Collide

30. ,,Komolyan gondolom..."

-Jó volt ez a társas.-mondta Andy ahogy a kanapéra kuporodott. Jacob a másik kanapén nyújtózott el, míg Emily Andyhez bújt.
-És hogy eltelt az idő.-jegyezte meg Emily.
-Mikor költözöl már ide Em?-faggatta Jacob.
-Hogy m-mikor?-lepődött meg.
-Tud arról, hogy össze akarunk költözni. És meglehetősen izgatott lett a hírtől.-mosolyodott el Andy.
-Nem zavar téged ha ideköltözök?-kérdezte Jacobot.
-Zavar-e? Miről beszélsz?-nevetett.-Nagyon király lenne!-mintha Em megkönnyebbült volna. Valamiért félt attól Jacob is ennyire várná e őt a családjukba.-Marha finom sütiket tudsz csinálni.-tette hozzá.
-Oh, tehát a sütik érdekelnek.-játszott vele.

*Négy nappal korábban
-Miről akarsz beszélni?-ült le Jacob.-A földrajz hármasról? Megígértem kijavítom.
-Nem, ez nem éppen sulis dolog.-ült le Andy is.-Inkább a családunkkal kapcsolatos.
-A családunkkal?
-Én...-hezitált. Beszélt manapság az érzéseiről de ez most mégis más.-Mit gondolsz Emilyről?-kérdezte.
-Nagyon kedvelem őt.-mondta őszintén.-Kedves, vicces, okos.
-És...mit szólnál hozzá ha ideköltözne...hozzánk?-kérdezte meg félve.
-Komolyan kérded?
-Tudom, hogy nagy változás lenne a családunkba de...-sóhajtott majd erőt vett magán.-Szeretem őt.-mondta ki.-Nagyon szeretem őt és...
-Nem lenne rossz pótanyuka.-mondta egy aranyos mosollyal Jacob.
-Hogy?
-Hát...ha annyira komolyan tervezed vele és izgulsz attól mit is mondanék...Emily egészen jó pótanyukám lenne.
-Nem zavarna téged ha később...ő is Barber lenne?-valahogy könnyebben csúszott ki ez a kérdés. Talán mert látta a fia mennyire elfogadó.
-Kistesóm is lesz?-kérdezte lelkesen.
-Ennyire ne szaladj előre.-nevetett.-Vagyis...Emilyvel ezekről még nem beszéltünk de...én örülnék neki ha téged se zavarna.
-Rég láttalak ennyire boldognak.-vett ki egy csokit a tálból az asztal közepén.-Talán még mikor kisebb voltam.
-Mindennap boldog és hálás vagyok mert az életem része vagy J.
-De ez más. A gyereked vagyok valamilyen szinten ez olyan ,,normál" szülői dolog. De akárhányszor hazajöttél vagy veszekedtetek anyával vagy egymáshoz se szóltatok.
-Anyuval az utóbbi években nem értettünk mindenbe egyet.
-Emily más. Jó értelembe.
-Igen...nagyon más.
-Szerinted igent mondana ha megkérnéd?-kérdezte.
-Nem tudom. Remélem.
-Gyűrűt vettél már? Megnézhetem?-kérdezte buzgón.
-J, ennyire ne siess.-nevetett ahogy a fiát nézte.
-Oh...
-Holnap hozom el.-mondta Andy.-Holnap megmutatom rendben?
-Ez az!-villanyozódott fel.
*

-Nem gondoltam hogy Jacob ennyire örülni fog a hírnek.-mondta Emily ahogy az ágyat készítette elő lefekvéshez.
-Miért?-hallotta a fürdőből a kérdést.
-Nem tudom. Talán mert ilyenkor azt gondolná az ember hogy az eredeti felállásba akarja az ember a családját látni.
-Lassan úgy érzem Jacob egyáltalán nem ragaszkodik Lauriehoz. Vagyis szereti ebbe biztos vagyok de...nem akarná hogy újra abba a gyilkos hangulatú családban kelljen élnie.
-Laurie miatt nem aggódsz?-nézett a fürdő felé ahonnan Andy sétált ki egy melegítőnadrágban és egy felsőben amiben aludt.
-Miért kellene aggódnom?-vette le az óráját amit az éjjeli szekrényére helyezett.
-Mert már abból mekkora balhé lett hogy mi szerelmesek vagyunk egymásba. Mi lesz ha megtudja hogy mi össze akarunk költözni?
-Félsz hogy újra bántana téged?-figyelte Emilyt.
-Nem tudom...
-Mondtam hogy nem engedem hogy hozzádérjen. Ha kell távolsági végzést indítok ellene.
-Ne. Erre nincs szükség.-ellenkezett azonnal.-Tudom hogy amúgy sem árthatna nekem amíg te mellettem vagy. Mert mindentől megvédesz.
-Ez így van.-csókolta meg őt ahogy a derekánál fogva magához húzta.-Úgyhogy ne gondolkozz tényleg helyes döntés lesz e az hogy ideköltözöl, csak csomagoljunk neked össze és...legyünk egy család.
-Dobozokat kell szereznem.-mondta nevetve.
-Ebbe tudok segíteni.-nyugtatta meg.-Holnap reggel van egy kis elintéznivalóm de utána ráérek.
-Köszönöm Andy.
-Ugyan.-simogatta meg az arcát.-Szeretlek Em.
-Én is téged.

*Másfél héttel ezelőtt az ékszerboltban
-Mr. Barber. Rég láttam.-jegyezte meg az ékszerész.
-Igen, elég rég.-válaszolta mosolyogva.
-Miben segíthetek?-kérdezte.
-Valójában...gyűrűt szeretnék venni.
-Gyűrűt?-lepődött meg.-A volt feleségével mégis jól alakultak a dolgaik?
-Valójában nem. Ez másnak lesz. Egy különleges személynek.
-Értem. Akkor mutatom a kínálatot.-kezdte mutogatni a gyűrűket.
-Mind nagyon szép...de én...eljegyzési gyűrűre gondoltam.
-Oh. Már értem.-elővéve a következő adag gyűrűt, Andynek megakadt a szeme az egyiken.
-Őt megnézhetném?-mutatott rá.
-Persze.-vette elő. Andy közelről vizsgálta a csillogó ékszert.

-Nagyon elegáns igaz?-kérdezte mosolyogva az értékesítő.
-Nagyon. És különleges.
-Az ára picit borsos Mr. Barber.-aggódott az ékszerész.
-Az ár nem számít. A legtökéletesebb és legszebb gyűrűt érdemli meg.
-Nagyon szeretheti őt Mr. Barber.
-Ez így van. És komolyan gondolom vele az életem.