Collide

54. ,,Itt leszek..."

Az első tárgyalásnak hamar vége lett a felbolygatott érzelmek miatt.
-Em...-aggódott Jacob ahogy meglátta az apját azonnal az utcára menni. Menekült.
-Jacob, beszéltem Eric anyukájával. Aludj ma náluk rendben? Én nekem...apukáddal kellene megbeszélnem egy két dolgot.
-Apa...apa jól van?
-Jól, nincs semmi baj. Csak...csak nagyon meleg volt odabent és levegőre van szüksége.
-Szia Jacob.-lépett oda Eric édesanyja.
-Csókolom.-köszönt Jacob.
-Gyere, apukád is elengedett. Elmegyünk pizzázni rendben?-Jacobnak pedig fogalma sem volt milyen érzelmi háború történt az ajtók mögött.
-Emily...-szólt hozzá Joanna.
-Megyek Andyhez. Majd beszélünk rendben?-sietett Andy után aggódva de a kocsi az épület előtti parkolóból eltűnt.-Ne...csak ezt ne.-kapta elő a mobilját, ahogy azonnal tárcsázni kezdte őt. De nem érkezett válasz.-Andy ne csináld...-aggódott érte.
-Emily minden rendben?-kérdezte Joanna.
-Andy...Andyhez kell mennem.
-Elviszlek, gyere.-mentek azonnal Joanna kocsijához.-Mi történt? Nem szokott így viselkedni Andy.
-Kérlek siess.-szörnyen félt hogy nehogy hülyeséget tegyen Andy. Tíz perc múlva már a házuk előtt parkolt Joanna.
-Megvárjalak?
-Ne, nem kell. Köszönöm Joanna.-futott az ajtóhoz. Azonnal nekifeküdt a csengőnek, kopogott az ajtón de nem érkezett válasz.

Olvasta de nem reagált.

Emily az ajtónak dőlve ült le a küszöbre. Nem akart mozdulni amíg nem tudta biztosan a férfi akiért a szíve majd meghasad jól van. Sötétedett mégis maradt. Meg se mozdult csak várt. Várt ameddig csak kell. A szemei fáradni kezdtek, csukódtak de ébren kell maradnia. Látnia kell Andyt.
Az ajtó kinyílt a háta mögött ahogy hirtelen az álmosság eltűnt a szeméből.
-Te...Emily te mit csinálsz itt?-látta meg Andyt kukászsákkal a kezében.
-Én...-állt fel.-...látni akartalak.
-Mondtam hogy egyedül szeretnék lenni.-kerülte ki ahogy a kukába helyezte a szemetet.
-Andy....
-Menj haza Emily. Nem kell félned...nem ölöm meg magam.-kerülte ki ahogy a házba lépett és az ajtót csukni kezdte.
-Te idióta!-kiabálta le. A szemei könnyekbe kezdtek úszni.-Nem veszed észre mennyire aggódom érted?! Mennyire féltelek?!
-Nincs szükségem a sajnálkozásra.
-Szerinted sajnálatból vagyok itt?!
-Az ügyfeled megtudta hogy a volt felesége tönkre akarja tenni az életét minden tekintetben. Te pedig megsajnáltad.
-Te rohadék!-pofozta meg Andyt. Andy meglepődött.-Komolyan ezt gondolod?! Sajnálat?! Meg is érdemled hogy egyedül maradj! Komolyan azt gondolod azért jöttem idáig?! Mert sajnállak?! Féltelek te idióta! Szörnyen féltem hogy hülyeséget teszel!-üvöltötte torka szakadtából.
-Em...
-Melletted akartam lenni...támogatni téged mert szeretlek erre...istenem mit csinálok én itt?!-menekült volna el de Andy megállította.
-Várj.
-Engedj el.-kerülte volna ki de Andy nem engedte el.
-Várj, kérlek.
-Engedj el!
-Emily!-kiabált most már Andy is hogy elérje Emily egy pillanatig mozdulatlan maradjon.-Mit...mit mondtál?
-Semmit, engedj.-rántotta ki a kezét de Andy egy pillanat alatt kapta fel őt és cipelte be a házba. Az ajtót egy mozdulattal kulcsra zárta.-Engedj!-próbálta nyitni az ajtót.-Nyisd ki!
-Mond ki amit mondtál.
-Remélem örökre magányos maradsz.
-Emily!
-Utállak!-kiabálta.
-Én is magamat!-Emily meglepődött.- Ezt akartad hallani? Utálom az életem amióta nem vagy része. Egy halott vagyok. Boldog vagy? Egy halott lettem amióta elmentél! És mindez az én hibám!-kiabálta idegesen de Emily beléfolytotta a szót. Megcsókolta őt. Andy kezei azonnal a derekát ölelték ahogy Emily a nyakát ölelte át szorosan.
-Sajnálom....sajnálom...-hajolt kiéhezve újra Andy ajkai után.-Annyira szeretlek...-bújt Andy nyakhajlatába aki annyira szorosan tartotta hogy lassan Emily csontjai sikoltoztak a fájdalomtól. De nem akart eltávolodni. Nem. Érezni akarta őt. Pont úgy mint régen.
-Sajnálom Em...szörnyen sajnálom...-Andy megtört Emily karjaiban.
-Nincs semmi baj, itt vagyok.-ölelte erősebben a karjaival.-Minden rendben lesz.-nyomott egy puszit az arcára.-Hallod? Minden rendben lesz.-mondta a szemébe.
-Ne haragudj rám Em...
-Itt vagyok, itt vagyok...nincs semmi baj.-nyugtatta a szavaival folyamatosan.
-Ne menj el...
-Nem megyek.-simogatta meg az arcát.
-Ne menj...
-Nem...itt leszek...itt maradok veled...-csókolta újra meg.-Itt vagyok melletted.
-Nem akarok nélküled...nélkületek élni...-az erős férfi akit annyiszor látott...nyoma sem volt. Egy apa, egy férfi volt előtte aki erősen harcol az érzelmeivel.
-Nem megyünk sehova, hallod? Nem lesz semmi baja Jacobnak.
-Te se menj el...nem akarlak még egyszer elengedni...
-Nem megyek...itt leszek melletted...-bújt újra hozzá.
Kis idő múlva Andy a hálószobába aludt. Szorosan fogva magához Emilyt aki csak hallgatta most már Andy nyugodt szívverését.-Annyira...szeretlek...