Collide

5. Szingli apa?

-Nekem se volt soha erősségem a matek.-nevetett Emily ahogy a pohár borba kortyolt.-Valójában kevés olyan tantárgy volt amit szívesen tanultam.
-A fotózni szeretek de a suliba a szakkört megszűntették, mert a tanárunk babát várt és abbahagyta a munkát. A rajz pedig sokszor elég unalmas mert nem adnak szabad teret.-mondta Jacob.
-Miért nem indítasz te egy fotós szakkört akkor?-bíztatta Emily.
-Á, nem hiszem hogy sokan jelentkeznének.
-Miért gondolod így?-Andy tudta a választ.
-Biztos...hallottál az esetemről.
-Hallottam és?-tűnt úgy mintha Emilyt kicsit sem zavarná.
-Téged nem zavar hogy ki is vagyok?
-Egy fiatal humoros srác akinek tehetsége van a fotózáshoz. Sajnos többet még nem tudok rólad de biztos vagyok benne hogy nem vagy rossz srác.-mondta egy mosollyal.
-Te...nem úgy nézel rám mint egy gyilkosra?
-Gyilkos? Miért néznék úgy rád? Aki a börtönbe van, bizonyítékkal gyilkosságért arra nézhetsz úgy mint egy gyilkos de te itt vagy, a szüleid mellett. Éled a mindennapjaid. Ezek korántsem egy gyilkos jellemzői.-Andy csak nézte Emilyt aki percről percre jobban és jobban elvarázsolta. Ki ez a lány? Miért akarja még mindig jobban megismerni? Egyáltalán miért játszik azzal a gondolattal...mi lenne ha vele maradna?
-Tudod Emily...-kezdte Jacob.
-Hm?-figyelte rá.
-Apu nagyon szingli.-mondta egy kisebb grimasszal.
-Már mondtad.-nevetett.
-Na jó, Jacob! Menj tanulni.-mondta neki Andy.
-De filmezni akartam volna Emilyvel.
-Menj tanulni, majd talán egyszer elmehetnénk kettesbe moziba.-kacsintott rá.
-Te és én?-csillogtak a szemei.
-Miért ne?
-A barátaim őrült féltékenyek lesznek hogy ilyen dögös nő jár hozzánk.-állt fel széles mosollyal az asztaltól.
-Jacob!-szólt rá újra Andy.
-Jól van, jól van. Megyek! Jó éjszakát Emily, remélem máskor is jössz.
-Azt nem...
-Biztos hogy jön, ne aggódj. Irány a szobádba.-fejezte be Andy. Emily megvárta míg Jacob eltűnik a látószögből.
-Kicsit magabiztos vagy.-jegyezte meg egy apró mosollyal.
-Mivel kapcsolatban?-nézett Emilyre.
-Azzal kapcsolatban hogy újra majd megfordulok nálatok.
-Miért? Nem?
-Nem. Andy értsd meg, hogy köztünk nem lehet semmi. Az az este...megtörtént. Ez tény. Csodás volt. Ez is tény. De...
-Akkor ne keresd a kifogásokat.-dőlt a pulthoz és Emilynek csak egy valami jutott hirtelen az eszébe. Mégpedig hogy szexi. Ez a férfi egy tökeletes példánya a férfi nemnek.-Nem azt mondom hogy költözz ide most azonnal...
-Mi...micsoda?-jött hirtelen zavarba.
-Csak azt próbálom elmondani Emily hogy amióta azon az estén megismertelek...nem tudok másra gondolni csak rád.
-Andy neked itt a fiad! Rá kellene gondolnod.
-Rá is gondolok. Hisz látod, mennyire összepróbál minket hozni.
-Te nem tudod feladni?
-Nem, nem is akarom.
-Jobb ha megyek...-nyúlt a kabátjáért.-Köszönöm a vacsorát.-nyúlt a kilincs után.
-Hazaviszlek.
-Nem kell, sétálok.-nyílt az ajtó.
-Jacob! Hazakísérem Emilyt! Ne várj meg! Jó éjszakát!-kiabált az emelet irányába, Emily pedig hitetlenkedve nézett rá.
-Andy...
-Ha sétálni akarsz akkor sétáljunk.-vette magára a kabátját, majd kivette a lakáskulcsot a kis tálból a szekrényről.-Gyerünk.
-Bármilyen szándékod is legyen. Nem alszol nálam.-jegyezte meg azonnal.
-Majd meglátjuk.-jegyezte meg egy mosollyal az arcán.

A pillangók pedig elindultak Emily hasában. A nézése mindent elárult.
A séta közben Emily idegesen harapdálta az ajkát de nem szólt semmit. Andy pedig szorosan ment mellette. Lassan olyan érzése volt bárki közeledne felé az éjszaka közepén, Andy a szemével megölné az illetőt. Egyszóval biztonságban érezte magát.
-Miért harapdálod az ajkad?-kérdezte.-Ideges vagy?
-Mi? Nem. Miért lennék?-hadarta.
-Nem tudom, te válaszolj miért vagy ideges.
-Nem vagyok az.
-Akkor pedig ne harapdáld. Képtelen vagyok másra figyelni csak az ajkaidra.
-Az ajkaimra?
-Hogy azok a csodás ajkaid mire képesek.-helyezte a kezeit a zsebébe.
-Te normális vagy?-ütötte meg játékosan ahogy elnevette magát.-Én próbálok szakmailag tekinteni rád de te teljesen megnehezíted a dolgom.
-Én nem tudok szakmailag tekinteni rád. Nem mikor az ágyamba szeretkeztünk.
-Shhhh! Halkabban már!-tette a kezét a szájára.-Még meghallják.
-Kik?
-Bárki! Neked neved van Andy a városba. Mit fognak rólad gondolni?
-Nem érdekel.-vont vállat.
-Akkor sem kiabálhatsz utca hallatára.
-Miért nem?-nevetett.
-Mert...
-KEDVELEM EMILY BLANKOT.-üvöltötte mire Emily a két kezét szorosan a szájára tapasztotta.
-Te hülye vagy?
-Kedvellek Emily Blank.-mondta a szemébe.
-Ne, csak ezt ne csináld. Nem kedvelhetsz!
-Késő.-a szemei nem tévedtek el róla.-Nagyon kedvellek.
-Miért?-temette most ő az arcát a kezei közé.-Ha nem a munkatársam lennél gondolkodás nélkül vetném magam a karjaidba.
-Tény hogy egy szinten van az irodánk. De míg én a megyei ügyész vagyok...te ügyvéd. Majdnem hogy ellenségek vagyunk.-mondta humorizálva.
-Mire akarsz célozni?
-Hagyjuk hogy munkatársak vagyunk vagy sem. Én kedvellek. Te is engem?
-Andy...
-Ezt igennek veszem.-fogta közre az arcát ahogy ajkaik találkoztak. Mohón csókolta őt és Emily se tudott többé ellenkezni. Tudta bárhogy is ellenkezne...ma Andy Barber biztosan az ágyába köt ki.
-Szexi, szingli apukába zúgtam bele...-mondta ahogy az ajkaik súrolták egymást.
-Ennél jobb választásod nem is lehetett volna.-csókolta őt újra.