Collide

69. Tervek

-Te már megint mit keresel itt?-kérdezte idegesen Laurie ahogy ajtót nyitott.
-Beszélhetnénk?-kérdezte.
-Miről is kellene? Arról hogy elcsábítottad a férjem?
-Laurie...Andy...Andy már nem a férjed. Rég nem volt a férjed mikor megismerkedtünk.
-Lett volna esélyem vele újra kezdeni de te elrontottál mindent!
-Laurie kérlek...nem beszélhetnénk odabent?
-Ide be nem teszed a lábad!
-Jacobról szeretnék beszélni.
-Az áruló fiamról?
-Ne...csak ezt ne mond kérlek. A fiad nem áruló.
-Ha nem lenne áruló akkor mellettem állna és könyörögne az apjának hogy fogadjon vissza.
-Laurie...Andy továbblépett te miért nem tudsz?
-Mert nem akarok! Ő az én férjem!
-Laurie neked segítségre van szükséged...kérlek engedd hogy segítsünk. Jacob...Jacobnak szüksége van rád. Jobban mint gondolnád.
-Majd az új nője a volt férjemnek segít neki.
-Laurie...
-Takarodj.-csukta volna be az ajtót de Emily megakadályozta.
-Jacob egy családot akar Laurie. Egy boldog családot aminek te is részese vagy.
-Akkor takarodj Andy életéből. Akkor visszakapja azt a családot ami régen volt.
-Mindannyiunkat akar az életébe Laurie. Téged...Andyt...engem...mamát mindenkit. Nem csak téged vagy engem. Mindkettőnket.
-És csodálkozol hogy árulónak nevezem? Egy másik idegen nőt akar anyjának. Hát majd megtanulja ki is az ő igazi anyja.
-Te vagy Laurie. Ezt mind nagyon is jól tudjuk. Nem akarok a helyedre lépni. Nem akarok háborúzni veled. Hisz...nem is ismerjük egymást. Próbálok segíteni neked és...talán megismerhetnénk egymást és együtt egymást segítve tudnánk Jacob életét segíteni.
-Ne jópofizz itt nekem! Egy kurva vagy.-ekkor pillantotta meg a gyűrűt Emily ujján.-Az...ugye nem?!
-Laurie kérlek. Próbálj megismerni mielőtt elitélsz engem.
-Eljegyzett?!-Laurie csak erre tudott gondolni.
-Két hét múlva feleségül megyek hozzá.-mondta ki.-Laurie...én szeretem Andyt. Elhiszem hogy ez fájdalmas számodra, és nehéz elfogadnod de be kell látnod hogy ő továbblépett és boldog.
-Egy ilyen fruska csak az ágyban tudja boldoggá tenni. Mit tudnál te neki adni?
-Igazad van. Fogalmam sincs mit tudok neki adni. Mert mindaz amit tőle kapok soha se fogom tudni felülmúlni de mégis...vele akarok lenni és boldoggá tenni őt. Bármilyen módon mert szeretem őt.
-Szeresd akkor....-mondta egy gúnyos mosollyal...-amíg megteheted.
-Laurie...
-Takarodj.-Emilynek be kellett látnia reménytelen a helyzet. Így egy utolsó pillantást vetett Lauriera és a kocsihoz sétált.-Szeresd...mert nem sokáig teheted már.

___________________________________________
-Kicsim, merre voltál?-lépett hozzá Andy az ajtóban.-Próbáltalak hívni de csak a hangrögzítőt értem el.
-Jaj, csak...ruhapróbán voltam és elment az idő.
-Ruhapróbán? Minden rendben a ruhával?
-Minden.-mosolygott rá.
-Tökéletes lesz.-tette hozzá Jacob.
-Tökéletes? Csak nem láttad?-nézett a fiára aki egy mosollyal az arcán bújt vissza a telefonba.-Ő már látta?
-Érdekelt a véleménye.-vont vállat.
-Álljunk meg. Mindenki látta csak én nem?
-Mama és Jacob szava fontosak számomra.
-Mutasd meg nekem is, látni szeretném.
-Mi? Biztos hogy nem.
-Emily...
-Nem! Te nem láthatod majd csak a nagynapon!
-Em...
-Nem!-nevetett.
-Jacob!-szólt a fiához.-Neked van képed róla?
-Hé, Barber! Ne merészeld!-figyelmeztette Emily.-Ha megnézed nem megyek hozzád!
-Mi?
-Nem láthatod! Azt akarom hogy meglepetés legyen.
-Meg fogok lepődni esküszöm. De látni akarom milyen csodásan fogsz kinézni.
-Inkább azon légy, hogy te is fantasztikusan nézz ki azon a napon.
-Nem nézek ki fantasztikusan?
-Egy hajvágás nem ártana.-igazított a haján.-Itt egy picit megnyírhatnád.
-Nem, az én hajam senki se nyírja meg.
-Meg van az öltönyöd?
-Meg. Holnap megyek felpróbálni. Tökéletesre szabták rám.-mondta büszkén.
-Remek.-csókolta meg Andyt.
-Kicsim!
-Hm?
-Még mindig áll hogy a csokrod megvehetem én?
-Mondtam hogy igen, csak visszafogott legyen. Lehetőség szerint fehér virág.
-Azt hittem az nem a vőlegény feladata.-jegyezte meg Jacob.
-Apukád ragaszkodik hozzá.
-A gyűrűkért menjek majd én vagy mész te?
-Miért? Kész vannak?-lepődött meg ahogy a hűtőből elővett egy üveg vizet.
-Kész, pont ma hívtak.
-El tudsz menni érte? Holnap reggel mennék a lányok koszorúslány ruháját megnézni.
-Mikor is jönnek a lányok?
-Másnap. A szállásukat akartam még lefixálni.
-Megtettem ne izgulj. Ma hazafele bementem és ki is fizettem előre.
-Te...hihetetlen vagy.-nézte csodálattal.
-Miért?-mosolyodott el ahogy hozzá sétált.
-Te nagyon várhatod már a nagy napunk.
-Őrülten izgulok és várom.-támaszkodott meg a kezeivel a dereka mellett.
-Ne nézz így. Jacob az asztalnál ül.-figyelmeztette halkan.
-Hogy ne nézzek?-játszott vele.
-Mint aki pillanatokon belül a pultra dobna.
-Azt szeretnéd?
-Andy...
-Jacob, hogy állsz a háziddal?-kérdezte Andy.
-Jól.-hangzott a válasz.
-Nézz rám.-Andy ismerte a fiát.-Most mond.
-Mindjárt neki kezdek.
-Most!-Jacob egy dünnyögés után ment az emeletre.-Tehát...pultra dobnálak?
-Nem! Nem Andy! Nem amíg Jacob ébren van!
-Házit ír. Estig elő se dugja a fejét.
-Nem fogsz a pulton magadévá tenni.
-Fogadjunk?-emelte fel könnyedén ahogy egy pillanat alatt a felületre ültette.-Szerencse hogy szoknya van rajtad.-csúsztatta a kezét fel a combján.
-Nem! Nem fogok veled...-megérezte Andy ujjait.-Francba...-döntötte hátra a fejét.
-Mit is akartál mondani?
-Ne buktass le minket.
-Ügyes kislány.-esett vadul az ajkainak.