Collide

73. ,,Akarod?"

-Úristen!-hatódott meg Beatrice ahogy megpillantotta Emilyt a hófehér ruhájában.
-Szörnyen izgulok anya.-mondta ahogy a tükörbe nézte magát.
-Ne, nem kell.-nyugtatta.-Istenem de gyönyörű vagy.-csillogtak a szemei a büszkeségtől.
-Andynek is tetszeni fog?
-Imádni fogja.-nyugtatta.
-Igen?-tördelte a kezeit.-Istenem, annyira túl akarok már rajta lenni. Végre a felesége leszek.
-Gyönyörűek lesztek együtt. Tényleg megérdemel téged.
-Oh, hát ki ez a meseszép lány itt?-lépett be Victoria.
-Szia mama.-ölelte át.
-Istenem mint egy hercegnő.
-A hercegnők is ennyire izgulnak?
-Ez természetes hogy izgulsz. Mrgnyugtatlak Andy ugyanúgy izgul
-A-Andy is izgul? Mama ugye nem fogja meggondolni magát?-ijedt meg.
-Nem, nem kicsim. Ez miatt felesleges izgulnod. Ott lesz és várni fog téged. És....annyira várja hogy már az életetek össze legyen kötve mint amennyire te.
-Mennyi időm van még?
-Négy perc és kezdünk.-mondta Beatrice.
-A-apa hol van?
-Már itt is vagyok.-lépett be Paul. Ledermedt. Ahogy a lányát nézte eszébe jutott mikor még kicsi volt és csak álmodoztak arról milyen lesz az esküvője Emilynek. Most itt áll előtte abban a meseszép ruhában és...többé nem lesz a kislánya.
-Apa ugye nem sírsz?-könnyezett Emily szeme.
-Nem! Nem!-szedte össze magát.-Nehogy sírj! Még szétfolyik a sminked.-szólt rá Paul.-Jól vagyok.
-Kezdünk.-jelent meg Lucas.-Hol a menyasszony...? Istenem...drágám!-látta meg Emilyt.-Andy odáig lesz.-mondta széles mosollyal.
-Nem szökött el?-viccelődött.
-Ugyan hova szökne?-kérdezte Paul.
-Izgatottan vár téged lent.-nyugtatta meg Lucas.
-Nyugtass meg hogy amíg kiérek, nem lesz ideje elfutni.-elnevették magukat.
-Ugyan hova futna mikor az élete itt van?-kérdezte Paul.
-Mi kimegyünk, ne késsetek.-szólt rájuk Beatrice ahogy Victoriaval kisétáltak a helyükre.
-Mehetünk?-kérdezte Paul.
-Mehetünk.-bólintott. Izgatottan karolta át az édesapja karját ahogy pedig meghallották a zenét egyenesen elindultak a székek között a homokban. Jacobot látta meg először Emily akinek a szemei boldogságot sugároztak, majd az apjának súgott valamit. Andy lassan megfordult...és meglátta őt.

A könnyeivel harcolt ahogy tudta...erre a pillanatra várt régóta. Eléjük sétált, ahogy pedig egyre közelebb kerültek egymáshoz Emilyvel az arcukról nem lehetett levakarni a széles mosolyt.
-Vigyázz rá...Andy.-kérte Paul.
-Vigyázni fogok.-adta át a kezébe Emily kezeit, amire Andy pillanatok alatt rászorított. A pódium elé sétáltak ahogy egymással szembe megálltak.-Istenem, gyönyörű vagy.-súgta.
-Szeretlek.-súgta Emily.
-Szeretlek.-súgta vissza Andy.
-Kedves egybegyültek, családok, barátok. Azért gyűltünk ma itt össze hogy ezen a csodás napon ezt a gyönyörű párt, egy életre összekössük.
-Izgulok.-súgta Emily, mire Andy gyengéden szorított a kezén biztosítva Emilyt hogy nem kell, itt van, nem lesz baj.
-Ha bárkinek bármi ellenvetése van az esküvő ellen most szóljon vagy hallgasson örökre.-Emily idegesen szemlélte a násznépet.-Akkor...-Emily kifújta a levegőt.-Andy...először téged kérdezlek meg. Szeretnéd e az előtted álló Emily Blankot feleségedül? Vele leszel jóban, rosszban, egészségben, betegségben, szegénységben, gazdagságban?
-Igen, akarom.-mondta ki mire Emily arca felragyogott.
-Emily Blank most hozzád fordulok...-nézett a lányra.-Szeretnéd az előtted álló Andy Barbert férjedül? Szeretni fogod jóban, rosszban, egészségben, betegségben, szegénységben, gazdagságban?
-Igen, akarom.-mondta hezitálás nélkül. Andy kifújta a bent tartott levegőt. Egymás ujjára húzták a gyűrűket.
-Ezek után...férj és feleségnek nyilvánítalak benneteket. Megcsókolhatod Andy a menyasszonyt.
-Végre.-mondta széles mosollyal Emily. Andy pedig boldogan csókolta meg őt.-Szeretlek.
-Szeretlek.-tapadt újra az ajkai.
-Éljen a házaspár!-kiabálta a násznép, mire Emily és Andy végre elszakadt egymástól.
-Gyere ide J.-húzta magához egy ölelésre Jacobot Emily ahogy a feje búbjára nyomott egy puszit.
-Végre teljes a családunk.-nyomott egy ő is egy puszit Jacob feje búbjára.-Mrs. Barber...-mondta ki először Andy.
-Rég mondtál ilyen szexi dolgot nekem.-humorizált.
-Fúj.-menekült Jacob ahogy érezte a szülei most olyan dolgot fognak mondani amit ő nem biztos hogy hallani szeretne.
-Te most hova menekülsz?-kiabált boldogsággal a hangjába Emily Jacob után. Andy pedig képtelen volt levenni a szemeit Emilyről.-Most hova fut?-kérdezte nevetve Andyt amikor meglátta hogy a férje szemei egy pillanatra se terelődnek el róla.-Mi a baj?
-Boldog vagyok.-mondta ki.-Boldog vagyok, mert...most úgy érzem közelebb vagyok az álmaim felé.
-Az álmaid felé?-kérdezte.
-Te voltál minden álmom közül a legnagyobb.
-Csókolj meg.-kérte Emily, amit Andy hezitálás nélkül teljesített.-A feleséged vagyok.-mondta széles mosollyal.
-A feleségem vagy.-simogatta meg az arcát ahogy újra az ajkai után hajolt. Boldog volt Andy. Biztos volt abban, ezt a boldogságot soha senki se fogja tudni elvenni tőle.