Collide

88. Túra a vadonban

-Jó reggelt.-csókolgatta Andy Emilyt.-Jó reggelt gyönyörűm.
-Hm.-mosolyodott el.-Jó reggelt.-nyitotta ki a szemeit.
-Csináltam neked kávét.-helyezte a komódra. Azonnal Emily ajkai után hajolt ahogy szinte megszállottjaként esett újra és újra azoknak az édes dús ajkaknak.-Imádlak csókolni.
-Imádom mikor csókolsz.-karolta át a nyakát ahogy Andy könnyedén segítette így fel Emilyt függőleges helyzetbe.
-Hiányoztak már ezek a reggelek.
-Nekem is.-döntötte a homlokát a homlokának.-Imádom az életünk, de ha tudnád mennyire hiányzik az együttlét veled. A reggeli kis romantikus ébredezések, a munka előtti csókcsaták, a vacsora utáni szeretkezések.
-Megkérjem anyut hogy sűrűbben figyeljen a gyerekekre?
-Jacob tudod hogy nem szereti ha bébicsőszködnek felette.
-De Eleia még nem maradhat egyedül vele.
-Találunk megoldást rá, rendben? Ezután az este után nem akarok ebből engedni. Akarom azokat a vad éjszakákat amiket régen éltünk.
-Ahogy én se akarok belőled engedni.
-Mit csinálunk ma?-kérdezte Emily egy édes mosollyal.
-A maradék húsz pózt?
-Andy.-nevetett Emily.
-Na jó, majdcsak este. Mit szólsz egy kis sétához a környéken? Ahogy felkeltem és kinéztem az ablakon, csodás táj van körülöttünk. Körbenézünk egy kicsit?
-Igen.-mondta boldogan Emily.
-De előtte idd meg a kávéd, a reggeli készülőben.
-Ezek a reggelek adnak nekem ennyi energiát.
-Ha szükséged van plusz energiatöltésre csak szólj.-csókolta meg Emilyt ahogy a konyhába ment.
-Most...milyen energiatöltésről beszél?

☆☆☆

-Mikor túráztunk mi így utoljára?-sétáltak kézen fogva.
-Még mikor Jacob nem akart velünk kirándulni ezért két napot Ericnél aludt. Mikor is? Még az esküvőnk előtt.
-Andy...kérdezhetek valamit?
-Persze. Bármit.-Emily megállt.
-Szerinted mi is válságba kerültünk mint...ahogy a legtöbb házasság válságba szokott kerülni?
-Miért kérded ezt?
-Olvastam hogy ha ritkábban vannak kettesben a párok a házasság után az sokszor annak a tönkremeneteléhez vezet.
-Szerinted válságba van a házasságunk?
-Nem. Vagyis...én nem érzem így. Talán mert túlságosan szeretlek, nem tudom.
-Én se hiszem hogy válságba lenne a kapcsolatunk. Ha bármikor is így éreznéd kérlek szólj. Azonnal teszek azért hogy ez ne így legyen.
-Ketten vagyunk a házasságban Andy.
-De te neveled nagy részben a gyerekeket. Te vagy velük otthon. Így az, hogy mivel lepjelek meg, megmentve a házasságunk az már akkor legyen az én dolgom.
-Hogy tudnék kiszeretni belőled mikor ilyen édes dolgokat mondasz?
-Semmiképp se szeress ki. Megtudjuk oldani a problémákat, ugye?-simogatta meg az arcát.
-Meg.-nyugtatta meg Andyt.
-Valójában én is...akartam kérdezni valamit.
-Hű, ez valami ,,legyünk őszinték egymással" sétány?-nevetett.
-Lehet.-vont vállat.
-Mond.
-Én...nem akarlak erőltetni semmire...
-Andy.
-Gondolkoztál azon...hogy esetleg...
-Andy mond már!
-Legyen még egy gyermekünk?-Emily szemei kikerekedtek.-Tudom hogy most is sok minden a te nyakadba zuhan. És hogy pont most észleltük hogy Eleia születése azért eltávolított minket egymástól hisz azért vagyunk most itt. De...
-Kisfiú vagy kislány?-vágott a szavába.
-Mi?
-Kisfiú vagy kislány? Melyiknek örülnél?
-Em...
-Valójában mama is kérdezte gondolkoztunk e rajta.-mosolyodott el.-Szoktam gondolkozni rajta hogy minden ellenére még egy csöppség jó lenne az életünkbe. Jacob már nagy, és nem vágyik a babusgatásra. Persze szereti ha törődünk vele de ez már más vele. De az hogy egy pici lélek csak rád van hivatkozva, te érted rajong...a legcsodálatosabb dolog az életben.
-Akkor te...
-Én is szeretnék egy csöppséget még az életünkbe. Ez a hely pedig remek alkalom hogy rajta legyünk.-mondta egy édes nevetéssel.
-Itt? Az erdőben?-jött zavarba.
-Ott még azért nem tartunk.-nevetett.-De a kis házban a tiéd vagyok.
-Merre kell visszamenni? Erre ugye?-kereste a visszavezető utat.
-Még nem!-nevetett Em.-Még sétálunk. Estére ígérted a maradék húsz pózt. Már ha az izomláztól képesek leszünk rá.
-Ha izomlázra vágysz azt is megoldom.
-Ne izgasd fel a fantáziám.
-Az a cél, hisz akkor visszafordulunk és...-Emily az ajkaira tapadt.-Na jó, ennyi.-kapta fel Emilyt a karjai közé.
-Úristen te mit csinálsz?!-kérdezte meglepettség közepette.
-Visszaviszlek. Nem bírom, akarlak de most azonnal.
-Most? Mégis az erdőbe esünk egymásnak?
-Nem! Félek hogy egy medve megjelenik és megzavar minket.
-Erre nincsenek medvék.-nevetett Emily.-Tegyél már le.
-Nem. Biztos hogy nem. Ismerlek Em. Az ellenkező irányba fogsz menni.
-Arra megyek amerre te. Ígérem.
-Annyira édes vagy.-Andy elveszett a felesége szépségében. De a kérését teljesítve a két lábára helyezte.
-Oh, arra van valami kilátó.-indult mégis az ellenkező irányba. Játszott Andyvel, mert tudta ezzel az őrületbe fogja kergetni.
-Em! Nemár! Menjünk vissza!-kiabálta utána. De mikor látta hogy felesleges, újra a felesége győzött követte őt.-Még hogy arra mész amerre én.
-Úgy látom ha el is tévedek te mindig ott leszel mögöttem.
-Na jó, állj meg. Nem érdekelnek a medvék. Most azonnal magamévá teszlek.
-Nem, biztos hogy nem.-nevetett.-Ez egy sétány, bárki bármikor szembe jöhet velünk és lebukunk.
-Menjünk arra bentebb.-bökött a fejével a sűrű irányába.
-Ne szórakozz már. Gyere.-nyújtotta felé a kezét.
-Ezt nem hiszem el. Te nem vagy nedves?
-De.
-Mi? Akkor...akkor miért ellentétes irányba megyünk?
-Mert tudom hogy mire visszaérünk annyira akarjuk majd egymást hogy a legvadabb éjszakán leszünk túl. És mindketten tudjuk azok az éjszakák hova vezetnek.
-A sürgősségire.
-Nem.-nevetett.-A legnagyobb orgazmusokhoz.-hajolt Andy ajkaiért.-Úgyhogy szenvedj még velem egy kicsit és utána bármit megteszek neked.
-Holnap egésznap aludni fogunk, mert nem fogjuk tudni a túra vagy az esti szex lesz az izomlázunk oka.
-Remélem az utóbbi.-kacsintott rá.
-A francba.-érezte a nadrágja még jobban szorította mint eddig. Megőrjíti a felesége, de szörnyen imádja ezt az érzést.