Collide

50. Újabb esély

Emily a konyhájában takarított mikor az ajtaján kopogtak. A kezét szárazra törölve ment az ajtóhoz.
-Andy?-pillantotta meg a személyt a ház előtt.-Te mit...?
-Bejöhetek?-kérdezte. Emily utat adva neki engedte be a házba.
-Mi a baj? Jacobbal van valami?-kezdett aggódni.
-Megbolondulok.-mondta.
-Miért? Mi történt?
-Megbolondulok érted.-vallotta be.-Én...képtelen vagyok másra gondolni csak rád. Te vagy minden egyes gondolatom a nap minden egyes másodpercében. A fiamra kellene gondolnom és aggódni érte mégis te jársz a fejembe.
-Andy...
-Elszúrtam tudom. Tudom hogy óriási hibát követtem el amiért nem mondtam el az igazat és elengedtelek az életemből de nem kaphatnék még egy esélyt?
-Andy te akartad hogy vége legyen köztünk.-védekezett azonnal.
-Védeni akartalak.
-De elhagytál.
-Életem legnehezebb döntése volt Em!
-De azon a döntésen ketten kellett volna átmennünk, nem neked egyedül.
-Em...
-Te voltál az életem Andy. Te voltál aki az életem boldoggá tette és te...mindezt összeromboltad egy tíz perc alatt.
-Em, had építsem újra a boldogságod.
-Andy kérlek menj el. Dolgozni szeretnék.
-Miért csókoltál meg az irodában akkor? Büntetésként hogy utána végig azt várjam mikor csókolhatlak meg újra?
-Nem büntetés de nem is fogsz újra megcsókolni. Ami köztünk volt vége.
-Emily...
-Kérlek menj el.-nyitotta ki az ajtót.
-Em...
-Kérlek Andy...menj.-Andy elhagyta a házat. De Emily érzéseit azonnal egy hullámvasútra ültette.

Andy magányosan ült az étterembe ahova annyiszor jártak Jacobbal és Emilyvel. Valójában ez az a hely ahol először találkoztak. Elmerengett a gondolataiban mikor a telefonjára kapta fel a fejét. Egy üzenet.

Andybe mint egy vészharang úgy szólalt meg ez a szó. A pénzt az asztalra helyezve rohant a kocsijához ahogy Emilyhez sietett. Idegesen nyomta a csengőt és kopogott mikor Emily kinyitotta az ajtót.
-Em, történt valami?-kérdezte aggódva.-La...Laurie itt volt esetleg? Bántott?-vizsgálta a kezei között az arcát.
-Te...ugyan hány szabályt szegtél meg miattam most?
-Hogy?
-Négy perc huszonkét másodperc alatt ideértél. Ez csúcsrekord.
-Em...
-Van egy extra sajtos-sonkás óriás pizzám...gondoltam velem tartasz.-nyitotta tágasabbra az ajtót jelezve Andynek lépjen be.
-Em...
-A kedvenced...vagy rosszul emlékszem?
-Nem...jól...emlékszel.-nézett értetlenkedve. Lassan lépett be a házba ahogy a kabátját a fogasra helyezte.-Em...
-Ülj le. Hozok valami innivalót.
-Em...
-Tessék?-készítette elő a boros poharakat.-Vörös bor jó lesz?
-Em...te...esetleg ittál?-nézte a lányt. De a tekintete korántsem azt sugallta mint múltkor.
-Nem, de majd fogok. Veled.-rakta a poharat az asztalra.-Ülj le.
-Emily...
-Komolyan? Nem tudnál ellazulni?-nevetett.-Nincs semmi bajom.
-Em, mikor itt jártam elküldtél.
-Na jó.-állt meg.-Próbálok...próbálok megbocsájtani neked érted? Beszéltem anyukáddal aki...csak arról tudott mesélni hogy mindig rólam mesélsz. Erre azon kapom magam hogy én is rólad beszélek.
-Em...
-Utálnom kellene téged. Nagyon utálnalak amiért elhagytál egy olyan bolond nő hülyesége miatt. De...nem megy. Főleg amióta elmondtad az igazat. Úgyhogy...úgy terveztem ezt mint egy engesztelő, mindent őszintén kibeszélünk magunkból vacsora és meglátjuk hogy ezek után ez hova vezet.
-Em...te most...adsz egy újabb esélyt?
-Próbálom elfelejteni azt a hülyeséget amit tettél...hogy talán újra boldogok lehessünk mindhárman. Szeretlek. Szeretem Jacobot. Ha...ha minden igaz még te is szeretsz...vagy tévedek?-csuklott el a hangja.
-Nem tévedsz.-Emily közelebb lépett ahogy gyengéden megsimogatta Andy arcát.
-Ne csinálj többé ilyen hülyeséget csakhogy megvédj engem. Rendben?-lágy volt a hangja.-Szeretsz még engem...Andy?-kérdezte meg.
-Egy perc nem telt el soha se...hogy ne szerettelek volna.-a szemeik találkoztak.
-A francba a pizzával.-kapaszkodott Andy nyakába ahogy vadul kezdtek ajkaik harcolni egymással. Andy egy pillanat alatt húzta őt magához.-Vigyél a szobámba.-kérte a csókok közepette.
-Em...
-Kérlek Andy.-könyörgött. Andy egy pillanat alatt a karjaiban szorosan tartva őt cipelte a szobája irányába. Emily amint lehetőséget kapott fejtette le Andyről a felsőt ahogy elétárult a csodás felsőtest ami mindig a gyengéje volt.-Oh, de hiányoztak már.-simított végig a kockákon.-De az ajkad sokkal jobban.-hajolt vissza értünk kiéhezve.
-Biztos vagy ebben Em?
-Miért ne lennék?-nevetett.
-Mert ezek után...száz százalékig biztos vagyok abban ha te mégis úgy döntenél meghátrálsz...én akkor se foglak tudni elengedni és amíg élek érted fogok harcolni.
-Akkor ajánlom hogy minél előbb magadévá tegyél. Biztosan tudnom kell hogy mellettem maradsz.
-És az életed Cortlandba?-tört ki a csókból Andy.
-Francba Cortlanddal. Téged akarlak az életembe.-Andy egy szempillantás alatt dobta le Emily felsőjét ami a földön landolt közel az övéhez.
-Hiányoztál.-csókolta a nyakát.
-Te is nagyon.-adott neki nagyobb teret.
-Soha többet nem hagylak el.-ígérte ahogy újra az ajkait kereste.
-Ajánlom hogy betartsd az ígéreted Barber.
-Tehát a feleségem leszel?
-Ne siessen úriember. Hisz még ez csak az első randink.-szólt rá.
-Lehet akkor lassítanunk kellene.-kezdett Emilyvel játszani.
-A szobámba vagy, mégis hogy tervezel lassítani?
-Mondjuk...visszaadom a felsőd, én is felöltözök és egy jó éjszakát kedvesemmel kisétálok az ajtón.
-Azon az ajtón reggelig nem engedem hogy kisétálj.
-Képtelen lennék rá amúgyis. Hisz végre újra a karjaimba tarthatlak.-csókolta őt.
-Szeretlek Andy...
-Én is szeretlek Em...nagyon szeretlek.
Emily hirtelen levegőért kapkodva ébredt fel az éjszaka közepén. A szeme maga mellé terelődött. Az ágy üres mellette. Mindezt...csak álmodta.