Collide

15. Tóparti ház

-Hű!-szállt ki Emily a kocsiból ahogy a csodás látványtól nehezen találta a szavakat. Főleg miután megpillantotta a házat.-Te nem azt mondtad hogy egy kis tóparti házikó?-nézett Andyre.
-De, miért?
-Ez...-mutatott az épületre.

-Mi a baj?-nevetett Andy.
-Ez egy palota!
-Nem.-rázta meg a fejét ahogy látva Em reakcióját, abban a pillanatban azt találta a legédesebb dolognak a világon.
-Ez nagyobb mint a házam.
-A hátsó részt még nem láttad.-mondta széles mosollyal Jacob.
-Gyere.-bökött az épület felé Andy ahogy cipelte Emily és a saját táskáját. Benyitva pedig elétárult a ház csodás belseje.

-Ez...a ház komolyan a tiéd?-nézett hitetlenkedve Andyre Emily. Jacob eközbe már a kert hátsó részében tűnt el.
-Miért? Mi a baj?-nevetett.
-Andy Barber...te mi az istent keresel a városban mikor ilyen helyen is lakhatsz?!
-Mindennap két órát autózzak?
-Én képes lennék rá.-nézte folyamatosan a hálószobát ahol álltak.-Itt...azt hiszem megkapnám azt a nyugodt életet amire vágyom.
-Ez lesz a szobád.-mondta mosollyal az arcán.-Jacob szobája a másik oldalon van.
-A te szobád merre van?
-Én majd a nappaliban alszom a kanapén.-mondta de nagyon is jól tudta bármennyire is próbálkozna külön aludni tőle, nem tudna.
-A kanapén? Miattam?-pánikolt.
-Vagy majd behúzódom Jacob szobájába.
-Te direkt nem mondod hogy velem alszol?-tette keresztbe a kezét.
-Te mondtad hogy nem csinálunk olyan dolgokat ami Jacobnak kellemetlen lehet.
-De arról nem volt szó hogy a kanapén alszol. Ha tudom el se jövök, így elvettem a szobádat.
-Nyugodj meg.-fogta meg a kezét ahogy a másik azonnal az arcát.-Annyira gyönyörű vagy.-veszett el a szépségében.
-A-a! Semmi olyan ami Jacobnak kellemetlen lenne.-lépett volna hátrább de Andy visszahúzta magához.
-Annyira más veled minden.-mondta ahogy Emily szemeibe elveszett.
-Most akarsz szerelmet vallani?-mosolyodott el.
-Meglehet.
-Ne tedd. Még ne.
-Em...
-Várd meg míg Jacob is úgy érzi képes engem elfogadni az életetekbe és...te is el tudsz engem képzelni az életedbe.
-Már az életem része vagy.-húzta végig az ujját az alsó ajkán.
-Ahogy te az enyém. De még ne mond ki azt a szót rendben?
-És ha ki akarom?
-Mi van ha Jacob végül nem kedvel meg? Kevésbé fog fájni. Első sorban őt kell nézned.
-Kedvel téged, nagyon is kedvel.
-Andy...
-Hisz nézz magadra. Kevés olyan tökéletes lány van a világon mint te.
-Tökéletes?-nevetett.
-Meg akarlak csókolni.
-Apa, Em!-hallották meg Jacob hangját a földszintről.
-Lehet a két nap nehezebb lesz mint gondoltuk?-mosolyodott el.-Itt vagyunk fent!-kiabálta.
-Bezárom a szobájába.-jegyezte meg halkan Andy.
-Andy!-szólt rá Emily.
-Ti mit csináltok?-nyitott be Jacob.-Nem jöttök ki?
-Csak megmutatta apukád a szobám.-válaszolt Emily.-Mutasd azt a hátsó részt J.-követte Jacobot ahogy egy sunyi mosollyal az arcán hagyta ott a férfit aki meg tudott volna bolondulni attól hogy nem kapta meg Emilyt.
-Ez a hátsó rész.-nyitotta ki a terasz ajtót Jacob.

-Ti komolyan nem értem mit csináltok a városba.-mondta ahogy nehezen hitte el hogy a két napot itt tölti.
-Itt szoktunk pecázni.-mutatta a kiülőt Jacob.
-Te is szoktál vagy csak apukád?
-Versenyezni szoktunk és általában mindig ő nyer.-vallotta be.
-Oh, mit szólsz ha idén összefogunk és leverjük aput?
-Ez az! Benne vagyok!-mondta lelkesen.
-De mielőtt ennyire beleélnétek magatokat mit szóltok ha összedobunk valami vacsorát?-szólt közbe Andy.
-Oh jöhet a halas recept?-nézett Andyre Emily egy huncut mosollyal.
-Jacob menj pucolj zöldségeket.-mondta a fiának, aki szót fogadva indult az épületbe.
-Menjünk, segítsünk neki.-ment volna utána Emily de Andy elkapta a kezénél ahogy ajkaik szinte súrolták egymást.-Andy...
-Csókolj meg.
-Megszeged a saját szabályaidat?
-Képtelen vagyok kibírni nélküled és az ajkaid nélkül.
-Igen?-karolta át a nyakát.-Pedig elég idős vagy már ahhoz hogy pici önuralmad legyen.-húzta az agyát.
-Em...-Emily az ajkai után hajolt. A csók intenzív volt, miközben Andy szorosan tartotta őt magánál nehogy egy pillanatra is elszakadjanak.-Imádom ezt a cseresznyés ízt.
-Menjünk mielőtt Jacob gyanút fog.-nyomott egy utolsó gyors csókot Andy ajkaira majd Jacob után ment a házba.
-Kár lenne tagadnod Andy...-motyogta magának, miután követte őt.