Collide

85. A legkisebb...

-Jacob nyisd az ajtót kérlek!-szólt Jacobra ahogy kiszálltak a kocsiból.
-Máris.-rohant a ház bejáratához.
-Andy óvatosan!-aggódott Emily.
-Vigyázok, ne aggódj.-vette ki a babahordozót a kocsiból.
-Alszik?-kérdezte Emily.
-Alszik.-nézett mosolyogva a gyermekre. A gyermekükre.-Jacob, fogd le Darlat egy picit.-kérte Andy.
-Gyere Darla. Ül.-adta a parancsszót a kutyának aki okosan végrehajtotta.-Anya segítsek?
-Jól vagyok.-lépett lassan és óvatosan be a házba Emily. A szülés megviselte a testét, de semmi pénzért nem mondott volna le erről az érzésről. Mert jelen pillanatban úgy érezte a családjuk, a családja a világ legboldogabb embereiből áll most.

*Öt nappal ezelőtt*

-Minden rendben?-kérdezte aggódva Andy.
-Azt hiszem.-fogta a pocakját Emily.
-Igazítsak a párnádon?-kelt fel Andy a székből.
-Olyan fura...érzés most...-kicsi aggodalom ült az arcára.
-Szólok orvosnak rendben?-nyomott egy puszit megnyugtatásként Emily feje búbjára mikor a szobát elhagyva kért egy orvost a szobájukba.
-Hogy van Emily?-jött be az orvosa.
-Olyan...fura érzésem van most...-mondta ahogy be-ki fújta a levegőt.
-Milyen érzés?-hallgatta meg a szívét.
-Mintha fájdalmaim lennének...-mondta.
-Doktornő, mi baja a feleségemnek?-pánikolt Andy.
-Emily megtenné hogy felhúzza a térdét?-helyezkedett el a vizsgálathoz.
-Minden rendben lesz.-nyugtatta Andy.
-Emily úgy néz ki a gyermekük mostantól bármilyen órában megszülethet. Ezek már azok a fájások.-mosolyodott el a doktornő ahogy visszatakarta.
-Sz-szülni fog a feleségem?
-Úgy néz ki Mr. Barber.-mosolygott az apukára.-Jobb ha megbeszélik apás szülést terveznek e vagy nem, mielőtt váratlanul éri magukat is a helyzet. Szólok egy nővérnek hogy folyamatosan figyeljen magára rendben? Nem kell aggódnia Emily.-hagyta el a szobát.
-Úristen.-gördült le egy könnycsepp Emily szeme sarkából.-Andy hallottad? Nemsokára szülők leszünk.
-Hallottam.-puszilta meg.-Istenem a csöppségünk végre velünk lesz.-tette a kezét Emily pocakjára.
-Bent...bent akarsz lenni velem?
-Emily...
-Ha nem, az se baj. Akkor...megkérem anyukámat vagy a mamát vagy...-hadarta ahogy próbálta nem elsírni magát. Félt. De ez érthető volt. Hisz ez lesz az első szülése.
-Emily....
-Anyukád bírja a vért? Mert én abba se vagyok biztos hogy az én anyám bírja annak ellenére képeken mennyit lát a munkája miatt.-szinte pánikolva mondta.
-Kicsim...
-Istenem...
-Ne aggódj.-nyugtatta Andy.-Nem lesz baj. És...ott leszek veled. Ez nem volt kérdés a kezdetek óta. Nem hagynám ki ezt a lehetőséget, ahogy Jacobnál se hagytam ki. Melletted leszek végig.-fogta meg a kezét.
-Bent...bent leszel velem?-érzékenyült el.
-Bent. Végig itt leszek és fogni fogom a kezed. Megigérem.

___________________________________________

Éjszaka Emily Andyhez bújva aludt. Egészen addig míg fel nem riadt a sírásra.
-Maradj.-mondta Andy.
-De lehet éhes.-kelt volna fel.
-Kicsim fél órája etetted meg. Megnézem, lehet csak a pelenkáját kell cserélni. Azt megcsinálom én is.-nyomott egy puszit a homlokára.
-De...de szólj ha kellek.
-Szólok. De addig is pihenj.
-Rendben.-feküdt vissza. Andy közvetlenül a szobájukból kiépített szobába ment ahol a kicsi aludt. Emily közelükbe akarta őt tudni így Andy mindent meg is tett hogy ezt teljesítse. Még ha átalakítást is jelentett ez a házon.-Hol az én gyönyörűm?-lépett a kiságyhoz Andy. Óvatosan emelte fel a karjaiba.-Shhh. Minden rendben.-ringatta.-Miért sír az én hercegnőm?-puszilta meg az apró kis fejecskéjét.-Megnézzük a pelust?-fektette a pelenkázóra.-Oh. Hát meg van a probléma.-mosolyodott el ahogy elővett egy tiszta pelenkát. Cserélni kezdte miközben sokszor figyelte a mini Barber gyönyörű szemeit. Pont mint az anyukájáé.-Előre félek, mi lesz ha nagyobb leszel.-beszélt közbe hozzá.-Mit fogok én művelni az udvarlóiddal? Hm? Látva téged anyu genetikáját örökölted...mert meseszép az én kislányom.-puszilta meg játékosan amitől egy kis apró ,,kacagás" hagyta el a száját.-Ki ez a cukiság?-beszélt már szinte gyermekiesen Andy.
-Te mit csinálsz?-hallotta meg a felesége hangját az ajtóból.
-Mi?
-Gondoltam megnézlek erre...már azon agyalsz mi lesz az udvarlókkal? Kicsit nem korai még?
-Hidd el, jobb időben felkészülni.-fektette vissza az ágyikóba.
-Oh, ebben biztos vagyok hogy te fel fogsz készülni. Ettől nem félek.-ölelte át Andyt.
-Soha se láttam még ilyen gyönyörű kislányt.-mondta Andy majd Emilyre nézett.
-Én egy fokkal csúnyább voltam nála. De én is hasonlóan szép baba voltam.-viccelődött Emily.
-Ebben nem is kételkedem.-csókolta meg Andy.
-Hagyjuk aludni, úgyis nemsokára újra felkel.
-Rendben.-Emily az ajtó felé sétált.
-Andy.-szólt a férjére aki még mindig a picit nézte.
-Hm?
-Gyere.-nevetett.
-Megyek. Megyek.-nézett még utoljára vissza a kisbabájukra.-Jó éjszakát Eleia...Barber.