Collide

61. Tárgyalás kimenetele

-Darla?-kérdezte ahogy Andy belépett az ajtón.
-Jacobnál. Akárhogy győzködtem őt hogy az első estén vigyázunk mi rá, ő nem engedi.-csukta be az ajtót.
-Úgy látszik a lett nekünk egy kutyánk, valójában Jacobnak lett egy kutyája.-nevetett ahogy az utolsó maradék arckrémet is elkente az arcán.
-Nem úgy néz ki mint akinek problémája lesz az estével. Darla békésen alszik.
-Ahogy rámnézett annyira más volt mint a többi. De szerintem ő is kis huncut lesz csak most elfáradt. Jacob azért sokat játszott vele.
-Tudod...rég volt J, ennyire önfeledten boldog.
-Tudod hogy vágyott régóta egy kiskutyára.
-Nem csak a kutya.-ült le az ágy szélére ahogy Emilyt nézte.-De...amióta jelen vagy az életünkbe...boldogabb.
-Azt akarod mondani a boldogsága fő forrása én lennék?
-Nem csak neki, nekem is.-húzta magához Emilyt ahogy az ölébe ültette. Az arcába lógó kis tincset a füle mögé helyezte.
-Andy...
-Az hogy az életünk része vagy maga egy égi csoda.
-Még akkor is ha néha fejetlenül hozok döntéseket?
-Most Darlara célzol? Darla remek döntés volt.
-Azt hittem haragudni fogsz.
-Nem, dehogy.-rázta meg a fejét.-Kellett most ő az életünkbe. És azok a kiskutya puszik...
-Láttam hogy tetszett.-karolta át Andy nyakát.
-Nagyon édes kiskutya. Örülök hogy téged választott. Boldog lesz ebbe a családban.
-De...-piszkálta Andy pólóját.-Beszéltünk másról is.
-Másról?
-Egy másik családtagról.
-Mássz az ágyra.-adta az utasítást.

___________________________________________

-Minden rendben lesz ne izgulj.-nyugtatta Jacobot a bíróság ajtaja előtt Emily.
-Itt vagyunk veled.-mondta Andy. Jacob bólintott.
-Joanna.-ment Emily azonnal hozzá.-Minden a tervek szerint?
-Minden.-mosolyodott el.
-Rendben.-fújta ki a bent tartott levegőt.
-Joanna.-ért oda Andy és Jacob is.
-Szia Andy.-fogtak kezet.-Miújság?
-Minden rendben.-fogta meg Emily kezét amit Joanna egy mosollyal könyvelt.
-Menjünk be azt javaslom.
-Rendben.-bólintott Emily.-Mennem kell. Ne izgulj rendben? És kérlek...tudom hogy nehéz de ne idegesítsd fel magad Laurien.-kérte Emily.
-Ezt nem ígérhetem.
-Kérlek. Nem fogok tudni koncentrálni ha arra gondolok mikor akarod őt letámadni.
-Nem bántanám. Nőket nem bántok. Férfiaknak hamarabb behúzok.
-De ne tedd.-nyomott egy puszit az arcára.-Kérlek.-nézett újra rá.
-Bárcsak mellettem lennél...fognád a kezem...
-Te erős vagy, Jacobnak jobban szüksége van arra a kézfogásra.
-Igazad van.
-Menjünk rendben?

-Bíró úr! Az ügyfelem hallotta ahogy Jacob Barber beismerte a gyilkosságot.-mondta Beatrice.
-Tiltakozom!
-Helytadok.-mondta a bíró.
-Bíró úr! Ügyfelem csak félelmében mondta ezt nem azért mert valóban megtette. Az édesanyja kikényszerítette belőle.
-Ez nem igaz!-kiabált közbe Laurie.
-Csendet!
-Bíró úr! Jacob Barber édesanyja abban az időben erős depresszánsokat szedett. Ügyfelem szerint épp a városba tartottak egy barber szalonba mikor az édesanyja azt mondta neki hogy ,,nekem elmondhatod az igazat". Ügyfelem nem tudta mire gondol az édesanyja de ő csak folytatta. Azt mondta ,,tudja hogy ő tette. Nincs baj, az édesanyád vagyok megvédelek de tudnom kell!"
-Ez hazugság! Hazudik!
-Miss Dockery üljön vissza!
-Ügyfelem észlelte hogy Miss Dockery a megengedett sebességet átlépve gyorsított az autóval. Megrémült. Kérte őt hogy lassítson de ő csak gyorsított. Újra csak azt ismételte az édesanyja hogy ,,Vallja be". Jacob Barber megrémült ezért mondta azt hogy ő volt. De Miss Dockery továbbra is azt érezte a fia tagad mindent ezért a falnak rántotta a kocsit. Ennek következtében ő másfél hétig volt kórházban, Jacob több mint másfél hónapig több törés, zúzódással.
-Miss Dockery valóban depresszánsokat szedett?
-Az orvosom írta fel.-védekezett Laurie.
-A megengedett mennyiségben szedte őket?
-Igen.
-Tiltakozom bíró úr.-szólalt fel Emily.
-Helytadok.
-Miss Dockery véreredménye ezt máshogy bizonyítja.
-Bíró úr! Ez nem mutatható fel bizonyítéknak!-szólalt fel Beatrice.
-Elutasítom! Kérem Miss Blank hozza ide.-Emily a bíróhoz lépett.-Köszönöm, fáradjon vissza a helyére.
-Bíró úr. Mindez bizonyítja hogy Miss Dockery nem volt tiszta szellemileg a gyógyszerek miatt. A fia pedig csak meg akarta előzni a bajt a beismeréssel.
-Láthatóan magasabb mennyiségű gyógyszert tartalmazott a szervezete.-mondta a bíró.
-Bíró úr, ez nem bizonyíték. Másrészről miért ismerné be a gyilkosságot valaki aki nem követte el?
-Védekezett!-mondta Emily.
-Hölgyeim kérem.-szólt rájuk a bíró.
-Bíró úr!-Emily nem engedte szóhoz jutni az ellenfelet. Valahogy úgy érezte erőt kapott Andytől és Jacobtól az utóbbi napokban.-Figyelmébe ajánlanám azt a tényt is hogy a fedélzeti kamera amin minden bizonyíték szerepelne eltűnt.
-Az autó felszerelésén nem szerepelt fedélzeti kamera.-nézte a papírt a bíró.
-Mr. Barber maga adta meg a pontos leírást a kocsinak, illetve a kamera gyártási számát is. Hoztam egy másolatot a számláról amit Mr. Barber nevére állítottak ki, a fedélzeti kamera adat betárolására Miss Dockery autójának rendszáma van betáplálva.-vitte a papírt újra a bíróhoz.
-Akkor hova lett a fedélzeti kamera?
-Bíró úr, az autó a baleset után a roncstelepre lett szállítva.
-És érdekes módon sehol nem találják a fedélzeti kamerát. Se a helyszínen se a roncstelepen.-szólt közbe azonnal Emily.
-Mert nem is volt fedélzeti kamera.
-Volt.-mondta a bíró.-Itt a számla, Mr. Barber nevére kiállítva. A baleset előtt vették több mint egy évvel. Miss Dockery autójának rendszámával feltűntetve.
-Bíró úr, illetve kaptam egy nyilatkozatot.-ez volt az utolsó egyben legerősebb ,,pakli" Emily kezében.
-Milyen nyilatkozatot? Hozza.-a bíró olvasni kezdte, majd Emilyre nézett.-Ben Taylor szülei jelen vannak?-kérdezte mire a szülők jelentkeztek.-Valóban ezt szeretnék?-kérdezte a bíró.
-Igen.-válaszolták.
-Értem. Akkor felolvasom.
Ben Taylor gondviselőiként ezzel a nyilatkozattal szeretnénk kérni az ügy teljes jogú lezárását.
-Mi...mi a...-nézett Beatrice a lányára.
-Megkérdezhetem Mrs. Taylor és Mr. Taylor miért döntöttek így.
-Miss Blank behívott minket beszélni a balesetről. Egy pillanatig se próbálta ránk erőltetni a döntést. De minden amit mondott ugyanazt mutatta mint legutóbb. Jacob Barber szimpla áldozat volt a fiunk halálánál. Sem bizonyíték, sem indítéka nem volt a fiunk, Ben életének kioltásában. Akkor megkérdezte hogy biztos ezen újra végig akarunk menni? Feltépni a sebeket? Egyértelműen nemet mondtunk. Így mondta ha magunk teszünk nyilatkozatot, mi lezárhatjuk az ügyet.
-Miss Blank valóban nem próbálta semmilyen módon befolyásolni magukat?
-Nem. Személyesen jelen volt a mi ügyvédünk is aki alá tudja támasztani az elhangzottakat.
-Akkor...
-Bíró úr! Kérem...-szólt Beatrice.
-Sajnálom Mrs. Blank de mint hallotta...a szülők döntése jelen pillanatban a döntő. Ezzel a Jacob Barber elleni vádakat törlöm! Az ügyet lezárom!-hogy valóban mi is történt a teremben senki se tudta volna megmondani. A levegő megállt. Legelőször talán Jacob örömkönnyeit lehetett meghallani aki megkönnyebbült. Hisz tizennégy évesen egy ilyenen végig menni óriási kő volt a szívén. Szorosan bújt Emilyhez aki egy percig se rejtette el a fiú iránti szeretetét. Andy pedig boldogan lépett oda ahogy a könnyeivel harcolva húzta magához a fiát. Emily szemeit is könnyek mosták, fellélegzett. Hisz számára ez az úgy mindennél fontosabb volt. És nyert. Nyert az anyukája ellen. Be tudta bizonyítani helyesen döntött mikor az álmait követte.
-Em...-húzta magához Andy.-Istenem Em....-tartotta szorosan őt.
-Mondtam hogy minden rendben lesz.-vígasztalta.
-Köszönöm Em. Istenem köszönöm.-nyomott egy puszit a nyakhajlatába.
-Vége van Andy.-súgta neki.-Most már...boldogok lehetünk.