Collide

58. Folytassuk ott...

-Nehezen hittem hogy valaha is még így foglak tartani téged a karjaimba.-feküdt Emily a mellkasán ahogy Andy gyengéden cirógatta a karját.
-Valójában én se gondoltam. De boldog vagyok mert veled vagyok.-rajzolgatott mintákat a mellkasán a körmével.
-Lehet igazad volt.
-Mivel kapcsolatban?
-Hogy akkor el kellett volna mondanom az igazat és nem egyedül dönteni. Akkor már a feleségemként tarthatnálak a karjaimba.
-Csak védeni akartál minket. Akkor lehet nehezen értettem volna meg de most már tudom miért tetted és...nem haragszom.
-De az életünk...
-Folytatjuk ott ahol abbahagytuk. Nemde?-nézett rá.-A világ legszexibb pasija újra az enyém. Ez elég.
-És ha én ott akarom folytatni ahol valósan abbahagytuk?
-Mire célzol?
-Házasságra és...gyerekekre.
-Nem ellenkezem de...
-De?
-Essünk túl Jacob tárgyalásán. Ha minden jól alakul utazzunk el valahova nyaralni. Csak te, én, Jacob és mama. Mit szólsz hozzá?
-Nagyon tetszik.-mosolyodott el.
-Utána ha még mindig annyira ragaszkodsz ahhoz hogy a feleséged legyek...házasodjunk össze.
-Pár napja még azon gondolkoztam hogy kellene az életem valamennyire a helyére rázni, erre jössz te és...
-Felfordulást okozok.-nevetett.
-Újra élek. Újra boldog vagyok.
-Amúgyis tudtuk szerintem a szívünk legmélyén hogy egymás nélkül amúgy sem ment volna.
-Te vagy minden szívverésem oka.-nyomott egy puszit Emily feje búbjára.-Te...rajzolsz csillagokat a sebeim köré.
-Csillagokat? Ez milyen hasonlat?-kuncogott.-Sarah Taylor Swiftet hallgatott a kocsitokban?-nevetett.
-Mert te vagy a hullócsillagom. De amúgy igen.-nevetett. Emily elhúzódott tőle.-Hé. Mi a baj? Mondtam...mondtam valamit amivel megbántottalak?
-Ideje dolgoznom. Hogy fogom én kibírni addig hogy ne mondjak neked azonnal igent?-az az édes mosoly ült az arcán.
-Istenem, te bolond.-húzta vissza magához.-Nagyon megijesztettél.-Emily elmosolyodott.
-Nem hagylak el.-dünnyögte a nyakhajlatába.-Megígértem.
-Újra igent fogsz mondani?-szorított az ölelésen.
-Ha elmondom, hogy fogod picit is megerőltetni magad a lánykérésen?
-Most azonnal letérdelnék eléd.
-Várjuk meg Jacobot rendben? Addig...van időnk rendbe hozni mindent kettőnk között.
-Elvihetlek randizni?
-Nem kérdés.-mondta egy széles mosollyal.-Minden amiről lemaradtam ebben a közeli egy évben...be akarom pótolni.
-Bepótoljuk.-szorított az ölelésen.-Aludjunk rendben?
-Egész éjjel tarts így engem...
-Többé nem engedlek el. Esküszöm Em.
-Bízom benned.

Másnap reggel:
-Kicsim.-súgta Emily fülébe ahogy gyengéden simogatta az arcát.
-Hm?-mocorgott meg.
-Nekem haza kellene mennem Jacobhoz.-mondta gyengéd mégis azon a huskys reggeli hangján.
-Úristen, már reggel van?-temette az arcát a párnába.
-Sajnos.-mosolyodott el ahogy őt figyelte.
-Még két órát kérek.-húzta magára a takarót.
-Én hazamegyek de később nincs kedved átjönni hozzánk?-nyomott egy csókot a nyakhajlatába.
-Miért nem maradsz?-ölelte át a derekát.
-Anyu vigyázott Jacobra egész éjjel. És szombaton mindig a barátnőjével mennek valamerre.
-Mamának honnan van ennyi energiája?
-Onnan, ahonnan nekünk is volt az estéhez.-nevetett.
-Hány menet is volt?-kérdezte kisebb nevetéssel.
-A harmadik után már nem számoltam.
-Nem csak te.
-Tehát később van kedved átjönni? Főzhetnénk együtt, filmezhetnénk, társasozhatnánk. De az is lehet hogy Jacob Sarahnal lesz és miénk az egész este kettesben.
-Jól hangzik.
-Gyorsan lezuhanyzom, te aludj rendben?
-Nem akarok nélküled lenni.
-Pihenj, aztán bármikor jöhetsz. Ha szeretnéd érted jövök hogy ne kelljen vezetned.
-Vagy csatlakozok hozzád a zuhanyzásnál és együtt megyünk.
-Azt hittem aludni akarsz.-mosolyodott el Emily gyermeki mégis annyira édes viselkedésén.
-Veled akarok lenni. Annyi időt voltunk távol egymástól hogy most nem akarok egy pillanatot se elhalasztani.
-Szeretlek Em.-hajolt le az ajkai után.
-Én is nagyon szeretlek.-amint véget ért a csók felült.-Hogy utálom a reggeleket.-nézett maga elé mint egy zombi.-De a közös zuhanyzásokat imádom.
-Nincs fájdalmad?-állt fel az ágyról.
-Nincs.-nyugtatta meg Andyt, majd a kezeit a levegő irányába emelte.
-Mi az?-nevetett.
-Cipelj be a zuhany alá.
-Gyere.-ment azonnal az oldalára ahogy könnyedén vette őt fel. Ügyesen megnyitva a csapot várt míg kellemes lesz a víz majd alá állt.-Még szerencse hogy pucérak voltunk, most szenvedhettél volna azzal hogy levetköztess.
-Pedig ha tudnád hogy a mostani látvány egy cseppet sem segít a helyzetemen.-érezte meg Emily a lábainál éledező testrészt.
-Reggel van.-nevetett.
-Neki mindegy, ha meglát így viselkedik.
-Akkor segítsünk rajta.-húzta fel magát ahogy egy pillanat alatt már ráhelyezkedett.
-A francba...-nehezült hirtelen Andy légzése.
-Úristen...-kezdte magát lassan fel-le húzni.
-Em...-markolt a fenekébe ahogy ő kezdte a tempót diktálni.
-A-Andy...-Andy a falhoz vitte ahogy megtámasztva őt kezdte őt a csúcsra juttatni. Fél óra múlva már széles mosollyal az arcukon kezdtek tisztálkodni az aktus után.-Kár lett volna ezt kihagyni.-mosta a testét.
-Ebben igazad van. Ilyen jól rég indult egy nap.-csókolta őt meg.