Collide

32. Élettervezés

-Megjöttem!-hallatszódott az ajtóban.-Kár volt listát írni.-tette a három nagy szatyrot az asztalra. Emily egy mosollyal reagált az egészre.-Minden rendben? Jacob? Azt ne mond hogy nem készült még el.
-Apu...-jelent meg az otthoni szabadidős ruhájában Andy előtt.
-Át se öltöztél?-kezdett kiakadni.-Jacob mindjárt a suliban kellene lenned.
-Apu...
-Menj öltözz fel.
-Andy...-szólt most már Emily is.
-Mond.-nézett Emilyre.
-Ma...Jacob nem szeretne iskolába menni.
-Miért beteg vagy?-nézett a fiára.
-Nem.-rázta meg a fejét mellé.
-Akkor öltözz.
-Andy...-Andy újra Emilyre nézett.
-Mi a baj? Történt valami?-kezdett aggódni hogy senki se mondott semmit.
-Anyu itt volt.-mondta Jacob ahogy Andy arca hirtelen idegességet mutatott.-Apu én...
-Bántott titeket?!-Jacob Emilyre nézett.
-Engem nem de...-Andy azonnal Emilyhez ment ahogy gyengéden megsimogatta az arcát.
-Hozzádért Em? Bántott téged?
-Jacob menj fel rendben?-mondta Emily neki.
-Akkor...maradhatok?-Andy Emilyre nézett és tudta hogy baj van.
-Maradhatsz. Menj fel.-válaszolta Andy. Emily amint eltűnt Jacob kifújta a levegőt.-Em...
-Segítenünk kell neki.-mondta ahogy leült.
-Em bántott téged?!-kérdezte idegesen.
-Andy kérlek...
-Megígérted hogy nem lesznek titkaink.
-Megpofozott és...megszorította a nyakam. De ennyi.
-Em!
-Andy ő neki orvosra van szüksége!-védte Emily Lauriet.
-Szerinted nem tudom?! Tudom jól Em! De most telt be a pohár.-nyúlt a kocsikulcs után.
-Hé! Hova mész?-kapta el a kezét Andynek.
-Feljelentem.
-Ne, ne csináld.-kérte.-Figyelj valami más megoldást kell találnunk.
-Emily egy fél órára megyek el és arra jövök haza hogy meg akar téged ölni!
-Nem akart megölni! Jacobot akarta elvinni én meg nem engedtem. Ezért kezdett ideges lenni.
-Emily...
-Kérlek ne csináld ezt. Jól vagyok, Jacob jól van. Ez számít nem?
-Emily nem akarok egyszer arra hazajönni hogy a volt feleségem elvesz téged tőlem. Nem pár napig tervezem veled az életem.
-Ahogy én se veled. De azt hittem ez világos.
-Akkor miért nem engeded hogy cselekedjek?
-Miért nem hiszed el hogy minden rendben? Miért nem érted meg hogy ahelyett hogy ártanánk neki segítenünk kellene.
-Olyan emberen nem lehet aki nem hagyja magát.
-Andy...
-A francba màr!-lökte arrébb a széket.-Annyira csodás napnak indult és...
-Miért? Mit terveztél?-terelt Emily.
-Mindegy...telefonálok egyet.
-Andy...
-Nem csinálok semmi olyat. Ígérem.-nyugtatta meg. Emily csak nézte Andyt aki eltűnt az irodájában.
-Most persze nincs új fehérneműm.-motyogta ahogy emlékezett múltkor is hogy sikerült megnyugtatnia őt.-De egy próbát megér nem?-kérdezte magától ahogy percek múlva az irodájába nyitott be.
Csak figyelte Andyt aki írtóan szexi volt.

Andy azonnal rászegezte a tekintetét.
-Rendben, köszönöm Dr. Martinez. Viszonthallásra.-rakta le a telefont.
-Andy...
-Beszéltem egy orvossal. Ha rá tudjuk venni hogy befeküdjön hozzájuk segítenek neki.-Emily szívét pedig megmelengette a tudat hogy Andy minden mérgét és idegességét sutba vágta és Emily kívánságát teljesítette.-Nem tudom hogy tudnánk rávenni...-Emily hozzásétált ahogy átölelte.
-Köszönöm.-bújt hozzá szorosan.-Akkor kár volt az engesztelésen is gondolkoznom.-motyogta egy édes mosollyal.
-Engesztelés?-kapta fel a fejét.-Miféle engesztelés?
-Tudod picit most feszült vagy és...
-Ne, ne, ne, ne. Szeretem a feszültség levezető engeszteléseket.-mondta ahogy látszott már a kedve is javult.
-Keressük meg akkor a pandás arcmaszkot az emeleten?-játszott vele.
-Pandás maszk? Te...te arról beszéltél?
-Mégis mire gondoltál?-tettete magát hülyének.
-Se-semmire.
-Lazulj egy picit Andy, tudom hogy a mai nap nem úgy alakult ahogy terveztük de még kihozhatjuk a legtöbbet belőle.
-Még mindig a maszkokról beszélgetünk?
-Hívjuk le Jacobot, filmezzünk, társasozzunk, süssünk sütit. Bármi. Csak tereljük mára el a gondolatainkat.
-Benne vagyok.-mondta Andy mire Emily egy mosollyal az arcán ment az ajtó irányába.-Em!
-Tessék?-fordult felé.
-Szeretlek.
-Én is téged Andy.-válaszolta.