Collide

39. Féltékenység?

Emily a papírokat rendezve hallotta meg ahogy Miss Keith elhagyja az irodát. Tudta most jön a pillanat mikor Andy be akar majd hozzá jönni. Abban is biztos volt hogy Lola se fogja tudni őt megállítani. De remélte is hogy nem sikerül, hisz vágyik rá. A nap minden percében vágyik Andy jelenlétére és érintésére.
-Mr. Barber Miss Blanknak ügyfele van.-hallotta Emily Lola szavait. Az ajtó mégis kinyílt.-Mr. Barber...
-Ügyfél mi?-nézett Emilyre Andy aki egy huncut mosollyal nézte tovább a papírjait.
-Tessék?-nézett fel Andyre összeszedve magát.
-Beszéljünk.-ami azt jelentette hogy keményen magáévá teszi.
-Sajnálom de mindjárt itt a következő ügyfelem.-vont vállat.
-Én vagyok a következő ügyfeled.
-De Mr. Barber...-kezdte Lola.
-Ha megérkezik Emily ügyfele mond neki picit csúszás van és várjon türelemmel.-zárta be az ajtót Andy.
-Pontosan miről is kell beszélnünk?-dőlt hátra a székben.-Ebéd időben nem ér rá?-játszotta a bolondot.
-Kelj fel.-sétált hozzá.
-Miss Keith igazán csinos nő. Bár a hangja miatt elég kiábrándító.
-Emily kelj fel.
-Mi az?-nevetett. Andy pedig megunva ezt emelte fel a székről egyenesen az asztalra.-A papírjaim.-nézte ahogy a nagy része a földre hull. Andy pedig egyenest az övéhez.-Megbüntetsz?-harapott az alsó ajkába.
-Miért akkor rosszalkodsz mikor vannak nálam?-kérdezte ahogy a nadrágot a bokájáig tolta.-Tudod milyen nehéz merevséggel koncentrálni a további beszélgetésre?-húzta le a boxerét.
-Oh, látom a problémát.-vette észre a merevedő testrészt.-De sajnos most nincs időm segíteni.
-Terpesz.-húzta szét Emily lábait.
-Mondom nincs időm.-nevetett.
-Az ügyfeled vagyok. A tudásodnak megfelelően kell teljesítened a munkába.
-Sajnos hirtelen elfelejtettem mindent.
-Akkor segítek emlékezni.-tolta félre a fehérneműt a szoknyája alatt majd könnyedén tolta be magát tövig. Emily felszisszent.-Pszt. Még Lola meghallja.
-Akkor miért most akarsz szexelni velem?-karolta át Andy nyakát a kezeivel.
-Mert nem bírom ki nélküled.-tett egy erős mozdulatot.
-Andy...
-Meg akarlak tölteni hogy utána egésznap a nedves bugyid arra emlékeztessen hogy milyen rossz voltál.
-Nem akarom hogy bárki is próbálkozzon nálad.
-Féltékeny vagy?-újabb lökés amire Emily felszisszent.
-Nem.-újabb.-Csak egy picit.-vallotta be.
-Most akarsz róla beszélni vagy ha végeztünk?
-Ha ki mered húzni esküszöm itt helybe letöröm a helyéről.
-Vadmacska.-kapott az ajkai után ahogy elkezdett tempóra mozogni. Fél óra múlva már az öltözéküket igazították ahogy Andy elkezdte a papírokat összeszedni a földről.-Tehát...-rakta az asztal sarkára.-...miért is féltékeny az én gyönyörű menyasszonyom?-támaszkodott meg az asztalnál, egyenesen Emily derekánál biztosra menve ne tudjon kibújni a válaszadás alól.
-Lola mondta hogy az a nő régóta próbálkozik nálad. Megakartam neki mutatni hol a helye.-vallotta be.
-Édes voltál.-fogta át az egyik kezével a derekát.-De felesleges féltékenykedned. Az a nő bolond. Tudom én is. Másrészről van egy eszméletlen gyönyörű, szexi, okos, intelligens menyasszonyom. Kellhet nekem ennél több?
-Remélem nem.-mosolyodott el.
-Nem. Tényleg nincs másra szükségem. Rád van egyedül.
-Legközelebb nem zavarlak meg.-nézte a földet bűnbánóan.
-Nem zavarsz, soha. Amúgy meg nagyon édes volt ahogy bemutatkoztál.
-Ahogy bemutatkoztam?
-Mrs. Emily Barber...
-Oh. Azt tényleg véletlen mondtam. Izgatott vagyok amióta megkérted a kezem.
-Akkor ne gondolkozz azon melyik nő mit akarhat tőlem. Mert engem ők nem érdekelnek. Jobban izgat mikor mondhatom ki ennek a csodás nőnek előttem a boldogító igent.
-Sajnálom.
-Én nem. Imádtam hallani minden pillanatát ahogy a közös életünkről beszéltél.
-Szeretlek Andy.
-Én sokkal jobban.-nyomott egy csókot Emily ajkaira.
-Várj, a nyakkendőd.-igazította meg.-Most már jó.
-Megyek akkor. Hova szeretnél menni ebédidőbe?
-Mindegy. Ha veled leszek bárhol jó lesz.
-Foglalok asztalt akkor rendben?-indult az ajtó felé.
-Jó.
-Em...-nézett vissza.
-Hm?
-Tudod hogy csodálatos menyasszony leszel fehér ruhában?
-Honnan veszed?
-Mert elképzeltem már százszor ahogy elémsétálsz az oltárhoz.
-Gondolsz az esküvőnkre?
-Minden pillanatban csak rád tudok gondolni és a boldog életünkre mint egy nagy család. Te, én, Jacob...meg mondjuk még két kisgyerek?
-Kettő?-lepődött meg.
-Nagy és boldog családunk lesz Em. Ne izgulj rendben?
-Rendben.-bólintott.
-Akarsz még egy csókot mielőtt kisétálok az ajtón?-kérdezte. Emily újra bólintott mire Andy hozzálépve fogta közre az arcát ahogy ajkaik találkoztak.-Szeretlek.-mondta ahogy ajkaik épp hogy elváltak.
-Én is téged. Nagyon szeretlek.
-Ebédidőben itt vagyok rendben? Addig ne rosszalkodj.-mosolyodott el.
-Megpróbálom.-mosolygott Emily.
-Néha jussak eszedbe a bugyidról.-kacsintott rá.
-Bolond.-nevetett ahogy figyelte Andy elhagyja az irodáját. Szereti őt. Borzasztóan szereti.