Collide

51. Ments meg

-Minden rendben Emily?-kérdezte Joanna.
-Hogy?-kapta fel a fejét Emily.
-Minden rendben? Annyira el vagy veszve a gondolataidban.
-Ne haragudj, miről beszéltünk?
-Emily, mi a baj? Történt valami?-tette le a papírokat a kezéből.
-Semmi.
-Nekem ne hazudj, ismerlek.
-Tényleg nincs semmi.-hazudott neki.
-Mrs. Klein Miss Blankhoz jöttek.-lépett be Christopher.
-Nem vártam mára senkit.-jegyezte meg.
-Gondolom engem pedig a legkevésbé.-látta meg az édesanyját az ajtóban.-Joanna.-köszöntötte a régi kollégáját.
-Beatrice.-mosolygott Joanna.-Minek köszönhetjük a látogatásod?
-A lányommal szeretnék beszélni.-nézett Emilyre.
-Azt hittem nem vagyok a lányotok azóta amióta szembe mentem a kis terveitekkel.
-Menjünk valami nyugisabb helyre. Meghívlak kávézni.
-Dolgozom.
-Gyere Emily.-mondta határozottan.
-Mondom dolgozok.
-Joanna megbocsájtanál nekünk?
-Majd később folytatjuk.-hagyta el az irodát. Emily egy sóhajjal dőlt hátra a székben.
-Mi ebben a nehéz megérteni, hogy dolgozom?
-Az nem baj, hisz tudod kivel mész szembe.-ült le Beatrice.
-Szerinted félek tőled?
-Kellene. A saját anyád ellen harcolni a bíróságon, van fogalmad milyen szégyenbe hagysz engem?
-Szégyenbe? Mondja az a nő aki kitagadta a lányát?
-Nem tagadtunk ki.
-Ha most a saját fejed után mész többet ne is gyere haza, nem vagy többé a lányunk.-idézte fel.-Ilyesmit mondtál nem?
-Mert lett volna egy biztos jövőd, életed erre te kis városi ügyvédnek állsz.
-Fogalmad sincs mennyit tanultam hogy itt legyek most ahol vagyok!
-Miért nem tudtad volna elfogadni az életet amit a kezedbe adtunk volna? Egy gazdag férfi aki a tenyerén hordott volna.
-Mert nem vágytam rá! Egy gazdag férfi aki mellett elvesztem a szabadságom?
-Miért? Más ha tudnád milyen hálás lett volna a lehetőségért. Te pedig hálátlan.
-Olyan legyek mint te? Aki apa sikerét kihasználva jutott ide ahol tart? Kösz, nem. Magam akarom az utam kitaposni.
-Azért kavartál az ügyfeleddel?
-Mi?
-Andy Barber. Azért kavartál akkor vele?
-Kavartam? Te mi a fenéről beszélsz?-kezdett ideges lenni.
-Lefeküdtél vele azért vagy ott ahol tartasz.
-Ezt nem hiszem el.
-Ágyba bújsz egy ilyen férfival, és most hálából véded a kölykét?
-Milyen férfival? Neked fogalmad sincs ki ő valójában!
-Szerinted Laurie Barber nem mesélt nekem?
-Laurie Barber beteg akinek segítségre van szüksége. Minden amit állít hazugság.
-Nem feküdtél le a férjével?
-Nem a férje már!
-Tehát lefeküdtél.-nevetett.
-Lefeküdtem igen! Ezt akartad hallani?!
-A lányom...ribanc lett...-mondta undorodva.
-Távozz.-próbálta visszafogni magát.
-Kellemetlen róla beszélned?-Emily idegesen markolt a nadrágjába.
-Végeztél?
-Nem.
-De én igen.-állt fel.
-Ne menekülj Emily. Szerinted a bíró mit fog szólni ha ezt megtudja?-Emily nem válaszolt kiviharzott az irodából de Beatrice követte.-Emily!-Emily kifele menet egy férfiba ütközött. A férfiba aki mindig is megmentette és megvédte őt mindentől és mindenkitől.
-Hé! Mi a baj?-vizsgálta aggódva Emily arcát.
-Ments meg.-mondta halkan de nem nézett a szemébe.
-Mi a baj Em?
-Kérlek ments meg. Vigyél el innen.-könyörgött ahogy a szemei megtalálták Andyét.
-Emily!-hallották meg az ajtóban Beatrice hangját.
-Em...
-Kérlek...nem...nem akarom őt hallgatni tovább.-könyörgött.
-Gyere.-kísérte a kocsija irányába.
-Emily!-kiabált utána Beatrice.
-Szállj be.-nyitotta ki neki az ajtót és amilyen gyorsan csak tudott hagyta el a parkolót.-Mi történt?-nézett Emilyre ahogy az iroda területétől távolodtak. Emily megrázta a fejét.
-Itt...kirakhatsz...-jegyezte meg.
-Nem raklak ki. Miért raknálak?
-Biztos...más dolgod volt csak...én megzavartalak.
-Hozzád készültem.-mondta.-Bár azt gondoltam miattam fogsz elrohanni és nem anyukád miatt.
-Miért futnék el miattad...?-nézte a lábait. A szavak amiket az anyja hozzávágott egy lyukat ütött a már így is összetört szívébe.
-Mert...újra azért mentem volna hozzád...hogy egy új esélyt kérjek tőled.
-Újra álmodom...?-döntötte hátra a fejét ahogy a szemeit behunyta.
-Mi?
-Utálom az álmokat.
-Miről beszélsz most...?
-Rólunk álmodtam...-vallotta be.
-Kettőnkről?-figyelt rá.
-Utat nézd Barber.-nézett a férfira.
-Mit...álmodtál rólunk?
-Egy új esélyt.-nézett maga elé.
-Em...
-Ott voltál nálam...és újra a karjaid között voltam.
-Em...
-És felébredtem.-egy könnycsepp hullott ki a szeméből.-Szörnyen szomorú voltam mert nem voltál valójában mellettem.
-Em...
-Vigyél a tóparti házhoz...kérlek...
-Em most ideges vagy. Ne csináld.
-Veled akarok lenni.-mondta ki.
-Emily...-nehezült Andy légzése.
-Menjünk oda...kérlek.