Collide

76. ,,Leszünk olyanok...?"

-Sziasztok.-sétált be Andy az ajtón ahogy a kabátján látszódtak az eső nyomok.-Szörnyű időnk lett.-kapta le magáról a kabátot.-Merre vagytok?-kereste a családját. Emilyt találta a konyhaasztalnál egy üveg borral.-Szia kicsim.-ment hozzá ahogy a feje búbjára adott egy csókot.-Mi az alkalom hogy egy 1998-as bort iszunk?-ült le mellé.
-Semmi.
-Jacob?
-Odafent játszik.
-Minden rendben?-kérdezte mikor úgy érezte hogy valami különösen nincs rendben.
-Minden.-húzta meg az üveget.
-Jesszus, üvegből?-nevetett.-Komolyan mit ünneplünk kicsim?
-A hazugságok győzedelmeskedését.-állt fel.
-Hogy?-nézett Emily után értetlenkedve.
-Megyek bevásárolok.-fogta meg a kocsi kulcsot.
-Hé, nem.-rohant oda Andy.-Kicsim, hisz most ittál. Nem vezethetsz. Mi történt? Mi a baj? Olyan fura vagy.
-Semmi. Hisz mindig ezt mondjuk nincs igazam?
-Oké, most már komolyan tudni szeretném mi a baj. Jacob mondott vagy tett valamit? Vagy valamelyik nászajándékon húztad magad fel megint? Mondtam hogy elpakolom őket. Felviszem a padlásra amiket nem tudunk elrakni a szekrényekbe.
-Mondtam hogy be kell vásárolnom.-vette volna el a kezéből a kocsikulcsot.
-Kicsim, mondtam hogy nem. Nem vezethetsz. Mire van szükséged? Elmegyek a boltba érte.
-Miért ne vezethetnék? Ha balesetem lesz akkor az is emberölési kísérletnek fog számítani?
-Mi? Te miről beszélsz? Kicsim mennyit ittál?
-Mi a francért foglalkozol a balesetemmel Andy?!-kérdezte végre meg.
-Mi?
-Mi a francért kell a balesetemmel foglalkoznod. Azt mondtátok szimpla baleset volt. Csúszós volt az út és megcsúszott a kocsim ezért ütköztem a fának. Most mégis emberölési szándékkal nyomoznak?
-Te kutattál a papírjaim között?
-Kerestem azt a hülye végzést!
-Abba a mappába nem kellett volna belenézned!
-Oh, még én vagyok a hibás? Miért nem írtad rá nagy betűkkel, hogy ne nyisd ki? Titkos. Főleg a feleségem előtt!
-Emily...
-Mi a francot titkolsz előlem? Ki a franc akart engem megölni?!
-Emily...
-Mi a francért akarsz pereskedni Laurieval? Azt hittem megtárgyaltuk hogy hagyjuk őt és nem piszkáljuk, nem e belátja hogy segíteni akarunk neki. Még mindig a fránya válásotok miatt harcoltok?
-Emily...
-Miért nem akarsz neki segíteni amikor én azon vagyok hogy megmentsem őt?
-Ő akart megölni téged Emily!-vágta az arcába gondolkodás nélkül.-Ő miatta volt baleseted! Ő vett el téged majdnem tőlem! Miatta kerültél kórházba! Miatta van rajtad az a heg amivel nem tudsz megbarátkozni! Miatta van ez az egész! És komolyan megkérdezed miért akarok ellene harcolni? Mert majdnem elvett tőlem! Majdnem elvesztettem a feleségem miatta!
-És ezt annyira nehéz lett volna elmondanod?-kérdezte idegesen.
-Igen! Látod, már most azért vitatkozunk mert én azt akarom hogy megkapja a méltó büntetését azért amit tett.
-Andy...
-Ismerlek Em. Neked annyira tiszta lelked van. Tudom, hogy te még ezek után se akarnál neki rosszat. Hidd el én se kívánok rosszat. De akarom hogy megkapja azt a büntetést amit más is megkapna az eféle tettért.
-Andy...
-Vagy akkor is védenéd ha mondjuk lebénultál volna? Ha többé képtelen lennél mozogni? Vagy ha...ha mondjuk ez miatt soha se lehetne majd családunk? Közös gyermekünk? Vagy...vagy...-remegett meg a hangja.-....vagy ha....istenem...-képtelen volt folytatni.
-Nem fogok meghalni.-mondta ki Emily.-Lehet Laurie nem éppen ész ésszel cselekszik de nem ölne meg. Ebben biztos vagyok.
-És ha egyszer ezt úgy teszi mikor a gyermekünkkel leszel? Ha neki baja esik? Ha....ha esetleg esélyt kapnánk a boldog életre de ő ebbe keresztbetesz...akkor is védenéd őt?-hagyta ott Emilyt ahogy az emeletre ment.
-A francba...-temette a kezei közé az arcát.

Andy képtelen volt aludni. Végig várta mikor sétál be Emily a szobába hogy megbeszéljék ezt az egészet de már lassan éjfélt ütött az óra és Emily nem volt sehol. Andy így felkelve az ágyból indult a földszintre ahol meglátta Emilyt a kanapén összekuporodva aludni.
-Komolyan már most ott tartunk, hogy külön alszunk?-sétált Emily elé akinek a szeme alja duzzadt volt. A szemei könnyekben úsztak amit gyorsan takarított le az arcáról amint Andyt meglátta.
-Nem, csak filmeztem.-hazudta ahogy a tévére figyelt. Hátrapislákolt Andy a mögötte álló tévére.
-Mond hogy nem a szerelmünk lapjai miatt duzzadtak ennyire a szemeid.-ült a dohányzóasztalra. Emily elmosolyodott.
-De. Tudod hogy mindig bőgök rajta.
-Tudom...de most nem a film okozta a könnyeid hanem én, igazam van?-Emily megrázta a fejét.-Sajnálom Em. Csak...az a baleset...
-Ne folytasd. Egyikünknek sem könnyebb. Ebben biztos vagyok.
-De sajnálom. Hisz...most ez miatt ott tartunk hogy te a kanapén kuporogsz és nézed azt a bolond Noaht aki...
-Nem bolond. Édes.-javította ki.-Szeretem azt ami köztük van.
-Mi is leszünk ilyenek Em?
-Nem akarlak elfelejteni...ez a rémálmom.
-De tudod hogy...ugyanezt megtenném én is érted?-célzott a mögötte folytatódó filmre.
-Házat építenél nekem kis festő szobával?
-Bármit megtennék érted.
-Tudom. Tudom jól.
-Kicsim...
-Végignézed velem a filmet?-kérdezte.
-Végig.-válaszolta. Emily felemelve a magára terített plédet várta Andyt maga mellé. Andy pedig gondolkodás nélkül bújt be mellé ahogy egy pillanat alatt húzta magához egy ölelésre Emilyt.-Szeretlek Em. Ha tudnád mennyire.-nyomott egy puszit a homlokára.
-Tudom.-nézett a szemébe, elfeledkezve a filmről.-Én is nagyon szeretlek.
-Akkor együtt alszunk?
-Amúgyis együtt aludtunk volna.-nevetett.
-Biztosra kell mennem hogy nem cserélsz le engem valami Noah gyerek miatt.-utalt a film szereplőjére.
-Csábító ajánlat, de nem. Számomra te vagy Noah. Az igaz és örök szerelem.-Andy lassan közelített Emily ajkai felé amit Emily gondolkodás nélkül fogadott. Gyengéden csókolták egymást ahogy elfeledték aznapra minden gondjukat.