Collide

77. Kedvenc helyszín?

-Szívem kész a reggeli.-ment a dolgozó szobájába Andynek. Andy bőszen pakolta el a papírjait.-Mit csinálsz? Takarítasz?-viccelődött.
-Elpakolom a papírjait az ügynek.-mutatta fel a sárga mappát.
-Andy ha még mindig...
-Felfüggesztem az ügyet.-vágott a szavába.
-Mi?-Emily lelke melegséget érzett.
-Felfüggesztem az ügyet...de szeretnék szólni Em...ha újra bármi történik...nem fogom többé hagyni.
-Nem fog történni semmi.-sétált Andy elé ahogy hozzábújt.-Nem lesz baj, ne aggódj kérlek.
-Ezt ne kérd. A feleségem vagy.
-Te pedig a férjem úgyhogy bízz bennem.
-Bízok. Ezt te is tudod. Laurieba nem bízok.
-Andy...
-Nem tehetek róla. Kérlek ezt fogadd el.
-Rendben.-nyomott egy puszit az arcára.-Jössz reggelizni?
-Gyorsan ezt befejezem.
-Segítsek?
-Jacobot nem kell suliba vinni?-nézett az órájára.
-Eric anyukája beelőzött. Itt parkolt mire indultunk volna úgyhogy most szabad vagyok.-dőlt az asztalnak. Andy szemei pedig képtelenek voltak nem végigmérni őt. Ezt pedig Emily meglátta.-Szeretem az asztalod.-jegyezte meg ahogy a keze végigsimult a felületen.
-Igen? Mikor szereted?-mosolyodott el Andy.
-Mikor azon teszel magadévá.-mondta ki gondolkodás nélkül.-Na de megyek, majd jössz akkor reggelizni.-játszott vele ahogy az ajtó irányába megindult de Andy egy pillanat alatt esett kiéhezve az ajkainak ahogy az asztalhoz tolta újra a testét.
-Ülj rá.-mondta Andy az ajkait súrolva.
-Most az asztalról beszélünk vagy...-nézett le Andy nadrágjára.-Mert most ha választás elé akarsz állítani jobb ha tudod hogy az asztal áll vesztésre.
-Francba Em.-kapta fel hirtelen ahogy az asztalra rakta és azonnal a nadrágját kezdte Emilynek lecibálni. Em eközben egy szempillantás alatt dobta le magáról a felsőt és kapcsolta ki a melltartóját.
-Vedd le.-ért Andy övéhez hogy azt a fránya nadrágot minél előbb Andy bokája körül lásson.
-Dőlj hátra.-fektette gyengéden az asztalra ahogy a kezei azonnal Emily kebleit markolták. Szétfeszítve Emily lábait férkőzött közéjük ahogy a nyelve azonnal munkához látott.
-Andy....-a nyelve egyre gyorsabban mozgott ahogy szinte már levegőért se távolodott el tőle.-Istenem....-markolta meg az asztal szélét.-Andy kérlek...
-Nem kell könyörögnöd. Ígyis úgyis a lábaid között kötnék ki valamilyen formában.-nevetett.
-Te bolond.-csókolta meg Andyt aki eközben minden figyelmeztetés nélkül tolta be magát tövig.-Ah...
-Imádom hallani ahogy miattam nyögsz.
-Imádom érezni ahogy bennem lüktetsz.
-Figyelmeztetlek...nem fogom kihúzni...
-Pont kérni akartam.-mondta széles mosollyal.-Épp ideje lenne elkezdenünk egy kis családtagon dolgozni.
-Azt mondod...?
-Vágjunk bele a baba projektbe. De úgy tényleg...igazán vágjunk bele.
-Em....
-Érd el hogy terhes legyek.-Andynek ez volt a végszó. Gyors tempót kezdett diktálni amitől Emily teste beszélni kezdett hozzá. A lábai megremegtek, a háta ívbe feszült. A hangok egyre sűrűbben és kélyesen hagyták el az ajkait.-A-Andy...
-Közel vagy édes?
-I-igen...-válaszolta.
-Gyerünk kicsim, had érezzem....ahogy a farkam köré élvezel...
-Úristen Andy...-imádta Andy mocskos szavait és ezt kár lenne tagadnia. Minden mértékben beindította.
-Gyerünk kicsim.-kezdte a csiklóját izgatni a kezével.
-Ah, ah, ah...-Andy testén izzadtság cseppek folytak de nem hagyta abba és nem lassított. Gyermeket akart Emilytől és ehhez meg kell dolgoznia. Magáévá kell tenni annyi módon ahány módon csak képes. Kitöltötte őt.-Úristen....-mosolyodott el Emily.
-Tehát szereted az asztalom?
-Helyesbítek...imádom.-nevetett ahogy felült és Andy ajkaiért hajolt.-De téged mindennél jobban szeretlek.
-Én is szeretlek.-csókolta újra meg majd felvette a földre szórt ruhadarabokat.-Tessék.
-Azt hiszem...erre a szobára egy alapos takarítás ráférne. Láttad már az asztalt? Olyan foltok vannak rajta mintha valakik itt szeretkeztek volna.-humorizált.
-Mázlisták.-vette fel a felsőjét.-Ezeknél a helyeknél nincs izgalmasabb.
-Nem gondolkoztál akkor még a kerten.
-A szomszéd megláthat.
-Ez benne az izgalom.-kacsintott rá.-Hagyd az asztalod majd letakarítom. Menjünk együnk egy kis édeset.
-Én azon már túl vagyok.-Emily arca mosolyra húzódott.
-Nehogy cukorbeteg legyél.
-Ettől? Soha. Ha lehetne repetáznék.
-Majd este szexi férjem, majd este.-hagyta el a szobát.
-Istenem...hogy tudom őt ennyire szeretni?