Collide

86. Kettesben?

Hét hónappal később:

-Jaj lányom, ne csináld. Mióta nem pihentetek rendesen a fiammal? Mikor voltatok utoljára kettesben?-kérdezte a nagyi.
-Mama tudod hogy Eleia még kicsi és...
-Itt vagyok vigyázok rá ahogy a te szüleid is boldogan mondták hogy pár napot szívesen töltenek itt. Legalább picit lesznek az unokáikkal.
-De mama...
-Ti lehet nem hiszitek ezt, de ilyenkor megromlanak a kapcsolatok. Az emberek eltávolodnak egymástól.
-Andyvel jól megvagyunk mama.
-Mikor szexeltetek utoljára?
-De mama!-akadt ki Emily.
-Mi az? Szerinted nem tudom hogy csináljátok? Én is csináltam a férjemmel nem véletlen lett egy tökéletes fiunk. Majd nézd meg Jacobot és a pici Eleiat.
-Én...én...-zavarba volt ez nem kérdés.
-Lepd meg Andyt egy kis kiruccanással. Szerintem örülne neki. Tagadhatod de a bolond is tudja hogy szükségetek van egy kis időre kettesben gyerekmentesen. És ki tudja? Lehet a harmadik unokámnak is lenne esélye becsúszni?
-Nem beszéltünk még...a következő gyerekről. Abban se vagyok biztos hogy Andy szeretne még egyet.
-Oh, tőled? Nem tudna nemet mondani.
-Lehet igazad van és...kicsit rég voltunk együtt.-sóhajtott.-De mi van ha neki nincs hozzá kedve?
-Veled lenni? Lányom. A fiam él-hal érted.
-Biztos meglesztek a gyerekekkel?-aggódott.
-Menj készülődj. Pakolj be a bőröndökbe.
-Megyek rendbe hozom magam.-húzódott mosoly az arcára ahogy az emeletre rohant. Azonnal a fürdőbe ment hogy rendbe szedje magát. A bőröndbe pakolt ahogy nem hagyhatta ki a szexi fehérneműt se ami remélte majd segít a hangulatban kettőjüknek. De még ha Andynek nem is lesz kedve vele lenni, legalább kicsit pihennek. Ez is számít...nem?

___________________________________________

Emily Andy elé ment a munkába. Izgult. Nem tudta miért de izgult. Pont úgy érezte magát mintha az első randijára készült volna. Megpillantotta Andyt az öltönyében amit annyira szeretett rajta látni. A mai napig úgy gondolta Em hogy ő a világ legmázlistább nője amiért egy ilyen férfit megnyert magának. Andy szemei megpillantották őt ahogy meglepődve sétált a kocsihoz.
-Szia kicsim.-hajolt be a lehúzott ablakon.-Minden rendben? Hogy kerülsz te ide?
-Szállj be.-mondta Emily.
-Kicsim, minden rendben?-ült be aggodalommal a hangjában.-Eleiaval vagy Jacobbal van valami? Vagy...?
-Nincs semmi baj.-fogta meg a kezét hogy megnyugtassa.
-Akkor? Azt hittem otthon találkozunk. Vagy...elfelejtettem valamit?
-Csatold be magad.-mosolygott Andyre Emily.
-Em, kicsim...
-Kérlek.-Andy becsatolta magát még ha ezer kérdés is volt benne mi a fene is történik most. Emily elindult a parkolóból ahogy egyre messzebb és messzebb ért a várostól.
-Hova megyünk? Ki van a gyerekekkel?
-Mindjárt odaérünk.
-A gyerekek kicsim? Ugye nem Jacobbal hagytad Eleiat? Tudom hogy képes rá vigyázni, de még Eleia pici és...eltudod képzelni ahogy Jacob segíti rendbe rakni? Mert én nehezen. Emlékszel az első alkalomra? Öklendezett.-hadarta el.
-Veszel levegőt is szívem?-mosolyodott el Emily.
-Menjünk haza kicsim.
-Megérkeztünk.-parkolt le ahogy nyomba elhagyta az autót.
-Mi ez a hely kicsim?-mérte fel a helyszínt a szemeivel Andy. Emily egyenesen a csomagtartóhoz ment ahol Andy megpillantotta a bőröndöket.-Ez...ki költözik?
-Mi?-nevetett Emily.
-Úristen, ez ugye nem azért van mert elfelejtettem neked valamelyiknap megvenni azt a dinnyét amit annyira kívántál...mi is a neve? Antilope? Esküszöm veszek neked egy tonnányit de ez nem túlzás hogy ezért elzavarsz otthonról?
-A neve Cantalope és miért is zavarnálak ezért el?-nézte a férje édes, aggodalmakkal teli szemeit.
-Akkor mit keresünk itt az isten háta mögött?
-Nem gyönyörű?-nézett az épületre.

-De. De nagyon szép. De mégis mit keresünk itt?
-Ez mama egyik ismerősének a kis nyaraló háza.
-Mama ismerősének a háza? Mi dolgunk velük?
-Az a dolgunk hogy jól érezzük magunkat.
-Mi?
-Amióta várandós voltam Eleiaval kicsit...kevés időnk volt egymásra.
-Tudom hogy sokat dolgozok de...
-Nem...nem éppen így értettem.
-Hanem?
-Kettesben...voltunk rég.-izzadt a tenyere.-Én...tudom hogy mindketten nehezen hagyjuk otthon a gyerekeket, és imádunk velük lenni. De hiányzol. Szörnyen hiányzol és...azt se tudom mikor tudhattalak utoljára úgy magaménak.-hadarta. Andy egy pillanat alatt esett az ajkainak.
-Ugye nem megyünk haza egy ideig?-kapkodott levegőért.
-Négy nap, ennyit beszéltem meg mamáékkal.-mosolyodott bele a csókba.
-Négy nap? Négy napig csakis kettesben?-Andy arcáról kérdés nélkül le lehetett olvasni mennyire örül ennek a meglepetésnek.
-Csakis te és én. Senki se fog minket zavarni, azt csinálunk amit csak akarunk.
-Úgyis tudod mit akarok nem?-csókolta meg újra Emilyt.
-Ahogy én is akarom. Egész délelőtt készülődtem hogy az esténk a legtökéletesebb legyen.-gondolt az apró vágás nyomra a lábán amit borotválkozás közbe szerzett.-És azt a nagyon szexi fehérneműt is becsomagoltam amit tőled kaptam.
-Attól félek nem lesz időd felvenni.
-Miért?-mosolyodott el.
-Mert éjjel nappal négy napon keresztül az enyém leszel. Istenem lehet szörnyű ahogy arra gondolok milyen durván magamévá akarlak tenni de nem tudok segíteni a gondolataimon.
-Akkor tedd azt. Nincsenek gyerekek, nem kell csendbe maradnunk.
-Ha tudnád mennyiszer akartalak már. Imádom az életünk de...istenem gyerekek mellett tényleg nehéz fent tartani a szexuális életünk.-nevetett Andy.
-Nagyon nehéz.-adott neki igazat Emily.-Ezért néha szökjünk el így...jó? Csak kettesben.
-Támogatom.-esett újra vadul az ajkainak.-Szeretlek Em, ha tudnád mennyire.
-Mutasd meg Andy. Mutasd meg mennyire szeretsz.