Collide

71. ,,Melletted..."

-Andy hova lett?-kérdezte a szüleit Emily.
-Jacobbal ment le a büfébe. Éhes volt már a fia.-mondta Paul.
-Azt mondta jófejek vagytok.-mondta mosolyogva.-Mit művelt hogy...jóba lettetek?
-Megmentett téged.-mondta ki Beatrice.
-Mi?
-Ő talált meg téged...ő hívta a mentőket.
-Ő...talált meg?-a gondolat hogy Andy mit érezhetett mikor megláthatta őt az összetört autóban a szívét darabjaira hullasztotta.
-És gondolkodás nélkül adott vért számodra.
-Álljunk meg.-szólt közbe.-Mi...mit csinált?
-Az orvosok belső vérzésre gyanakodtak. Azt mondták vérre lesz szükséged. Sajnos...-néztek össze Paullal.-...mi nem voltunk alkalmasak mert előtte este alkoholt fogyasztottunk de Andy...megfelelő volt. És hezitálás nélkül adott vért számodra.
-Akkor az a folt a karján...
-Nem mondta?
-Nem...-mondta Emily.-Istenem...
-Nagyon szeret téged. Egy percig se mozdult el mellőled. Felajánlottuk hogy vigyázunk rád amíg hazamegy kicsit rendbe rakni magát és pihenni de ő meg se mozdult.
-Tudod lányom...-kezdte Paul.-...mikor megláttam nem hittem hogy ő a megfelelő személy számodra. De...most már látom hogy rosszul ítéltük őt meg.
-Elmesélte a volt házasságát nekünk...elmondta hogy akkor ismert meg mikor már a váláson túl voltak.
-Laurie szerint...még mindig én vagyok az oka hogy a házasságuk tönkrement.
-Beszéltél Miss Dockeryval?-lepődött meg Beatrice.
-Még...valamelyiknap. Milyen...nap is van?
-Csütörtök.
-Hétfőn...hétfőn beszéltem vele.
-Emily!
-Csak...segíteni akartam neki.
-Az a nő nem fogad el segítséget.-mondta idegesen Beatrice.
-Tudom anya. De...
-Mindenki tudja hogy megbolondult mégis te vagy az egyetlen aki ragaszkodik ahhoz hogy megmentse.
-Nem gondolom őt rossz embernek.
-Azok után se hogy...?!
-Beatrice!-csitította el Paul.
-Mi után, mi....anya?-Beatrice megrázta a fejét.-Mi után anya?!
-Semmi...nem érdekes.-mondta mire kinyílt az ajtó és Andy lépett be rajta Jacobbal.
-Anya!-rohant az ágyhoz Jacob.
-Szia J.-ölelte át.-De jó hogy itt vagy.
-Annyira megijesztettél.-mondta Jacob.
-Ne haragudj.-kért elnézést.
-Mindannyiunkat megijesztett.-javította ki Andy. Emily ahogy ránézett nem tudott elvonatkoztatni attól hogy ennek a férfinak köszönheti azt hogy most itt van. A szemei könnyezni kezdtek.-Hé, kicsim.-sétált hozzá.-Mi a baj? Fáj valamid? Szóljak a doktornőnek?
-Nem, nem. Nem fáj semmi.-nyugtatta ahogy próbálta összeszedni magát.-Csak...hiányoztatok.
-Csak a büfébe mentünk.-mondta.-Megkérdeztem a doktornőt és azt mondta kaphatsz egy falatot a kedvenc édességedből ezért hoztam neked.-vette elő a mogyorós nápolyit a zsebéből. Emily szemei újra könnybe úsztak.-Most megint mi a baj? Em...kicsim...
-Azt hiszem megbolondulok ha nem lehetek végre a feleséged.-vallotta be.
-A feleségem leszel ezért kár itatnod az egereket.-mosolygott rá ahogy Em szeme újra a lila foltra terelődött a karján.
-Sajnálom.
-Ugyan mit?
-Ezt az egészet.
-Ugyan már, kicsim.-ölelte át Emilyt.-Minden rendben lesz.
-És...én magam foglak az oltárhoz vezetni.-szólalt fel Paul.
-Én pedig ott leszek hogy megnyugtassalak.-mondta Beatrice.
-A szüleid nagyon királyak. Elmondták milyen bulis dolgokat csináltak fiatalon. Oh, és hogy ő nekik van egy nagyon menő ügyvédi irodájuk. És hogy van medence a házuk udvarán.-mondta izgatottan Jacob.
-Úristen két napig nem vagyok magamnál és mennyi minden változott.
-Te vagy minden változás oka.-mondta Andy.-Te éred el hogy a mi világunk szebb és jobb legyen.
-Haza akarok menni...
-Amint a doktornő azt mondja már viszlek is.
-Neked J, nincs iskola?-kérdezte Emily.
-De, de nem akartam suliba menni. Amúgy se tudtam volna koncentrálni tudva hogy te meg itt fekszel.
-De megbeszéltük hogy most miután látott és beszélt veled, nagyi érte jön és hazamegy leckét írni.-kócolta össze a fia haját.
-De apa..
-Megegyeztünk fiatalember. Mondtam hogy holnap is behozlak Emilyhez de a sulit nem hanyagolhatod el.
-De te se mész dolgozni.-próbálkozott továbbra is.
-Miért nem mész dolgozni?-lepődött meg.
-Amíg ki nem engednek melletted maradok.
-Andy...
-A munka megvár.
-Ahogy én is téged. Amúgy se tudnék mit csinálni, megvárom míg haza küldenek.
-És ha arról van szó, mi nagyon szívesen itt maradunk vele és majd hazavisszük.-mondta Paul.
-Szeretnék a menyasszonyom mellett maradni. Az irodai munkát laptopon is eltudom végezni.
-Nem lehetsz 0-24-ben velem...
-Dehogynem. Csak figyelj.-mosolygott Emilyre.
-Szeretlek Andy.
-Én is téged, kicsim.-nyomott egy puszit a homlokára.
___________________________________________
-Hé, világ legszexibb pasija.-szólt Andyhez aki a kórteremben lévő kanapénál dolgozott.-Miért nem mész haza?
-Nem hagylak egyedül.-mondta ahogy egy pillanatra felnézett a papírok közül majd újra azokat bújta.
-Andy...pihenned kell.
-Nincs baj kicsim.-nyugtatta.
-Azt én elhiszem, de harmadik napja nem aludtál.
-Ez nem igaz.-csukta be a laptopot, miután Emily szabotálni próbálja őt.
-Dehogynem.
-Aludtam. Melletted.
-Ágyban?
-Nem.-ment Emily mellé a székbe.-Itt ebben a székben.
-Andy ne szórakozz már velem.
-Ha zavarok mond azt és kimegyek a folyosóra.-nevette el magát.
-Nem zavarsz. Csak...nem akarom hogy megbetegedj mert most nem vigyázol magadra.
-Vigyázok. Legjobb helyen vagyunk erre nem?-viccelődött továbbra is.
-Te bolond.-ütötte meg játékosan a mellkasát.
-Hé, világ legcsodálatosabb menyasszonya! Ez testi sértés.
-Megtehetem, elvégre hozzám tartozol.
-Hozzád...-fogta meg a kezét.-...ezért ne próbálj engem magad mellől elzavarni. Tudom hogy még nem vagy a feleségem és nem tettünk fogadalmat. De...az egészségben, betegségben rész most is játszik nem csak majd akkor. Veled akarok lenni minden pillanatban. Melletted.
-Gyere ide.
-Hm?
-Bújj akkor ide mellém. Elférünk itt ketten is.-csúszott arrébb az ágyon.-Gyere már.-könyörgött. Andy feladva dobta le magáról a cipőt ahogy Emily mellé bújt. Gyengéden húzta magához ahogy próbált arra figyelni ne okozzon neki fájdalmat.-Hiányoztál.
-Te is nekem. Nagyon.
-Szeretlek Andy.
-Én is téged Em. Nagyon szeretlek.