Collide

3. Emily Blank

Andy ébredezett de szomorúan vette észre hogy a lány aki felkeltette a figyelmét eltűnt mellőle reggel.
-Tényleg eltervelte hogy reggel már nem lesz itt.-dünnyögte ahogy egy sóhaj után tudta. Ez a nap újra egy átlagos nap lesz mint mindegyik. Vagyis miről beszél? A tegnapi átlagosnak induló napja, végre nem unalmasan a megszokottak szerint zárult. Végre újra úgy érezte...él. Felkelt majd egy meleg zuhanyt vett, ami most kifejezetten jól esett neki. Addig legalább nem gondolt Emilyre. A konyhába érve egy bögre kávé után el is hagyta a házat, indulva Lynnel a találkozóra. Leparkolva a szokásos kis helyén,  az épület előtti kis büfékocsiból vett egy kávét.
-Jó reggelt Mr. Barber.-köszöntötte Lora.
-Jó reggelt Lora. Lynn már vár?
-Igen, Miss Canavan már várja.
-Tudod miről akar beszélni?
-Nem mondott semmit.-vont vállat ahogy követte Andyt az épületbe.
-Te menj Lora és készítsd elő a következő ügy anyagait, én beszélek Lynnel.
-Rendben Mr. Barber.-Andy az iroda elé érve kopogott.
-Tessék.-hallatszott bentről. Benyitott ahogy az asztalnál a megszokott helyen ült Lynn viszont szembe vele szintén ült valaki.
-Jó reggelt. Beszélni szerettél volna velem?-kérdezte, ahogy az asztalhoz sétált és a szemei kikerekedtek. Azonban nem csak neki volt ez a reakciója hanem a másik félnek is.
-Andy igen, beszeretném neked mutatni a legújabb ügyvéd kollégánkat aki Joanna helyére jött. Andy ő Emily Blank, Emily ő Andy Barber főügyész.
-Nagyon...örvendek.-nyújtotta felé a kezét Andy de Emily teljesen lesokkolt.
-Jól van Emily?-szólt hozzá Lynn.
-J-jól! Nagyon...sokat hallottam már magáról Mr.Barber...-és ez igaz volt. Amikor egyetemen tanult rengeteg ügyét beszélték át Andynek. De hogy lehetett ilyen hülye hogy fel se tűnt neki ki is ő valójában?
-Emily a Harvardon tanult, kitűnő tanuló, tanársegédként is aktív volt az évei alatt. Az egyik legjobb ügyvédként emlegetik az ország túl felén és szerencsénkre boldogan bólintott rá az állásajánlatunkra.
-Tehát ügyvéd...-nézte folyamatosan Emilyt.
-Az irodája a te részlegeden lesz.-mondta Lynn.
-Remek. Más amiről beszélni szeretnél vagy mehetek az ügyeimet intézni?-kérdezte.
-Vidd magaddal Emilyt is és mutasd meg neki az asztalát.-válaszolta Lynn.-Menjen csak Emily. És még egyszer üdvözlöm nálunk.-mosolygott rá.
-Köszönöm szépen, Miss Canavan.-állt fel ahogy maga mögött bezárta az ajtót. Csendben követte Andyt a liftbe ahol szerencsére ketten voltak.
-Mikor akartad elmondani hogy ügyvéd vagy?-szólalt meg Andy.
-Ki mondta hogy elakartam?-kérdezett vissza.
-Emily, egy munkahelyen dolgozunk.
-Franc gondolta hogy államügyész vagy.-vágott vissza.
-Franc gondolta?
-Azt hittem valami hivatali munkás vagy maximum, nem az egyik legsikeresebb államügyész.
-Emily mi lefeküdtünk egymással.-vágta hozzá.
-Tudom, emlékszem képzeld.-jegyezte meg idegesen.-És óriási hiba volt!
-Végre úgy éreztem élek...
-Andy!-szólt rá Emily hitetlenkedve.
-Hazudnék ha azt mondanám, megbántam. Csodás éjszaka volt veled.
-Ami nem történhet meg újra.
-Tudom.-nézte a földet.
-Felejtsük el...azt az éjszakát.-valójában hazudna ha neki is ez annyira könnyen menne. Jól érezte magát Andy karjaiban.
-Felejtsük el...
-Az lesz a legjobb.
-Miért tűntél el reggelre?
-Figyelmeztettelek előre hogy nem leszek ott melletted.
-Értem.-nyílt ki a lift amiből Andy lépett ki elsőként.-Ez itt a te irodád. Az enyém szembe van. Lora az asszisztensem de bármire szükséged van kérdezd nyugodtan, amíg nem lesz saját asszisztensed.-hagyta volna ott őt.
-Andy...?-Andy visszanézett rá.-Sajnálom amiért nem derült ki hamarabb...ki is vagyok.
-Sajnálni én nem sajnálom.-halkabban beszélt, biztosra ment Lora meg ne hallja őket.-Mert akkor nem lett volna olyan csodás estém.-hagyta egyedül őt.
-Még mikor mérges...akkor is marha szexi.-jegyezte meg az orra alatt. Lassan berendezkedett az irodájába és mikor már leült a székébe akkor vette észre hogy Andy irodájára teljes rálátást kap. Csak figyelte a férfi mozdulatait. Ahogy komolysággal lapozza a papírokat, jegyzetel, keres a gépen, telefonál vagy esetleg Lora segítségét kérni egy egy esetnél.
-Emily...te igazán szerencsétlen vagy.-temette az arcát az asztalra. Próbálta összeszedni magát a nap hátralévő részében, így feltudta mérni pontosan a napokban következő ügyeit amit a bíróságon kell majd tárgyalnia. Kint lassan már sötétedett mikor felnézett a géptől és látta hogy Lora már nincs az asztalánál. Ahogy Andy irodájában se égnek már a fények.-Tehát elment köszönés nélkül...-motyogta.
-Nem mentem el.-hallotta meg hirtelen a bejáratnál a hangot.-Végeztél?
-Hogy?-a tekintete rászegeződött.
-Végeztél mára?
-Azt hiszem.-csuktam be a mappát.
-Remek, gyere.-biccentett a fejével.
-Hova?-kérdezte ahogy felállt és a kabátját magára vette.
-Vacsorázni.
-Vacsorázni?-állt meg menet közben ahogy felé tartott.
-Te és én.-egy apró mosoly jelent meg az arcán.
-Andy én...
-Vacsorázz velem Emily.-mondta újra. Emily szíve pedig hevesebben vert.-A hallgatás beleegyezés.
-Én...most mi a fene történik?-próbálta felfogni mi is történik körülötte.
-Rendelünk valami vacsorát így lesz időnk beszélgetni.
-Andy ne értsd félre de ezt nem biztos hogy folytatnunk kellene.-biztos volt benne hogy a tegnap este után képtelen lesz csak egy vacsorát eltölteni vele az nélkül hogy újra ne lépjenek testi kontaktusba.
-Pedig én folytatni akarom.
-Andy!
-Veled akarom tölteni az estét újra.-tekintete határozottságot mutatott.-Képtelen vagyok elfelejteni a tegnap estét és nem is akarom. Ahelyett hogy elfelejtenénk...inkább éljük újra.
-Nem tudom feltűnt e de a munkatársad vagyok.-most már közel álltak egymáshoz. Lassan túl közel.
-De elsősorban az a nő akit megkedveltem egy este alatt.
-Hogy mi?!
-Kedvellek Emily Blank.