Collide

79. ,,Minden pillanatban..."

-Komolyan nem mész dolgozni?
-Nem.-mondta egy édes mosollyal Andy.
-Andy majd legközelebb eljössz. Ígérem kérek ultrahangos felvételt neked.
-Persze, kérjél.
-Rendben.-ment a kocsikulcsért.
-De veled megyek.-vette el a kulcsot Emilytől.
-De...
-Ott leszek veled.
-Lynn nem fog haragudni hogy hirtelen nem mész be dolgozni? Mit mondtál neki?
-Pontosan szeretnéd tudni?-viccelődött.
-Andy...
-Az igazat. Hogy a feleségem a kisbabánkat várja és semmiképp se hagyom ki az első pillanatot hogy láthassam őt.-Emily csodálattal nézett rá. A tudat hogy ő is ennyire izgatott a pici miatt szörnyen boldoggá tette.-Nagyon örült nekünk.-jegyezte meg.
-H-hogy?-ébredt fel a gondolataiból.
-Lynn nagyon örült nekünk. Ahogy Lola is.-mondta mosolyogva.
-Szétkürtölted az egész épületben igaz?-nevetett Emily.
-Nem teljesen. Csak akikkel szeretek dolgozni.
-Az épület nyolcvan százaléka.
-Legyen csak hetvenkilenc hogy ne hasson furán.
-Te bolond vagy.-csókolta meg Andyt.-De nagyon szeretlek.
-Én is szeretlek. Nagyon.-a kezei Emily hasára csúsztak.-Téged is kicsikém.-Emily képtelen volt a mosolyt letörölni az arcáról.
-Nem hiszem hogy hall téged.-jegyezte meg.
-Hidd el mindent hallanak.
-Hiszek neked.
-Menjünk mielőtt elkésünk.-nyitotta ki a bejárati ajtót.
-Te jobban izgulsz mint én.-nevetett ahogy követte Andyt.
-Izgatott vagyok. A rengeteg emlék amikor Jacob pici volt mint bevillant és...istenem annyira várom hogy újra apa legyek. Az pedig hogy mindezt veled csinálom végig...-Emily a szavába vágott.
-Ne tesztelgesd hogy az érzelmeim hullámvasúton ülnek e mert jelentem igen.-Andy kinyitotta neki az ajtót, majd ő is beszállt.
-És? Gondolkoztál már?
-Min?
-Öv, Em.-szólt a feleségére.
-Oh.-csatolta be gyorsan magát.-Tehát min kellett gondolkoznom?
-Neveken. Vagy...hogy kisfiút vagy kislányt szeretnél?
-Mindkettőt egymás után.-mosolygott Andyre.
-Rajta leszek.-küldött vissza egy mosolyt.
-Te? Mire vágysz?
-Őszintén?
-Őszintén.
-Bármelyiknek örülnék...de ha lányom lenne...biztosan annyira édes lenne mint te. Ha fiam, tuti rám ütne és mindig bajba keveredne pont úgy mint én suliban.
-Nem voltál jó gyerek?
-Szörnyű voltam. Kérdezd meg mamát.
-Megfogom.-nevetett.-Kislánynak én is örülnék. Bár biztosan kiesnék az első helyről.
-Miért?
-Mert apja lánya lenne. Imádna, neked meg a hercegnőd lenne akit elkényeztetnél mindennel.
-Tényleg elkényeztetném. De ő a lányom lenne. Te pedig mindig is az a nő leszel aki a szerelmem, a világom, a mindenségem.
-De ha fiunk lenne...én lennék az akiért rajongana. És Jacobbal is biztos remekül eltudnának játszani.
-Ha kislány lesz attól se félek. Jacob biztosan remek testvér lesz.
-Ebben én sem kételkedem.
-Izgulsz?
-Kicsit. Hisz...most látjuk először. Valahogy akkor fogom tudni elhinni, hogy mindez a valóság ami most velünk történik.
-Az a sok teszt nem hazudhat Em.
-Nem tudom.
-Kicsim. Te csináltál vagy hármat, én is vettem neked amit közösen csináltunk. Mindegyiken csodálatosan látszódott hogy anyuka leszel. Mire kell még bizonyíték?
-Ha látom...talán megnyugszom.
___________________________________________

-Mr. és Mrs. Barber gratulálok!
-Akkor...akkor tényleg terhes vagyok?-nézett a monitor irányába, ahogy Andy végig mellette ült és szorosan fogta a kezét.
-Teljesen tisztán kivehető. Természetesen még nagyon apró...de hivatalosan is szülők lesznek.
-Istenem.-könnyek csordultak ki a szeméből amit Andy azonnal lepuszilt az arcáról.-Apa leszel Andy.-mondta a könnyeivel harcolva.
-Te pedig anyuka. Csodás édesanya.
-Első gyermek?-kérdezte a doktornő.
-Első közös.-mondta Andy.
-Van egy fiam, örökbefogadott fiam.-mondta Emily büszkén Jacobról, ez pedig megmelengette Andy szívét.
-Akkor valamennyire belekóstolt már a szülői életbe.
-Bele és imádom. Ez a csöppség pedig hab a tortán.
-Nagyon vágytunk már rá.-mondta Andy.
-Hát most már nem csak álom hanem valóság.-mosolygott a doktornő.-A recepción beszéljenek egy következő időpontot rendben Mrs. Barber?-szólt Emilyhez.
-Doktornő.-szólt hozzá Andy.
-Tessék?
-Van bármi amivel a feleségemnek tudok segíteni a terhessége alatt? Vitamin bármi?-Emily meghatódott Andy figyelmességén.
-Vannak terhesség alatt szedhető vitaminok. Sok esetben segítenek a várandós kismamáknak. Ha szeretné felírhatom mit keressenek.
-Kérem írja fel. Hazafelé mindenképp beszaladok érte a gyógyszertárba.
-Máris.-vett elő egy papírt.-Oh és Mrs. Barber...mindenképp javasolt kerülnie a stresszt.
-Figyelni fogok rá.
-Látva hogy a kezdetektől a felesége mellett van és támogatja, ebben nem is kételkedem Mr. Barber.-nyújtotta át neki a papírt.-Ezt tudom javasolni.
-Mindenképp megvesszük. Köszönjük doktornő.
-Viszlát doktornő.-hagyták el az irodát. Emily pedig azonnal a recepcióhoz ment egy újabb időpontra.
-A másodika megfelel Önnek?-kérdezte.
-Persze, bármikor jó.
-Akkor beírom magát másodikra.
-Itt leszünk.-mondta Andy mire Emily ránézett.-Ne nézz így. Egy vizsgálatot se fogok kihagyni. Ezt előre leszegezem.-a nővér elmosolyodott ahogy őket nézte.
-Köszönjük, akkor majd másodikán jövök...vagyis jövünk.-hagyták el a recepciót.-Andy...-szólt hozzá ahogy beült a kocsiba.-Nem lesz baj abból ha mindig hiányozni fogsz a munkából?
-Nem érdekel.
-Andy!
-Ha nem tetszik nekik keresek másik munkát. A családom helyezem az első helyre.
-Ritka az ilyen férfi mint te.-mosolyodott el.
-Hé! Másokat ne nézegess. Az enyém vagy. Ahogy én a tiéd.
-Értettem.-nevetett.
-Szeretlek kicsim. Nagyon szeretlek.
-Én is téged te lehetetlen férjem.
-Oh, már a szexi titulust meg se érdemlem?
-Szexelhetünk amíg terhes vagyok?
-Nem mondta a doktornő hogy kockázata lenne.
-Remek. Ennek örülök szexi férjem.-nevetett.
-Istenem...hihetetlen vagy.-nevetett.-De hogy mennyire tudlak szeretni.
-Szerencséd hogy ezt mondtad. Menjünk haza.