer volt fejfájásra. A másik kezében pedig virág csak hogy picit is mosolyogni lássa őt. Mert a mai nap nélküle egy élethossznak tűnt.-Emily!-az ajtó nyílt.-Na vég...re...-pillantotta meg Emilyt.
-Felvered az összes szomszédom.-mondta.-Hol a pótkulcsod szexi pasi?-hagyta nyitva neki az ajtót ahogy visszasétált a házba. Andy lesokkolva állt a küszöbön ahogy próbálta elterelni a figyelmet a vörös duzzadt felületről Emily ajka szélén.
-Em...-sétált be ahogy látta Emily már a kanapén ül és jegeli a felületet.-Em...-ment elé ahogy gyengéden megemelte az arcát. De véletlen a bőrfelülethez ért mire Emily felszisszent.-Ez...ez micsoda?
-Éles az a hülye szekrénysarok.-mondta.
-Nem éppen úgy néz ki.-mondta ahogy újra vizsgálta.
-Ne játszuk ezt. Most nem dolgozunk.-mondta neki.
-Em...-hazudhat neki. Megpróbálhat de kár lenne. Ez idő alatt amióta ismerik egymást jobban kiismerte őt mint talán a huszonkilenc év alatt saját magát.
-Ha azt kérem ne kérdezd, csak segíts lekezelni. Segítesz?
-Em! Valamelyik ügyfeled tette?
-Hogy bántalmazott e valaki? Nem.-hazugság. Andy idegesen állt fel ahogy a szatyrot és a virágot az asztalra dobta, majd az ajtó felé sétált.-Andy...
-Szeretlek Em. Nagyon szeretlek de az hogy nem bízol bennem hogy elmond az igazat rohadtul fáj. Ennyit jelentenék?
-Andy...-állt fel Emily a kanapéról.
-Emily ha a hazudozásokra lenne szükségem a volt feleségemmel maradok. Hallgatnám a hazudozásait mikor tudva tudnám hogy mással bújik ágyba, vagy mennyire szereti a fiam miközben a gondolat hogy majdnem megölte...-nem fejezte be. Nehezen tudta volna.-Melletted azt hittem megtalálom azt amit keresek. Boldogságot, őszinteséget, szeretetet. De ha számodra is csak egy kihasználható férfi voltam...
-Andy várj már.-kapta el a kezét. Andy nem nézett rá, de várt. Türelmesen. De érezte hogy Emily ideges lett mert a keze remegett a csuklóján, amit ő gyengéden csúsztatott a tenyerébe egy kis bíztatást adva neki.
-Kicsim...-simogatta meg az arcát.
-Laurie az irodámba volt.-vallotta be. Andy szemei kikerekedtek ahogy lassan engedte el Emily kezét.-Ne, ne, ne!-kapta el a kezét.-Bármi is járjon a fejedbe ne tedd. Kérlek!-kérte.
-Máshol...is bántott?-kérdezte ahogy egy gombóc ült a torkába.
-Nem...ez is csak...véletlen volt.
-Em!
-Elkezdett arról beszélni hogy hagyjalak el mert csak tönkreteszem a családotok életét. Én meg a nagy számmal tájékoztattam hogy nem vagyok erre hajlandó. Ezért felpofozott.
-Elég!-indult volna újra de Emily visszatartotta.
-Kérlek Andy ne csináld. Kérlek.-ölelte át remélve ezzel mozdulatlanná téve őt.-Inkább...tűröm a pofonokat...bármit de én...én nem tudlak elhagyni.-mondta a mellkasának. Andynek pedig ez a tudat, hogy Emily képes lenne ezen nap mint nap végig menni de akkor sem hagyná el valamiért a szívét megmelengette. Andy gyengéden húzta magához őt ahogy egy apró csókot nyomott a feje búbjára.
-Nem engedem hogy még egyszer bárki is hozzádérjen.-találkozott a tekintetük.-Ezt megígérhetem. Rendben?-Emily bólintott ahogy Andy egy csókot nyomott a homlokára.-Kezeljük le a szád, utána pihenj.
-Ugye nem akarsz hozzá menni?
-Kérted hogy ne menjek.
-De ugye nem várod meg míg elalszok és...
-Ülj le.-bökött a kanapé irányába.
-Andy!-gyengéden kezdte kezelni Emily ajkát.-An...Au!
-Ne haragudj.-nyomott egy csókot a szája másik oldalára.
-Andy...
-Merre vannak a dobozaid Em?-folytatta a kezelést.
-A dobozaim?-lepődött meg.
-Bőrönd, dobozok. Merre vannak?
-A...padláson.-nézett a férfira értetlenkedve.
-Kész.-ragasztotta le.-Menj pihenj le.
-Nem merem becsukni a szemem. Fogalmam sincs mire készülsz.
-Semmi olyanra amiről nem tudnál.
-Amiről nem tudnék?
-Becsomagolok, hogy holnap reggel át tudjam vinni a dolgaid hozzánk.
-H-holnap?
-A közelembe leszel. Én velem jössz munkába és távozol.
-Andy...szépfiú...
-A közelembe leszel Emily. Egy ujjal se érhet hozzád senki.
-Elég egy patkányriasztó az irodámba. Felesleges ez a nagy felhajtás. Amúgy sem lehetünk nonstop együtt. Nekem tárgyalásaim vannak, neked tárgyalásaid vannak.
-Ha elhagyom az iroda területét, biztonságiak fognak az ajtóban állni.
-Na nem. Nem vagyok én valami királynő hogy védelemre szoruljak.
-Akkor megyek és elbeszélgetek Laurieval.
-Jó, jó, jó. Úgy lesz minden ahogy akarod csak...ne menj rendben?
-Feküdj le.
-Feküdj mellém.
-Megyek csomagolni.
-Andy...veled akarok aludni. Ne csináld már.-tárta szét a karjait.-A karjaidba akarok aludni.
-Gyere.-emelte fel könnyedén a kanapéról ahogy Emily gyermeki kacajjal fogta át a lábával a derekát a fejét pedig Andy nyakhajlatába temette. Az emelet felé cipelte ahogy a szobába érve az ágyra rakta őt óvatosan. A takarót megemelve akarta őt betakarni de Emily azt lerúgta magáról.-Em...
-Ne csináld már. Komolyan rosszalkodnom kell hogy kicsit foglalkozz velem?
-Aludnod kell.
-Nem.-ült fel, ahogy játékosan mosolygott.
-Nem. Biztos hogy nem. Feküdj le.
-De akarlak.-mászott az ágy széléig ahogy a térdeire emelkedve most már testközelbe volt Andyvel.
-Amazonas harcosként nem biztos hogy ez jó ötlet. A szád...
-Ez az ajkam lehet picit sebes...de a másik még tökéletes.
-A má...-megértette.-Emily!
-Egy új fehérnemű van rajtam amit amúgyis ma estére szántam neked.-az őrületbe tudta volna kergetni Andyt, aki idegesen húzta végig a kezét a szakállán.-Csak azt várja hogy letépd.
-Francba Em...-csókolták meg egymást mikor már egy percre se aggódtak Emily ajka szélén lévő seb miatt.