Collide

59. Boldogok?

-Sziasztok.-hallották meg Andy hangját a nappaliban Jacob és Victoria.
-Szia.-köszönt azonnal vissza az anyukája. Jacob természetesen valami videójátékkal játszott így minden figyelme arra irányult.
-Szia anyu.-ment Andy hozzá hogy egy puszit adjon az arcára.-Ne haragudj későn jöttem?
-Dehogy, nem. Nem tudtam hogy itthon aludtál vagy sem. Dolgod volt reggel?
-Nem.-mondta egy mosollyal.-Szia J.-vette le a fejhallgatót a fiáról.
-Apa!
-Ettetek? Hoztam reggelit.
-Apa hogy sikerült a randi? Emily....?
-Reggeliztél fiatalember?-kérdezte újra, ahogy a konyha felé sétált.
-Nem úgy néz ki hogy fényesen alakultak a dolgok.-súgta Jacobnak a nagyi.
-Apa...-ment utánna, anyukája is követte.-Apa...
-Reggeliztek?-pillantották meg a konyhában Emilyt.
-E-Emily!-rohant azonnal hozzá Jacob. Szorosan ölelte őt mint aki soha se akarja őt elengedni.
-Szia J. Reggeliztél?-kérdezte Em. De a pólóján érezte a fiú könnyeit.-Hé, mi a baj?-aggódott érte.
-Itt vagy...újra itt vagy.-Emily elmosolyodott.
-Itt vagyok.-nyugtatta.-Szia mama.-köszönt Victorianak.
-Szia drágám.-ment oda Victoria és Emily homlokára nyomott egy puszit.-Minden rendben? Istenem de gyönyörű vagy. Napról napra szebb.
-Te se panaszkodhatsz.-mosolygott rá.
-Úgy hiszem, mégis jól sikerült a tegnap esti randi.-nézett oda vissza a pároson. Jacob is már összeszedte magát, így Andy azonnal Emily oldalához sétált. A kezei gyengéden fogták át a derekát.
-Jól sikerült?-kérdezte Emilyt Andy egy édes mosollyal.
-Nagyon jól. Tökéletes volt.-nézte a férfit maga mellett.
-Azt hiszem szerelem van a levegőben.-mondta izgatottan Victoria.
-Nehéz nem szerelembe esni Embe.-nyomott egy puszit a feje búbjára.
-Akkor Emily újra velünk fog lakni?
-Az igazság az hogy...-kezdte Andy a magyarázkodást.
-Ha apukád is szeretné.-vágott a szavába Em.
-Persze hogy szeretné. Én is szeretném.-mondta lelkesen J.
-Em...azt hittem várni akarsz a tárgyalás végéig.
-Az esküvővel te bolond.-nevetett.-De ha nem szeretnéd akkor...
-Istenem, dehogynem.-ölelte át szorosan.-Nagyon akarom. Borzasztóan akarom.
-Jól van, elég az érzelgősségből.-az ő érzelmei is hullámvasúton jártak de boldog volt hogy az életük elindult újra a régi úton.-Gyertek reggelizni. Apukáddal megküzdöttünk azért az oreos fánkért. Mama neked gyümölcsöst hoztunk azt szereted igaz?
-És még mindig emlékszik.-mondta büszkén. Andy és Jacob eközben teríteni kezdett.
-Hogy felejthetném el?-ölelte újra magához a mamát.
-Jaj de hiányoztál lányom.
-Te is nekem, mama.
-Köszönöm.-súgta a fülébe.
-Mégis mit?-nézett rá.
-Hogy megbocsájtottál a fiamnak. Nagyon szeret téged.
-Minek köszönöd meg?-próbálta nem elsírni magát.-Én is nagyon szeretem őt.-nézett a férfira.
-Este sikerült mindent megbeszélnetek?
-Nem sokat beszéltünk.-nevetett.-De felesleges lett volna. Megegyeztünk hogy ott folytatjuk ahol abbahagytuk.
-Tehát lesz esküvö?-kérdezte izgatottan.
-Ti mit susmorogtok ott?-kérdezte Andy.
-Semmit. Semmit.-nevette el magát Emily.-Gyere mama enni.-mentek ők is az asztalhoz.
-Tessék.-nyújtotta át mindenkinek a fánkját Andy.
-Ez a legjobb.-bontotta ki boldogan Jacob a zacskót.
-Mama, ma is kirándultok a barátnőddel?-kérdezte Emily.
-Ha jó idő lesz igen. Felmegyünk a kilátóig.
-A kilátó szuper hely.-mondta Jacob.
-Jössz te is?-kérdezte a nagyi.
-Sarah és Eric jöhet?-kérdezte hezitálás nélkül.
-Persze. Befértek a kocsiba. Andy, Em...ti jöttök?
-Majd legközelebb. Mára remek programom van.-mondta Andy.
-Program?-nézett rá Emily.-Mégis dolgozol?
-Visszaköltöztetlek.-mondta mosolyogva.
-Oh, majd bepakolok és szólok valami cégnek.
-Nem, nem.-ellenkezett azonnal.-Mielőbb újra itt szeretnélek látni.
-Akkor tényleg jó ötlet a kilátó.-mondta J.
-Menekülsz a munka elől mi?-nevetett Em.
-Em...-kezdte Jacob komoly arccal.
-Mi a baj?-aggódott Em.
-Akkor...akkor ez...ez azt jelenti újra leszel az...anyukám?-kérdezte meg kissé félve.
-Nem én vagyok az anyukád J, de boldogan nevelnélek mint a pótfiamat.-Jacob arca pedig boldog lett. Még ha nem is mondta ki de boldog volt. Ahogy Andy is. Itt ül mellette a nő aki mikor találkoztak elrabolta a szívét és most tényleg úgy érezte rendbe hozta a hibáit. Az életük újra a rendes irányba halad.
-Vigyázzatok magatokra! És Jacob, fogadjatok mind szót nagyinak.-szólt rá Andy ahogy az ajtóból figyelték a kirándulni induló családtagokat.
-Ne aggódj, fiam.-kiabált vissza a nagyi.-Ma elkényeztetem az unokámat.-súgta Jacobnak aki kuncogott ahogy a hátsóülésre ült.
-Miért érzem úgy hogy ez a mai nap is a miénk?-kérdezte Emily ahogy egy mosollyal az arcán besétált a házba.
-Bánod?-csukta be az ajtót.
-Bánni? Nem. Imádtam mindig az ágyunk.-kacsintott rá huncut módon.
-Most akarod újra felidézni az élményt vagy este? Mert közel jársz hogy felkapjalak és a szobába vigyelek.
-Dolgoznom kellene de túlságosan csábító volt az ötlet reggel hogy veletek legyek.
-Dolgozz, nem zavarlak.-csókolta meg Emilyt.
-De kettesbe vagyunk és...
-Bőven lesz még időnk estig.-nyugtatta meg.
-Andy...
-Mond.
-Tényleg...nem bánnád ha visszaköltöznék?
-Ezt komolyan kérdezed?
-Nem tudtam eldönteni hogy örülsz neki vagy...gyorsnak tartod.
-Borzasztóan örülök. Tény meglepődtem mert azt hittem te nem akarsz ennyire sietni de nagyon örülök neki. Szeretlek a közelembe tudni. És...talán úgy érzem így az életünk újra folytatódik ott ahol abbahagytuk.
-Nem akarok várni.-vallotta be.-A fejem nyüzsög Jacob ügye miatt. De...valahogy a közeledbe megnyugszom és a gondolataim is...helyrerázódnak.
-Sajnálom, hogy ezen keresztül kell menned.
-Nem.-rázta meg a fejét.-Bármit megteszek hogy Jacob végre újra boldog, szabad gyerek legyen. És ezen együtt megyünk keresztül.
-Veled együtt, úgy érzem nekem is több erőm van.-Emily Andyhez bújt.-Ez pedig...az ölelésed...mindennél többet ér.
-Boldogok leszünk együtt.
-Boldogok. Mindenképp azok leszünk.