Collide

40. Esküvői tervek

Andy és Emily kéz a kézben sétáltak a kijárat felé, készülve a közös ebédjükre.
-Oh, basszus a telefonom fent maradt.-jegyezte meg Emily.
-Visszamenjek érte?-kérdezte Andy.
-Gyorsan visszarohanok.-mondta Emily.-Megvársz?
-Hova mennék nélküled?-húzta magához egy csókra minden bújkálás nélkül.
-Sietek vissza.-rohant a lift felé ahonnan épp Duffy szállt ki.-Oh, szia!-engedte ki a liftből a nyomozót.
-Szia Emily.-köszönt Duffy ahogy folytatta az útját a kijárat felé ahol meglátta Andyt, a régi kollégáját és barátját.-Andy!
-Szia Duffy.
-Figyelj már.-állt meg vele szembe.
-Mond.
-Csicseregnek a madarak.
-Miről?-figyelt a lift irányába, hátha megpillantja Emilyt.
-Rólad.
-Rólam?-lepődött meg.
-Nem felejtettél nekem valamit elmesélni?-tette keresztbe a kezét.
-Mire gondolsz?
-Mondjuk a románcodra?-kezdett ideges lenni hogy harapófogóval kell mindent kiszednie belőle.
-Románc? Miféle románc?-nézett Duffyra.
-A kolléganőddel.
-Emilyre célzol?
-Andy nem biztos hogy jó ötlet vele ágyba bújnod. Mindkettőtök ezzel óriási vihart fog csapni. Ha ennyire vágysz valami nő társaságára akkor keress valakit valami társkereső oldalon de ne a kollégáid között.
-Duffy.
-Nem vagy rossz ember Andy. Ezt mint barátod mondom. Támogatlak bármiben, de Emily se egy rossz lány nem kell hogy bármelyikőtök neve be legyen mocskolva mert egymással kavartok.
-Duffy.
-Tudom most jön az a rész hogy de ne aggódj, vigyáztok de...
-Szeretem őt.-vágott a szavába. Duffy köpni-nyelni nem tudott.-Ő...nem egy éjszaka, nem egy kaland számomra. Szeretem őt, szerelmes vagyok belé.
-És...és ő ezt...ezt tudja? Mármint nem lehet hogy ő neki te csak egy kaland vagy?-aggódott a barátjáért.
-Nem.-mosolyodott el.
-Honnan veszed?
-Mert a menyasszonyom.-vallotta be. Duffy köhögni kezdett ahogy úgy érezte Andy szórakozik vele.
-Hogy mi?!
-Megkértem Emily kezét és igent mondott.
-Tehát...tehát ti ketten...nem csak...nem csak...
-Nem csak szexelünk.
-Pszt már!-szólt rá.-Még más is meghallja.
-Hallja. Nem titkolom többé a boldogságom. Ő az aki miatt újra élek és boldog vagyok.
-Tehát...ti ketten összeházasodtok?
-Igen.-nézett a lift felé ahonnan kiszállt Emily.-Képtelen vagyok nélküle élni.-mondta Duffynak ahogy Emily hozzájuk ért.
-Itt vagyok.-mondta édes mosollyal.
-Mehetünk?-nyújtotta felé Andy a kezét amire Emily boldogan ráfogott.
-Oh, Duffy nem tartasz velünk ebédelni?-kérdezte Emily.
-Nem, én épp helyszínre megyek.-pillantotta meg a jeggyűrűt az ujján.-Gratulálok.
-Tehát eljössz az esküvőnkre?-kérdezte Andy.
-Elmondtad neki?-kérdezte Emily.
-El.-mondta mosolyogva.
-Jó választás volt Andy Emily. Biztos lehetsz benne hogy boldoggá fog tenni.
-Már most az vagyok.-nézett Andyre.
-Te pedig barátom, ne engedd el ezt a lányt. Nem ismerem régóta de látszik rajta hogy különleges.-mondta Andynek.
-Soha se engedem el.-mosolygott Duffyra.
-Helyes. Nekem mennem kell, de jó étvágyat nektek.-hagyta ott őket.
-Kedvelem őt.-mondta Emily ahogy a kocsi irányába sétáltak.-Őszinte, kedves, humoros nőnek néz ki.
-Az is.-nyitotta ki neki az ajtót.-Olasz étterembe foglaltam időpontot. Jó lesz vagy menjünk máshova?
-Vágytam már egy kis tésztára.-mondta széles mosollyal.-Túlságosan ismersz.-nézett Andyre.
-Ijesztő nem?-indultak el.
-Micsoda?
-Hogy...nem annyira régóta vagyunk egymás életének részesei mégis annyira sok mindent tudunk a másikról mintha évtizedek óta ismernénk egymást.
-Talán mert ennyire hasonlítunk? Ugyanazokra a dolgokra vágyunk.
-Rád?
-Oh, kivéve ezt.-nevetett. Öt percen belül az étteremhez értek ahol megmutatva az asztaluk ültek le és rendeltek. Az ételre várva Emily elkalandozott az utcán gondtalanul sétáló emberek láttán.
-Gondolkoztál már?
-Min?-nézett Andyre.
-Az esküvőn. Hogy milyenre vágysz?-nyúlt a kezéért az asztalon keresztül ahogy az ujja a gyűrűvel kezdett játszani. Imádta látni az ujján a csillogó ékszert.
-Te milyenre vágysz?-kérdezte Emily.
-Amilyenre te is.
-Nemár. Templomi esküvőt szeretnél vagy csak a városházán? Sok emberrel vagy csak a közeli hozzátartozókkal, barátokkal?
-Olyat szeretnék amilyet te.
-Nemár.-nevetett.-Szeretném tudni te milyenre vágysz.
-Őszinte leszek rendben?-kortyolt az ásványvízbe.
-Remek, hallgatlak.
-Egy valami számít nekem.
-Igen?
-Te, Jacob, anyu ott legyetek. Más nem érdekel. Vagyis érdekel...-javította ki magát mert félt úgy hangzana mintha nem vágyna az esküvőre.-...de nem a többi az első számú prioritás számomra.
-Régen gyerekként nagy lakodalomra vágytam.-vallotta be Em.
-Akkor megkapod. Lovashintó? Gyönyörű hercegnős menyasszonyi ruha? Tengerparti buli? Mindent megadok számodra.
-Nem vágyok már erre.-mosolyodott el.-Valahogy...nem vágyok a felfordulásra. Legyenek ott a családtagok, barátaink. Érezze mindenki jól magát. De ennyi. Ahogy mondtad ti legyetek ott a többi nem számít.
-Alig várom hogy kimondjuk az igent.
-Én is Andy, nagyon vágyom rá.