Collide

82. Segíts!

Emily pocakja egyre jobban mutatta, hogy a családjukban változás következik be. Andy pedig egy pillanatra se mozdult mellőle. Minden vizsgálatnál, minden jógán és minden egyéb programon jelen volt ahova Emily ment.
-Drágám.-ment Andy irodájába Emily.
-Kicsim. Mi a baj?-rakta le azonnal a papírokat a kezéből.
-Jacob hívott. Nem tud hazajönni az edzésről. A busz defektet kapott.
-Hogy? Eric anyukája nem tudja hazahozni?
-Eric anyukája még dolgozik. El tudsz értük menni vagy menjek én?
-Te biztos nem mész sehova.-mondta ahogy aggodalommal figyelte a feleségét nap mint nap.
-De valahogy haza kell őket hoznunk szívem. Akkor menj el értük te.
-Nem hagylak egyedül.
-Andy...negyven perc. Ennyit el leszek egyedül is.
-De mi van ha....
-Ha bármi van, nálam lesz a telefon. Azonnal hívlak. Ne aggódj. Én se aggódok.-nyugtatta.
-Pont most kellett annak a busznak is defektet kapnia?-állt fel idegesen.-És ha hívok nekik taxit?
-Csak azért fizetnél 200 dollárt hogy a gyerekeket hazahozzák miközben van lehetőségünk értük menni?
-Inkább mintsem...
-Menj már. Nem lesz baj.-csókolta meg Andyt.
-Szeretlek.
-Én is nagyon szeretlek.-mondta ahogy Andyt végül az ajtóig kísért.
-Sietek vissza rendben?-mondta utoljára aggodalommal.
-Nem kell sietned. Épségben akarlak itthon látni titeket.
-Szeretlek.-ment a kocsihoz.-Zárd be az ajtót!-kiabált Andy vissza.
-Jó!-nevetett ahogy bezárta az ajtót.

20 perccel később:
Kopogtak az ajtón. Biztos volt benne hogy Andy az. Előre készült hogy fogja leszidni amiért szabályt szegett hogy minél előbb hazaérjen. Meglepetésére mégsem ő velük találta szembe magát.
-La-Laurie?-rémült tekintete volt. Mint aki szellemeket látott.-Minden rendben?-aggódott.
-Se-segítenetek kell...-hadarta.
-Laurie nyugodj meg! Mi a baj?-kérdezte újra.
-Neal...Neal...
-Neal? Mi van Nealel?-nem sokat dolgozott vele de bőven elég volt amit mellékesen Andy mesélt róla.
-A-azt hiszem...
-Laurie meg kell nyugodnod. Nem tudok így segíteni. Mi van Nealel?
-Azt...azt hiszem...ő miatta...vagyok ilyen.
-Milyen? Laurie mi történt?
-Reggel láttam ahogy a kávémba rakott valamit.
-Mit rakott a kávédba? Laurie nem tudlak követni.
-A-Andy itthon van?-nem ismert Lauriera. Ez nem ő volt.
-Nincs. Jacobért ment. Felhívom rendben?
-El...el kell tűnnöm onnan.-úgy nézett ki mint aki megőrült de mégis Emily félelmet hallott a hangjában.
-Laurie! Laurie nézz rám!-szorított gyengéden a karjára ahogy elérte rá figyeljen.-Neal bántott téged?-Laurie nem reagált.-Laurie! Koncentrálj! Neal bántott téged?
-Azt...azt hiszem...bedrogozott. Én...minden reggel iszok kávét és...ma reggel valamit tett bele. Láttam. És...és...
-Francba! Elviszlek a kórházba.
-Ne! Ne! El kell onnan tűnnöm!
-De...
-Segítenetek kell!-Emily pedig nem tudott mit tenni mikor meghallotta a segélykiáltást.
-Menjünk, segítek összecsomagolni.-nyúlt be a táskájáért. Elővéve a kocsikulcsot ültek be az autóba ahogy azonnal Laurie házához vezetett.-Nincs itthon ugye?-kérdezte ahogy kiszálltak.
-El-elment valami ügyfeléhez.
-Rendben. Szedjük össze amire szükséged van és menjünk.-nyitotta ki Laurie a házat amit azonnal be is zárt.
-Ho-hova fogok menni?-kérdezte ahogy Emily pillanatok alatt felmérte a házban mi is történt. Minden szanaszét dobálva, rendetlenség. A konyhába ment ahogy Laurie kávésbögréjét megszagulta. Sok drogos esete volt. Tisztán tudta mit kell keresnie.
-Siess Laurie! Hol vannak a bőröndjeid?-kérdezte Emily mikor felmérte bajba vannak.
-Az emeleten.
-Menjünk!-követte Lauriet.
-Emily!-Emily jelenléte tiszta volt. Nem hezitált azonnal a szekrény aljából elővette a gurulós táskát amibe a szekrényből dobálta be a ruhákat.-Hova fogok menni?
-Ezen ne gondolkozz most! Csak csomagolj!
-Nekem nincs senkim...-mondta remegő hanggal.
-Dehogynem. Itt vagyunk mi, a családod! Laurie kérlek szedd össze magad és segíts!-Laurie akkor látta. Emily tiszta és önzetlen személyiségét.
-Sokat...ártottam neked?-nem emlékezett milyen őrültségeket tett. De érezte nem bánt ezzel a nővel kedvesen. Kicsit sem.
-Soha se bántottál.-hazudta.-Laurie csomagolnunk kell mielőtt Neal visszaér.
-Lám, lám. Drágám...vendégünk van?-hallotta meg az ismerős hangot az ajtóban. Emily szemei kikerekedtek.
-Neal...-mondta remegő hangon Laurie félelemmel a szemeiben.
-Nem mondtad hogy vendégünk lesz.-Emily szembefordult vele.-Ki más mint Emily?
-Neal...-kezdte Laurie.
-Hagyd hogy elmenjünk Laurieval.
-Ugyan miért hagynám?-dőlt az ajtónak.
-Neal. Minden bizonnyal tisztában vagy vele hogy mindent tudunk. Mindent. Ha pedig most nem működsz velünk együtt esküszöm nem foglak kímélni.
-Komolyan azt gondolod egy kurvától aki felcsináltatta magát meg fogok ijedni? Mit árthatsz te nekem?
-Én lehet nem tudok. De ismered a férjem és el tudod képzelni mire képes a családjáért.
-Istenem! Már megint Andy?! Mindig Andy!
-Laurie fogd a bőröndöt és menjünk.-nem mutathatta ki Emily a félelmét. Nem lehetett. Laurie lassan indult az ajtó irányába a bőröndjével mikor Neal egy határozott mozdulattal rántotta őt ki ajtón kívülre ahogy Emilyt bezárta. Emily idegesen kezdte ütni az ajtót.-ENGEDJ KI TE ROHADÉK! ENGEDJ KI!-kiabálta.-LAURIE!
-Most pedig mindketten megdöglötök. Szerető párod voltam nem?-szorított Neal Laurie nyakára.-Hálátlan kurva.
-Engedd el Emilyt.-mondta Laurie.
-Miért engedném? Ugyan mit fog érezni Andy ha téged...és Emilyt is elveszíti? Istenem de szeretném látni az arcát.-nevetett.

___________________________________________

Lauriet a székhez kötözte. Egy öngyújtót tartott a kezében. Laurie tudta mire készül.
-Csak hogy lásd nem vagyok rohadék...először a pincét gyújtom fel. Hogy úgy érezd mintha a pokol lenne a lábaid alatt. Majd a tűz lassan kezd felfele terjedni. Megölve először téged...majd azt a kurvát és a porontyát odafent.
-Ne...Ne csináld!
-Hálátlan kurva.-zárta be az ajtót ahogy tisztán lehetett hallani ahogy a pincébe lesétált Neal.
Elindítva a tüzet ami felégeti az egész házat...kettőjükkel együtt.