Collide

84. ,,Megöllek"

-Hol van?-lépett be idegesen a munkahelyére ahol remélte megtalálja Nealt.
-Mr. Barber! Kit keres?-kérdezte Neal asszisztense.
-Bent van?-rontott rá az irodába hezitálás nélkül. Ott ült ő. Viháncolva telefonnal a fülén, ahogy nyugodtan ült a székében mintha ez egy átlagos nap lenne. Andy hirtelen csukta be maga mögött az ajtót ahogy a kulcsot azonnal a zsebébe helyezte.
-Andy, barátom...most nincs időm beszélgetni. Lassan jön a következő ügyfelem.-rakta a telefont az asztalára.
-Te rohadék.-a szemei szinte szikráztak a dühtől.
-Mitől érdemeltem ki ezt a kedves megszólítást?-játszotta a hülyét. Andy pár lépéssel már Nealnél volt, ahogy egy másodperc alatt rángatta fel a helyéről a felsőjénél fogva.-Andy!
-Te rohadék!-szorította a falhoz erősen.-Megöllek!
-Engedj el!-próbálta lefeszíteni Andy kezeit de sikertelenül járt.
-Megmondtam ezerszer ha a családomnak ártasz a saját kezemmel öllek meg!
-Miről...beszélsz?-préselte ki a szavakat.
-Bedrogoztam a volt feleségem! Majd a feleségem a születendő gyermekemmel bezártad egy kibaszott szobába! És képes voltál felégetni a házat, miközben ők is ott voltak?
-Fogalmam sincs miről beszélsz.-hazudta.
-Nincs? Akkor majd eszedbe juttatom!-húzott be neki egy erőset ahogy Neal a földre terült. Andy egy pillanat alatt termett fölötte ahogy szinte szünet nélkül verte arcon Nealt. Neal képtelen volt védekezni, Andy erősebb volt.-Te rohadék!
-Andy elég!-nyílt ki az ajtó ahogy Duffy lerángatta Nealről Andyt.-Elég!
-Megölöm!-kiabálta Andy ahogy folytatni akarta az ütlegelést.
-Ne csináld!-tartotta Duffy vissza.-Gondolj a feleségedre és a gyermekeidre! Szükségük van rád!
-Megakarta ölni őket!
-Andy kérlek!-fogta vissza Andyt.
-Azoknak a kurváknak ott lenne a helye. Az épület alatt porrá égve. Mi a francot szerettek benned? Az a kurva feleséged is felcsináltatta inkább veled magát.-köpött ki egy adag vért.
-Mit mondtál?
-Andy!-figyelmeztette Duffy.
-Hogy kurvák mindketten. Laurie és Emily egyaránt.
-Én tényleg megölöm.-rántotta ki magát Duffy kezei közül.
-Andy!-próbálta Nealről lerángatni.-Ne csináld! Úgyis ha meglesz a bizonyíték Neal börtönbe kerül. Ne csináld!-rángatta újra le róla.
-Nem nyugszom amíg nem jutsz a rácsok mögé!-kiabálta.
-Azt hiszed félek tőled? Az első tárgyaláson ártatlannak fognak ítélni.
-Ha rajtam múlik egy életre a börtönbe maradsz!
-Ugyan Andy....és? Attól azt gondolod bánni fogom a tettemet.
-Majd fogod! Mert biztos lehetsz benne hogy a gyermekeim nagyapja nem fogja ezt tétlenül tűrni!
-Oh majd elfelejtettem hogy az apád börtönbe ül.-nevetett.-Pont ugyanoda való vagy te is!
-Figyelmeztetlek! Ha mégegyszer a családom közelébe meglátlak megöllek! Ha kell magam vonulok be a börtönbe és keserítem meg az életed! Világos voltam?
-Andy menj ki!-szólt rá Duffy.
-De...
-Menj! Őt intézem én!
-Ugyan drága Duffy mit teszel? Megbüntetsz? Add a bilincset, gondolkodás nélkül kikötözlek vele.
-Ha lehet inkább hallgass! Minden amit innentől mondasz felhasználható ellened.
-Nem fogsz letartóztatni.
-Biztos vagy benne? Emily maga hívott hogy vallomást akar tenni a kórházban ellened. Vajon mi okból?
-Mi?-lepődött meg Neal.
-Életben maradt az a kurva? Azt reméltem megdöglik füst mérgezésben!
-Te rohadék!-indult újra felé Andy.
-Nem! Andy nem!-kiabált Duffy.-Vezessék ki Mr. Barbert.-szólt a megjelenő biztonságiaknak.-Őt pedig vigyék el.
-Mond hogy lecsukatod!-várta a választ Duffytól Andy.
-Ígérem mindent megteszek. De...
-De?
-A feleségednek most szüksége van rád. Szörnyen félt és izgul érted ahogy eltűntél a kórházból mellőle. A gyermeketek várja, most került kórházba és te máris egyedül hagytad.
-De...
-Andy amúgyis nyomozás folyik a gyújtogatás miatt. Minden kiderült volna, de hála Emilynek és Laurienak hamarabb kézre került a gyanúsított. De most Emily biztos szörnyen fél, mi van a gyermeketeknek baja esett. Légy vele.
-Akkor...nem csuksz le?
-Miért csuknálak?
-Mert...testi erőszakot alkalmaztam.
-Csak védekeztél Neal ellen nem?
-Mi?
-Neal neked esett te pedig csak védekeztél nem?-Andy tudta mire megy Duffy. Ő egy igaz barát.-Őt intézem. Menj!

___________________________________________

-Jacob hívd őt! Miért nem veszi fel?-pánikolt Emily.
-Anya nyugodj meg.-nyugtatta Jacob. Laurie kivételesen végig Emily mellett maradt. És szinte nem is zavarta az hogy a fia mást is az anyjának hív. Talán inkább először érzett hálát amiért Emily ennyire vigyázott végig Jacobra.
-Igaza van Jacobnak. Nem tesz jót a picinek ha idegeskedsz.
-De....a férjem...miért nem veszi fel? Mi van ha valami hülyeséget csinál? Utána kell mennem.-kelt volna fel az ágyból.
-Mi számít hülyeségnek?-kérdezte az ajtóból a hang amit annyira várt.
-A-Andy....-könnyeztek a szemei.
-Apa...-rohant oda Jacob ahogy megölelte. Emily a könnyeivel harcolt.
-Ideje volt visszajönnöd, Emily majdnem utánad ment.
-Csak...a kedvenc virágjáért és csokoládéjáért mentem.-húzta elő a háta mögül. De Emilyt nem tudta átverni. A kezein láthatóak voltak a sérülések.
-Jacob...menjünk le a büfébe rendben?-állt fel Laurie. Jacob bólintott. Andy azonban megállította Lauriet az ajtóban.
-Köszönöm.-mondta.
-Ugyan mit?
-Hogy megmentetted a feleségem és a gyermekem életét.
-Én...nem tettem semmit.
-Ha te nem mondod el hogy ők ott vannak az emeleten...lehet csak...a holttestüket találták volna meg.-gombóc ült a torkába a gondolattól.-Nem fogom tudni soha se meghálálni ezt neked.
-Sajnálom azt hogy ennyi...fejtörést okoztam nektek. Neked is Emily.-mondta ahogy felé fordult.
-Nem.-rázta meg a fejét ahogy a szeméből kihullott az első könnycsepp.-Nem...tettél semmi rosszat.-Laurie elmosolyodott.
-Menjünk Jacob.-hagyták el a kórtermet.
-Szia.-köszönt Andy Emilynek ahogy közelebb sétált.-Sárga tulipán és a kedvenc mogyorós csokid.-nyújtotta át neki, de Emily az ágyra rakta ahogy Andy egy pillanat alatt húzta őt szorosan magához. Emily megtört. Zokogott.-Sajnálom kicsim. Szörnyen sajnálom.
-Annyira féltem.-mondta.
-Tudom. Tudom.-szorított az ölelésen.-De többé nem árthat nektek. Ezt megígérem.