Collide

83. Bosszú

-Szia Eric!-köszöntek el a fiútól ahogy a házuk előtt kirakták őt.
-Még mindig ideges vagy?-kérdezte Jacob.
-Persze hogy az vagyok. Azt mondta nála lesz a telefon most mégse veszi fel vagy negyed órája.
-Lehet nem hallja. Vagy bealudt.-mondta Jacob. Hazafelé a szokásos úton mentek ami Laurie háza előtt haladt el.-Apu...mi van itt?-kérdezte Jacob ahogy a tűzoltókat figyelte.
-Ez....
-Ez anya háza!-mondta idegesen Jacob.
-A francba.-parkolt le azonnal Andy.-Itt maradsz! Megértetted J?-mondta határozottan. Andy ismerős arcot keresett, mikor meg is találta azt a mentő felé szállítva.-Laurie!
-Andy!-örült meg a volt férjének.
-Jól vagy? Mi történt?-figyelte a házat amiben a tűz egyre jobban terjedt.
-Emily....-nehezen kapott levegőt, rengeteg füstöt nyelt.
-Mi van Emilyvel?! Ugye nem mentél el hozzánk és bántottad?-a szemei idegességet sugároztak.
-Emily...az emeleten...van.-mondta nehézkes légzéssel.
-Mi?!
-A feleséged...a gyermekeddel...az emeleten van! Ki kell hoznod!
-E-Emily a házba van?-nézett az emelet irányába. Gondolkodás nélkül szaladt az égő épülethez.
-Álljon meg! Mit csinál?! Nem mehet be!-kapták el.
-Engedjenek! A feleségem odabent van!-próbálta magát kirángatni a szoros kezekből.
-Mi?-ebben a pillanatban Andy egy határozott mozdulattal kirántotta magát a tűzoltók kezei közül és hezitálás nélkül szaladt a házba. Szörnyű füst volt és alig látott mégis nem volt kérdés hogy a felesége nélkül ő nem megy sehova.
-Em! Em!-kiabálta ahogy kisebb füstöt belélegezve köhögött. Egy zárt ajtóhoz ért ahol szinte biztos volt abban hogy a felesége ott lesz.-EMILY!-dörömölt.-Em!-nem jött válasz. A testével kezdte lökni az ajtót és csak remélni tudta hogy kinyílik. Meg kell mentenie őket. A gyermekét és a feleségét. Az ajtót sikeresen betörte ahogy megpillantotta a földön fekvő nőt.-Úristen!-szaladt oda ahogy a szobába óriási füst volt.-Em!-próbálta ébreszteni.-Emily!-köhögött.-A francba!-vette fel a karjaiba. A tűz égetett, mégis ő gondolkodás nélkül futott ki hogy a feleségét minél előbb ellássák.
-Hozzanak hordágyat!-kiabálta a tűzoltó aki először megpillantotta őket.
-Anya!-rohant oda Jacob aki eközben már Laurie mellett volt.-Anya! Apa mi van vele?-a szemei könnyekbe ültek.
-Vigyázzanak!-jelentek meg a mentősök akik azonnal vizsgálni kezdték.
-A feleségem várandós, a hatodik hónapban jár!-mondta azonnal Andy.
-Vigyük be!-mondta a mentős.
-Várjanak! Hova viszik?-kérdezte aggódva.
-Mindkettőjüket a St. Paulba szállítjuk.-mondta ahogy egy pillanat alatt pakolták be mindkettőjüket a mentőbe.
-Francba J, szállj be gyorsan!-rohantak a kocsihoz.
-Apa mi lesz anyával?-kérdezte sírva.
-Nem lesz semmi baj. Anyu és a testvéred is épségben hazajönnek majd velünk.-remélte. Remélte nincs nagyobb baj. Remélte a felesége és a gyermeke is az élete részesei maradnak. Nem veszítheti el őket.

___________________________________________

-H-hogy vannak?-hallották meg Laurie hangját.
-Laurie?! Neked nem kellene itt lenned.-Andy aggódott érte annak ellenére amin végigmentek.
-Én...jól vagyok. Az orvos engedte hogy idejöjjek. Hogy van...a feleséged?-kérdezte. Valami más volt. Ezt Andy is látta.
-Nem tudom, amióta ideértünk nem jött ki senki a kórteremből.
-A pici...?-kérdezte. Andy nem tudott válaszolni.
-Anyu...te jól vagy?-ment oda Jacob.
-Jól vagyok.-mosolygott a fiára, mire mintha Jacob meglátta volna az édesanyjában a régi anyát akit ismert.
-Mr. Barber!-jelent meg a doktorúr.
-Doktor úr! Hogy van a feleségem?-kérdezte aggodalommal.

___________________________________________

-Andy.-könnyezett a szeme Emilynek.
-Kicsim.-rohant az ágyához ahogy szorosan húzta magához.-Istenem...-fújta ki a levegőt ahogy megkönnyebbült.-Ha tudnád mennyire megijedtem.-nyomott egy puszit a nyakhajlatába.
-A picink...jól van.-mondta remegő hanggal.
-Igen, a picikénk jól van.-nézett Emily pocakjára.-Hál'Isten.
-Emily...-jelent meg Laurie az ajtónál.
-Laurie...-kapta azonnal Emily felé a fejét.-Te...te jól vagy?
-Jól vagyok.-nyugtatta a kismamát.
-Nem...nem bántott? Ugye nem ért hozzád?-kérdezte aggodalommal.
-Ki...kiről van szó?-nézett oda-vissza rajtuk Andy.
-Én...
-Emily, Laurie! Kiről beszéltek?-kezdett ideges lenni.
-Se-senkiről.-hazudta Emily.
-Emily! Kiről beszéltek?
-Sajnálom Emily...de megérdemli hogy elkapják és megbűnhődjön.
-Laurie...!
-Neal.-mondta el Laurie.-Neal...bántotta a feleséged.
-Ho-hogy mit mondtál?
-Emily...segíteni akart nekem mert....
-Laurie...kérlek...beszélhetnék én Andyvel?
-Kicsim, várj! Laurie hogy mit mondtál? Neal...miatt vagytok most itt?
-Emily...segíteni akart eljönni tőle mikor meglátott minket és...akkor zárta be Emilyt a szobába engem meg a székhez kötözött.-Andy kezei ökölbe szorultak.
-Andy...Andy...szívem!-aggódott Emily.
-Én...én...én megölöm!-viharzott ki a szobából.
-ANDY!-kiabálta Emily a nevét de felesleges volt. Andy készen állt hogy bosszút álljon a családjáért.