Collide

20. Az apró dolgok?

-Lora! Andy az irodájába van?-kérdezte Emily.
-Mr. Barber nem jön ma dolgozni.
-Mi? Miért? Szabadságon van?
-Jacob, a fia lebetegedett.-tájékoztatta Lora.
-Jacob beteg?
-Mr. Barber reggel telefonált hogy helyezzem át az időpontjait.
-Köszönöm, Lora.-ment vissza az irodába. Akkor vette észre a telefonján az üzenetet.

Mégis a gondolata körülöttük járt egésznap. Aggódott Jacobért és Andyért is. Így a mai megbeszéléseket gyorsan lepörgetve sietett haza, hogy egy meleg levest összedobjon Andyéknek. Remélte ez majd segít Jacobnak kikúrálni a betegséget.
Kocsiba ült ahogy hozzájuk érve csöngetett be a házba. Meglepetésére egy jól kinéző, egy ötvenes-hatvanas években járó nő nyitott ajtót. Meglepődött.
-Jó...jó estét.-köszönt.
-Jó estét.-köszönt vissza.
-Elnézést én...Andyt keresném.
-Ki az anyu?-hallotta meg Andy hangját. Anyu? Ez...a csodálatosan szép nő az anyukája?-Kicsim. Hát te?-pillantotta meg Andy Emilyt.
-Én...aggódtam Jacobért és főztem egy kis meleg levest neki.-nyújtotta felé az ételhordót.
-Nem kellett volna fáradnod.
-Nem volt fáradtság.-mosolygott rá.
-Bejössz? Jacob épp a tévé előtt zsibbasztja az agyát ha már a betegség még nem szívta ki neki.
-Nem akarok zavarni.
-Jöjjön be, aranyos.-mondta az anyukája. Egy kisebb hezitálás után lépett be az ajtón amit Andy zárt be mögötte. A kabátot lesegítve nyomott egy puszit az arcára amitől elvörösödött Em.
-Minden rendben? Jó volt a munka?-kérdezte.
-J-jó. A szokásos, tudod.
-Hiányoztál.-simogatta meg az arcát.
-Te is nekem.-nyomott egy puszit az ajkaira mikor torok kaparásra kapták fel a fejük.
-Oh, de udvariatlan vagyok. Anyu...ő itt Emily Blank, Emily ő itt az édesanyám Victoria.
-Nagyon örvendek.-nyújtotta felé a kezét.
-Úgyszint az öröm, Emily.-rázott vele kezet.-Ő az akiről meséltél?-kérdezte egy mosollyal az arcán.
-Igen.-mosolyodott el Andy.-Emily a párom.
-Nagyon helyes lány.-mérte végig őt Victoria.-Jó választás fiam.-veregette meg Andy vállát. Emily lesokkolva figyelte Victoriat aki a nappali irányába ment.
-Mi az?-kérdezte Andy.
-Anyukád...nagyon aranyos.-lepődött meg hogy ettől a találkozótól félt a legjobban közben pedig egy csodálatos, szerethető nőnek néz ki az anyukája.
-Mondtam hogy imádni fog.-nyomott egy újabb puszit a homlokára.-Jacob! Nézd ki van itt.-szólt Andy Jacob irányába ahogy ők is a nappali irányába mentek. Jacob hátrapillantva a kanapéról pillantotta meg Emilyt.
-Em!-kelt fel ahogy azonnal megölelte.
-Szia J! Minden oké?-kérdezte.
-Jacob ne csináld. Nehogy elkapja Emily is ezt a fránya betegséget.-szólt rá Andy.
-Oh bocsánat.-hátrált.
-Na ne már! Gyere vissza.-ölelte meg újra Jacobot, aki gyermekies kacagásba tört ki. Az utóbbi időben nagyon egymásra találtak. Jacob sűrűn ölelte meg Emilyt mikor meglátta, puszit nyomott az arcára. Befogadták őt a családba.-Mit sikerült összeszedned? Hm?-simította ki a haját az arcából.
-Nem tudom, de végül is legalább addig sem kell tanulnom.-nevetett.
-Hé! Fiatalember!-szólt rá Andy.
-Megígérted nekem hogy rendesen fogsz tanulni.-mondta Emily.
-Tudom.
-Ne add fel J. Oké?
-Oké.-mosolyodott el.-Em!
-Hm?
-Itt maradsz vacsorára?
-Én...hoztam levest neked. De tényleg nem akarok zavarni. Majd holnap is meglátogatlak.
-Miért zavarna aranyos? Hisz a fiam barátnője, maga is családtag.-ez a kijelentés megdobogtatta Emily szívét.-Inkább üljön ide mellém és meséljen magáról. Andy rengeteget mesélt arról milyen csodálatos teremtés.-Emily ránézett Andyre.
-Csak az igazat mondtam.-vont vállat. Emily Victoria mellett foglalva helyet kezdett vele beszélgetni és észre se vették hogy eltelt az idő. Szó volt Emily életéről, Andy gyerekkoráról, Victoria is mesélt magáról. Egy igazán szívmelengető hangulat ült a szobába.
-Én megyek lepihenek.-jegyezte meg Victoria.
-Rendben anyu, jó éjszakát.-nyomott egy puszit Andy anyukája arcára.
-Jó éjszakát.-köszönt el Emily is.
-Remélen sűrűn összefutunk majd Emily.-mosolygott a lányra még utoljára.-Jacob gyere te is. Ideje lepihenned.
-Igenis nagyi.-forgatta meg a szemeit. Hisz a nagyinak nem mert nemet mondani.
-Jó éjszakát Jacob.-köszönt el Andy. Akit Emily követett.
-Lehet ideje lenne nekem is mennem. Hosszú napod volt.-játszott Andy kezeivel.
-Nem akarsz itt maradni éjszakára?
-Andy itt az anyukád!
-És? Attól itt aludhatsz.
-Akármilyen csábító is az ajánlat még nem fürödtem, és nincs tiszta ruha nálam.
-Ezen tudok segíteni. Gyere.-húzta magával Emilyt.
-Mit műveltél?-nevetett ahogy a hálószobába sétáltak.
-Csak figyelj.-lépett a gardróbhoz aminek az ajtaját eltolva tárult Emily elé a rengeteg ruha.
-Ez...
-Vettem neked egy két ruhát, illetve melegítőt amiben kényelmesen ellehetsz, meg ilyen női dolgokat mint parfüm, meg testápoló, hajpakolás, női borotva, fogkefe és fésű...-mutogatta.-...oh és arcmaszkok. Rengeteg arcmaszkot.
-Te ezt...értem csináltad...?-hatódott meg.
-Nem tetszik?-ijedt meg Andy.
-Soha...senki nem csinált még értem ilyen édes dolgot.-hatódott meg.
-Kicsim...-sétált hozzá.
-Köszönöm.-hajolt fel Andy ajkaiért.
-Akkor tetszik?-húzta magához Andy.
-Nagyon.-nézte újra a holmikat amiket Andy vett neki. A tudat hogy ez a férfi időt szánt arra hogy helyet adjon neki a szekrényében, vásároljon számára dolgokat amiket sorba behelyezett a szekrénybe igazán megdobogtatta a szívét.
-Akkor itt maradsz éjszakára?
-Igen.-bólintott örömkönnyekkel a szemében.
-Szeretlek Em.
-Én is szeretlek Andy.