Collide

28. Vágyaink?

-Mondtam hogy új volt?-nézte Emily a szakadt fehérneműt a földön, ahogy Andy csípőjén ült.
-Nem rémlik.-mosolyodott el Andy. Emily óvatos mozdulatokat tett a csípőjével amivel az őrületbe kergette Andyt.-Emily, most fejeztük be. Viselkedj.
-Ugye...-fogta meg Andy két kezét az oldalán amit összekulcsolva a sajátjával emelt a férfi fejéhez.-Tudod hogy ha azt mondod viselkedj épp az ellentétét éred el?
-Viselkedj.-mondta egy kisebb grimasszal.
-Ezt vártam.-hajolt le Andy ajkaiért ahogy lassan ült az újra merevedő férfiasságára.-Ah...
-Hogy nem tudom ezt megunni veled.-figyelte a csípőjét lassan fel-le mozgató lányt.
-Próbáld meg megunni, de ígérem két másodperc múlva újra könyörögni fogsz értem.
-Francba Em.-beindította. Emily a kezeit a mellkasára támasztotta ahogy az ütemet kezdte diktálni. Andy kezei gyengéden markolták a mellét.-Annyira csodálatos vagy.
-Kívül vagy belül?-humorizált. Andy egy pillanat múlva elkapta a kezeit amiket azonnal a háta mögé kényszerített ahogy a mellkasára lökte őt és ő kezdett irányítani.-Andy....
-Nem csak te tudsz rosszalkodni.-súgta a fülébe.
-Folytasd...-könyörögte.
-Mond hogy akarsz.-nehezült Andy légzése is.
-Akarlak, akarlak...-kiabálta a fokozott tempó mellett. Andy mellkasán engedve el az izmait egy széles mosollyal az arcán tudta egy újabb sikeres körön vannak túl.-Most jutott eszembe hogy neked nem Jacobbal kellene otthon lenned?
-Tudja hogy itt vagyok, mondtam neki hogy beteg vagy így ő maga is erőszakoskodott hogy jöjjek hozzád.
-Most hülyén érzem magam hogy hazudtam és ez miatt nem vagy vele.-szállt le Andyről ahogy a férfi ingjét magára vette. Andy csak követte a szemeivel.
-Jobb hogy nem tudja mit tett az anyja.-nyugtatta meg.-Őt nem akarom belekavarni ebbe az egészbe. De Emily...előttem ne titkolj többé semmit. Szeretlek és nem akarom hogy ennek az egésznek köztünk egy apró hazudozás vessen véget.-húzta vissza a csípőjénél magához.
-Tudtam hogy az utóbbi napban sok problémád adódott Laurieval és nem akartam fokozni.-vallotta be.-Minden ellenére nem tartom őt rossz vagy gonosz embernek. Vagyis...tudom hogy amit tett az megbocsájthatatlan de lehet ha kapna segítséget megváltozna.
-Te mindenkiben a jót látod és mindenkinek segíteni akarsz.
-Talán mert nekem se volt soha segítségem amíg otthon éltem.-játszott a kezeivel.
-Képtelenség mindenkin segíteni kicsim. Főleg ha nem is engedik.-Emily Andyre hajolt, ahogy a nyakhajlatába bújt.-Olyan gyönyörű lelked van.
-Nem akarok sírni úgyhogy ne mondj ilyen dolgokat.-motyogta.
-Te...gondolkoztál valaha a jövőn Em?-simogatta a hátát.
-Túl sokat az utóbbi időben.
-Az utóbbi időben?
-Amióta az életem része vagy.-még mindig a nyakhajlatába bújkált. Valamilyen szinten az illata megnyugtatta.
-Miken gondolkoztál?-remélte azt a választ fogja hallani ami már őt is foglalkoztatta.
-Mekkora lábast vegyek a halacskáidnak amiben jó kis levest főzhetek belőlük.
-Emily.-nevetett Andy.-Komolyan kérdem.
-Ha elmondom hogy fog valóra válni?-nézett végre Andyre.
-Úgy hogy valóra váltom.-simította a hajtincset a füle mögé.
-És ha akkor mondom el ha valóra váltottad?
-Akkor honnan tudjam mit kell valóra váltanom?-kérdezte.
-Látva mennyire ismersz, mennyire tudod a kívánságaim...tudni fogod. Ebben száz százalékig biztos vagyok.-csókolta meg Andyt, majd mászott volna le róla de Andy visszahúzta magára, amitől Emily ajkait apró nevetés hagyta el.
-Én elmeséljem min gondolkoztam az utóbbi időben?-kérdezte.
-Meséld.-támasztotta meg a kezein a fejét ahogy a szemkontaktust tartotta.
-Nyugisabb helyre költöznék.
-Ennél nyugisabbra? Egy faluba akarsz költözni?
-Vagy csak ki a nyaralóba.-vallotta be.-Igazad volt múltkor. Tényleg megfontolandó hogy azt a csendet válassza az ember.
-Értem. És még?-faggatta tovább.
-Reménykedek hogy Jacobot olyan helyre veszik majd fel később ahol jól fogja érezni magát.
-Ez aranyos.-mosolyodott el.
-Egy családra vágyok.-nézte Em szemeit.-Egy feleségre és talán...újra apa szeretnék lenni.-Emily pedig már akkor tudta. Mindketten ugyanazokra a dolgokra vágytak. Egymástól.