Collide

64. Irányítás

-Jó végre itthon lenni.-jegyezte meg Emily széles mosollyal ahogy az ajtót kinyitotta a kezével amin virított a hatalmas gyémánt gyűrű.
-Úgy látom, másnak is hiányoztunk.-nézte Andy Jacobot aki az udvaron játszott Darlaval.
-Jacob olyan boldog nem?-nézte őket Emily is. Andy így hátulról átölelve őt, tette a fejét a vállára.
-Te is az vagy?-kérdezte.
-Az vagyok. Nagyon boldog.-fordította hátra a fejét hogy egy csókot adjon a vőlegényének.
-Em...
-Mond.-azoknak az édes csillogó szemeknek nehezen tudott ellenállni Andy.
-Minél előbb el akarlak venni.
-Benne vagyok.-mosolyodott el.
-Nem megyünk fel amíg Jacob játszik Darlaval?
-Nem szexelek veled amíg a fiunk kint van.-nevetett ahogy gyengéden hasba vágta Andyt így ő elengedte a kezeivel.-Ne nézz így. Miért nézel így?
-Azt mondtad fiunk.-dőlt a pultnak.
-Mi?
-Azt mondtad fiunk.
-Le-lehet nem emlékszem.
-Em...
-Ha újra az emelettel jössz...
-Ha ráveszem Lauriet, hogy bízza rám a gyermek felügyeletét...te...aláírnád az adoptálást?
-Mármint Jacobot? Mint fiamat?-lepődött meg.
-Igen.
-Szerinted ő tényleg szeretné? Mármint hogy...az anyukája legyek?-kérdezte meg félve.
-Szeretné, ebben száz százalékig biztos vagyok. És mielőtt megkérdezed ezt honnan tudom, mielőtt elmentünk a nyaralásra beszélgettem vele. Akkor mondtam el neki hogy mik a terveim veled és ő maga kérdezte meg hogy akkor hivatalosan az anyukája leszel e.
-Nem akarom Laurie helyét elvenni. Vagyis...ne értsd félre kérlek. Nagyon szeretnék az anyukája lenni, de az a papír...mindent elvenne most már Laurietól. Én nagyon szívesen nevelem és vigyázok Jacobra mint anya...papír nélkül is.
-Laurie nem érdemli meg hogy az anyja legyen.
-Egy anya mindig anya marad.-látta hogy Andy ideges lett ezért elésétált ahogy a kezeit a kezei közé vette.-Ne vegyük el ezt is tőle. Én a mai napig azt hiszem hogy ő nem egy rossz szándékú ember...csak...ez az egész...ami körülöttetek volt tette őt ilyenné.
-Em, meg akarta ölni Jacobot!
-Ne vedd el tőle a lehetőséget hogy az anyja maradjon. Akkor...végleg tönkreteszed őt és te nem vagy olyan.-simogatta meg az arcát.-Egyikünk se bosszúra éhes, nincs igazam?
-De...igazad van.
-Gyere ide.-ölelte meg Andyt.-Szeretlek.
-Én is téged.-bújt a nyakhajlatába.
-Játszik még Jacob?-kérdezte ahogy maga mögé nézett.-Csak hogy jobb kedved legyen egy gyors kézimunkára van időm.
-Te bolond vagy.-nevette el magát.
-Nem? Akkor nem.-fordult vissza a csomagokhoz amiket hazaérkezés előtt vásároltak.
-Hé, ki mondta hogy nem akarom?-kapta el a kezét majd könnyedén emelte fel.
-Akarod?-ajkaik lassan összeértek.
-Miért is ne akarnám?
-Menj a dolgozóba.-harapott az alsó ajkába. Andy amilyen gyorsan tudta zárta be maga mögött az ajtót.
-Remélem Jacob nem most akar majd ránk törni.-tette le Emilyt a lábaira.
-Amíg az ajtó zárva nincs baj. Bár akkor úgyis rájön mit művelünk.-nevetett.
-Persze hogy tudja mit művelünk hisz nem óvodás már, de isten ments hogy lásson minket ahogy benned vagyok.
-Emlékeim szerint kézi munkáról beszéltünk.
-Ugye most viccelsz? Ne már Em.
-Mi az?-az az édes nevetése. Andy imádja.
-Em, nem kell sok idő. Gyorsan végzek.
-Ülj a székedbe.-bökött a fejével az irányába.
-Nemár Em, segítek. Ülj az asztalra. Esküszöm hogy max tíz perc lesz.
-Leülni.-lökte a székre le. A kezei azonnal az övét csatolták ki.-Esküszöm élvezni fogod.
-Abban biztos vagyok, de Em szörnyen akarlak.-Emily a bokájáig letolta a nadrágot a boxerrel együtt. A kezei azonnal Andy férfiasságát markolták amin mozgatni kezdte a kezét.-A francba...-nehezült a légzése ahogy hátraszegte a fejét.
-Te mindig megkapod azt amit akarsz?-állt fel ahogy a nadrágból kibújt majd egyenesen Andy öléhez közelített.
-Ez az.-csillogtak a szemei ahogy a férfiasságát pozicionálta Emilyhez.
-A-a.-játszott vele.-El a kezekkel.-kapta el Andy kezeit amit az oldalára helyezett.-Én vagyok az irányító.
-Em...-Andy úgy érezte felrobban a vágytól. Minden amit Emily csinál megbolondítja. Oda van érte. Olyan ő akár egy drog. Függője lesz az ember.
-Kérdeztem Barber...mindig megkapod azt amit akarsz?-ért a nedves testrészével Andy férfiasságához.
-Úristen....-döntötte hátra a fejét.
-A-a.-érte el hogy Andy szemei újra őt nézzék.-Engem nézz.
-Em...
-Érzed mennyire nedves vagyok?
-Emily....
-Mi lenne ha még bennem is lennél?-csókolta meg Andyt ahogy a fogai közé vette az alsó ajkát amit gyengéden meghúzott.
-Ne játsz velem...-figyelmeztette.
-Mert megbüntetsz?
-Az asztalomon fogsz kikötni, velem a lábaid között.
-Most nem vagy a lábaim között?
-Emily ne kínozz tovább...-Emily a füléhez hajolt.
-Azt szeretnéd ha...meglovagolnálak?-súgta. Andy egy hirtelen mozdulattal ültette magára Emilyt amitől ő felnyögött.
-Mondtam...hogy ne játsz velem.-vágott egy önelégült mosolyt.
-Andy...-a méretét a mai napig nehezen szokta meg. Úgy érezte szétszakad.
-Lovagolj.-adta az utasítást. A kezei Emily fenekére tévedtek így könnyedén segítette Emilyt a tempóba.-Tényleg...nedves vagy. Még akkor is mikor benned vagyok...hanem jobban.-imádta Andy domináns énjét.-Mozogj édes.-lökött egy határozottat.
-Ah...
-Ez az. Ez az a hang amit hallani szeretek.-Emily mozogni kezdett. Andy pedig a melleit kezdte kényeztetni aminek hála a szoba visszhangzott Emily nyögéseitől. Andy egy pillanat alatt állt fel ahogy végig Emilyben maradt. Az asztalra ültette és ő kezdte a tempót diktálni.
-A-Andy...Andy....úristen....-kiabálta ahogy nehezen tudott lépést tartani a férfival.
-Gyerünk kicsim.-mozgott gyorsabban. Emily elérte a célt, Andy pedig pár lökés után követte.
-Úristen....-kapkodott Emily levegő után.
-Ügyes kislány.-csókolta őt meg.
-Azt hittem csak neked beszéltük a kényeztetést.-mosolyodott el.
-Ha itt vagy velem miért csak rólam szóljon?-hajolt kiéhezve újra az ajkaiért.-Rólunk szól ez az egész és nem csak rólam. A feleségem leszel. Együtt csinálunk mindent.
-Alig várom hogy a feleséged legyek.
-Én is alig várom.