Collide

52. Szeretlek...

Andy leparkolt a ház előtt ami egy cseppet se változott azóta amióta utoljára itt járt Emily.
-Emily...-szólt hozzá de Emily már kiszállt a kocsiból.-Emily...
-Vajon a halaid emlékeznek még rám?-kérdezte ahogy a móló felé sétált.
-Emily...
-Jó kis halászlé belőlük?-viccelődött.
-Em, mi történt az irodában amiért most azt kérted hozzalak ide?
-Semmi.-hazudott.
-Emily, te elmenekültél.
-Hozzád.-javította ki.
-Em.
-Te vagy az egyetlen, aki képes engem megmenteni.-vallotta be.-Olyan vagy minden ellenére mint az őrangyalom.
-Össze akarsz zavarni?-nézte ahogy Emily a vízbe érinti az ujjait.-Beleesel Em.
-Nem tudok jól úszni.
-Azért szóltam.
-De te kihúznál, nem?-pillantott hátra a válla felett.
-Mindig.
-Ez bőven elég.-állt fel ahogy a ház felé ment.
-Még mindig...egyetlen egy szavaddal magadba bolondítasz engem.-motyogta Andy.
-Itt se változott semmi.-sétált be a nappaliba.-Jacob hogy van?-kérdezte.
-Izgul. Holnap elkezdődik ez az egész újra elejétől.
-Megvédem őt.-nyugtatta meg Andyt.-Ahogy te védesz engem...én úgy fogom őt megvédeni.
-Várom hogy vége legyen ennek az egésznek de...egyben ha vége lesz azt is fogja jelenteni hogy újra elveszítelek. Még ha nem is vagy az enyém...de a közelembe vagy.
-Szép...életünk lett volna itt. Távol minden őrülettől.-szerette a nyugalmat amit ez a ház adott nekik.
-Emily...
-Sokszor elképzeltem ahogy én itthon lettem volna. Segítettem volna Jacobnak, vezettem volna a háztartást, és...a kisbabánkkal foglalkoztam volna majd te fáradtan de boldogan érkeztél volna haza hozzánk. Egyszerű mégis boldog és tökéletes életnek tűnt.
-Bánom, hogy nem vált valóra.
-Tényleg azt gondolod...Laurie ártott volna nekem vagy Jacobnak? Tényleg...muszáj volt ezt meglépni...a szakítást?
-Nem kockáztathattam.-Emily elmosolyodott.-Anyukád...mit akart? Miért voltál ennyire feldúlt?
-Elmondta mekkora hibát követtem el mikor nem azt tettem az életemmel amit ők akartak. És hogy...egy ribanc vagyok mert lefeküdtem veled miközben Laurie ott volt neked.
-Mi? Laurie már rég nem volt az életem része mikor találkoztunk.
-De ezt ő nem tudja. Mindegy...végül is, nem is értem miért kavart ez fel ennyire. Évekig felém se néztek, nem hívtak, nem írtak. Miért számítana hirtelen a véleményük?
-Em...
-Hisz melletted boldog voltam. És ez volt a lényeg nem?-kérdezte könnyekkel a szemében.
-Gyere ide.-tárta szét a karját.
-Nem lehet.-rázta meg a fejét.
-Miért?-nézett rá.
-Mert...ha újra a közelembe leszel...nem tudom hogy foglak tudni ellökni magamtól. És nem akarok sérülni.
-Azt mondtad velem szeretnél lenni.
-Én...-kereste a szavakat.-Istenem, mit művelek? Jobb ha megyek.-menekült volna de Andy elkapta a kezét. Gyengéden szorította csak hogy ne tudjon könnyedén elmenekülni.
-Em, múltkor megcsókoltál. Most azt mondod velem akarsz lenni. Ez nem lehet szimpla véletlen.
-Az a csók csak...csak egy...
-Csak egy mi volt? Ne mond hogy nem érezted te is azt amit én. Ezt ne mond! Annyira de annyira hevesen vert a szívem utána és...
-Csak megmutattam mit tettem volna ha elmondod az igazat. Nem...azért csókoltalak meg mert még érzelmeim vannak.
-Mert nincsenek?-Emily csendben állt.-Em, nincsenek érzéseid?-kérdezte idegesen.-Nem érzel semmit mikor ilyen közel állok hozzád?-lépett közelebb ahogy a testük már lassan összeért.-Nem ver hevesen a szíved? Nem vágysz annyira arra bárcsak újra megcsókolnálak mint múltkor? Semmit se érzel?
-Kérlek engedj el.
-Em...azt hiszed ha elmész...nem foglak megkeresni?
-Mi?
-Jól hallottad. Azt hiszed ha ezen az őrültségen túl leszünk nem foglak megkeresni? Megfoglak. Megfoglak keresni, megfoglak találni...és nem foglak elengedni.
-Ez elég ijesztően hangzik tudva hogy is állunk egymáshoz.-viccelődött de most nem volt itt az ideje.-Andy...
-Emily én komolyan beszélek. Te...akkor beléptél az életembe és tudom hogy életem legnagyobb hibáját követtem el mikor elhagytalak de...te soha se léptél ki az életemből. Mindig, minden percben csak te jársz a fejembe. Téged kerestelek mindenhol. Vágytam arra hogy belépj újra az életembe és felforgass egy másodperc alatt mindent. Akartalak. Mert szeretlek. Mert minden egyes porcikám csak téged szeret.-Emily szemei kikerekedtek.-Szeretlek Em. Megbabonáztál amióta ismerlek és...nem tudok mást szeretni csak téged. Szeretlek érted? Szeretlek.