Collide

68. Édes kis pillanatok

Andy végre visszatért a munkájához. Végre újra kitisztult fejjel tudott a tudásának megfelelően dolgozni. De mégis a gondolatai sokszor a gyönyörű menyasszonya felé irányultak.

Emily az épület előtt leparkolva vette a hónalja alá Darlat akivel félve indult az épülethez.
-Miért érzem úgy Darla hogy minket csúnyán kihajítanak innen?-beszélt hozzá.-Elnézést de bemehetek a kiskutyámmal?-kérdezte Emily a biztonságit. Természetesen ők olyan sűrűn cserélődnek hogy fogalma sem lehetett a férfinak hogy ő is régen itt dolgozott.
-Megkérdezhetem a nevét?
-Emily Blank.-mondta.
-Miss Blank? Fáradjon be.-állt arrébb az őr. Emily hitetlenkedve ment az épületbe ahol természetesen kisebb középpontba került Darlaval.
-Megölöm az apádat.-motyogta ahogy beszállt a liftbe.-De...annyira hiányzik nekem is.-az emeletre érve egyenest az ajtóhoz sétált ahova benyitva azonnal Lolaval találkozott.-Szia Lola.-mosolygott az asszisztensre.
-Miss Blank!-mondta széles mosollyal mire Emily összehúzta a szemöldökét.-Vagyis Emily.-javította ki magát.-Oh és Darla is itt van.-nyúlt át az asztalon hogy megsimogassa a kis tündéri kutyát.-Hát nem is hiányoztam?-kérdezte tőle várva a farokcsóválasra.
-Tényleg, én nekem nem is volt alkalmam megköszönni hogy vigyáztál rá.
-Ugyan. Mr. Barber kedvéért bármit.
-Andy bent van? Azt mondta látni szeretne.
-Bent, azt mondta ha megjössz azonnal engedjelek be.-állt fel az asztaltól.
-Maradj csak. Betalálok.-indult az iroda felé.-Kip-kop.-dugta be a fejét. Andy arca pedig hirtelen felvillanyozódott.
-Végre itt vagytok.-ment eléjük ahogy Emily becsukta az ajtót.-Sziasztok.-csókolta meg Emilyt.
-Hű, te tényleg szörnyen hiányolhattál.-viccelődött.
-Egyfolytában arra gondoltam mennyire meg akarlak csókolni.
-Na szép, pont Darla előtt kell ezt csinálnod?-rakta le a földre a kis szőrmókot majd Andy nyakába akaszkodott.-Mit műveltél hogy beengedtek minket?
-Csak egy telefont.
-Ügyes.-hajolt vissza Andy ajkaiért.-Ha láttad volna milyen nézettségünk volt az irodádig, igaz Darla?-nézte a kutyát aki szimatolva fedezte fel az új helyet.
-Hiányoztál.
-Te is nekem.-estek kiéhezve egymás ajkainak.-De nem maradunk sokáig.
-Még most nem mehetsz.
-Andy.-mondta egy mosollyal a nevét.
-Még nem mehettek. Én nem bírom ki estig. Azt hiszem home-officeba kell dolgoznom.
-Akkor mi lesz az ,,én" időmmel? Biztos hogy nem.-ellenkezett viccelődve.
-Képzeld el. Együtt dolgozunk miközben a gyerekekre vigyázunk. Majd heti egyszer-kétszer kirándulunk valamerre.
-Te elterveztél mindent.-nevetett.
-Ha tudnád mennyire izgatott vagyok az életünk miatt.
-Azt elhiszem. Nem csak te hanem én is.-nyugtatta meg a szavaival.
-Szeretlek Em. Ha tudnád mennyire...
-Tudom. Tudom jól.-csókolta meg.-De most tényleg mennünk kell mert Darla feltünően szagulja a szőnyeged és félek hogy oda végzi el a dolgát.
-Darla, nem!-szólt rá Andy.
-Megyünk rendben? De este találkozunk.-nyomott egy csókot az ajkaira.
-Este...
-Gyere haspók.-emelte fel a karjaiba a kiskutyát.-Köszönj el aputól.-vitte hozzá a kutyát így Andy egy utolsó simogatást adott a fejére.-Szeretlek.-mondta ahogy kisétált az irodából.
-Hogy bírom ki ezt a két hetet hamár most ilyen nehezn bírom ki nélküle?-motyogta az orra alatt.
___________________________________________
-Sziasztok!-szállt be a kocsiba Jacob ahogy egy pillanat alatt a kezébe vette Darlat.-Nézd, milyen csinos nyakörved lett.-simogatta a kis barátját.
-Tetszik?
-Nagyon jó, illik hozzá. Köszi anyu hogy megcsináltad.-talán most először mondta ki minden gondolkodás nélkül újra ezt a szót Jacob.
-Rég mondtad...utoljára ezt nekem.
-Ne...ne haragudj.
-Hiányzott.-nyugtatta meg ezzel a szóval Jacobot.-Még ha nem is én vagyok az anyukád valahogy ha te mondod ezt nekem...valamit megmozgat bennem. Igazán jó...érzés.-figyelte az utat.
-Apu azt mondta várjak amíg összeházasodtok és utána kérdezzem meg, hogy hívhatlak e így. Nem akarta hogy kellemetlenül érezd magad.
-Miért érezném? Egy család leszünk nem?
-Szerinted...egyszer anyu is...képes lenne újra a családunk részese lenni? Örülnék neki ha a két anyukám, apa és...mondjuk egy kistestvérem lenne és mindenki jól kijönne mindenkivel.
-Te mit gondolsz?
-Apa szerint ez soha nem fog megtörténni. Anyu soha se fog titeket elfogadni és...azt se tudja kiverni a fejéből hogy gyilkos vagyok mikor már kétszer is bizonyították hogy ártatlan vagyok.
-Szerintem bármi lehetséges. Bízok benne hogy egyszer Laurie újra az anyukád lesz...olyan anya akire szükséged van. És...lehet tudna nekem egy-két dolgot mondani, miket szeretsz miket nem.
-Talán egyszer...-Emily látta hogy rossz kedve lett Jacobnak. Nem akarta hogy ez az egész napra kihasson. Ezért eltervezett valamit.-Miért raktuk ki Darlat?
-Csak egy kis időre. A véleményedre vagyok kíváncsi.
-Véleményemre?
-Fontos lenne tudnom mit gondolsz.-Emily leparkolt a ruhaszalon előtt.-Megnézed a ruhámat? A nagyi mindenre rábólintott de a te véleményedre szörnyen kíváncsi vagyok. De apunak nem mondhatod el vagy mutathatod meg a ruhám!
-Komolyan az én véleményemre vagy kíváncsi?
-Persze. Hisz Andy fia vagy, ha neked tetszik neki is fog.
-És ha nekem nem jó az ízlésem?
-Bízok benned. Gyere.-szálltak ki a kocsiból. Emily a negyedik ruhát mutatta neki ami valójában a választott ruha volt és remélte Jacob is erre szavaz. De a mosoly ami mindegyik ruhánál az arcára ült már megérte azt hogy ezt az időt vele töltse.-Na mit gondolsz?-sétált ki a ruhában.
-Ez az!-kiabálta.-Ez a legjobb.-Emily megnyugodott hogy a ruha ami számára is különleges a legfiatalabb Barber számára is a kedvenc.-Apu imádni fogja!
-Igen?
-Igen! Lefotózhatom?
-Nem mutatod meg apunak ugye?
-Nem.-rázta meg a fejét.
-Akkor le.-pózolt be a kamera előtt.
-Nekem van az egyik legszebb anyukám.-mondta a telefont nézve. Emily pedig alig várta hogy Jacob újra megkapja azt a családot amiről álmodik. De ehhez még egy dolgot meg kell tennie...