Collide

7. Irodai feszültség

Emily bőszen a papírjait tanulmányozta mikor egy kávéspohár landolt az asztalán. Ahogy felnézett Andyt látta meg aki ugyanúgy a kávét kortyolta majd egy apró mosollyal az arcán továbbállt. Emily a kezébe véve a pohárt látta meg rajta az üzenetet amit maga Andy írt. ,,Szünetben egy randi ebéd?".
-Öreg...de romantikus.-motyogta majd ahogy felnézett látta hogy Andy őt nézi mint aki válaszra vár. Emily egy mosollyal az arcán bólintott így Andy is elégedve tért vissza a munkájához.
-Nem mehet be, a kisasszony dolgozik.-hallotta meg Lora hangját.-Mr. Logiudice!-az ajtóban egy magas, barna hajú férfi állt. Úgy nézett ki elég határozott, önképű férfi de Emily nem éppen az első benyomás alapján ítélt soha.
-Ugyan már, Lora. Nyugalom. Csak megnézem az új kollégánk.-mondta a férfi.-Maga Miss. Blank igaz?-Emily észrevette Andyt aki kissé idegesen nézett az ő irodájának irányába.
-Emily. És maga?
-Neal Logiudice. De szólítson csak Nealnek.-nyújtotta felé a kezét.-Örvendek Emily.
-Úgyszint.
-Én is ügyész vagyok pont mint az irodatársa Andy.
-Csak te neked kisebb neved van.-hallotta meg Emily Andy hangját az ajtóban.
-Miújság Andy?-kérdezte kisebb szarkasztikus mosollyal.
-Jöttél valami újat tanulni? Mondtam már máskor is hogy többet kellett volna jegyzetelned az iskolában.-érezni lehetett a feszültséget köztük. Mint két felbőszült bika. Emily csak pislogott közöttük.
-Hogy van Andy a feleséged? Oh, vagyis az exfeleséged?
-Nem tudom, mond meg te miután lefeküdtél vele alighogy elváltunk.
-Egy pillanatig se gondolt rád.
-Ennek örülök, mert ahogy ő továbblépett én is azt teszem.
-Komolyan itt az új, gyönyörű kolléganőnk előtt kell veszekednünk?
-Nem veszekszünk. Beszélgetünk.
-Akkor nem bánod gondolom ha Emilyt elrabolom egy ebédre.
-Sajnálom Neal de már Andynek ígértem az ebédet.
-Sokkal jobb társaság lennék.
-Andy is remek társaság.
-Hát legyen, ha meggondolod magad a folyosó végén van az irodám.-egy utolsó pillantást vetett Andyre majd kisétált az irodából.
-Minden rendben?-kérdezte Emily ahogy hozzásétált.
-Lora, menj ebédelni.-adta az utasítást Andy.
-De még van fél óra a szünetemig.-nézett az órájára.
-Menj.-mondta Andy.
-Akkor...én megyek. Maguknak is jó étvágyat.-vette a vállára a táskáját.
-Jó étvágyat Lora.-mondta Emily ahogy a szemei azonnal Andy arcát vizsgálták.-Minden rendben?-fogta meg a kezét.
-Ha következőleg a közeledbe jön biztos a falra kenem.-mondta idegesen. Emily gyengéden simogatta meg az arcát.
-Nem lesz rá szükség.-Andy azonban majd felrobbant.-Andy. Nézz rám.-érte el hogy a szemei ránézzenek.-Nyugodj meg, rendben?-Andy minden szó nélkül ölelte magához Emilyt akit meglepett először a közelség de aztán a kezei szorosan ölelték át Andy nyakát.-Lora mennyi ideig ebédel?-kérdezte kisebb kuncogással.
-Túl sokáig. Legalább egy óra. Miért?-kérdezte egy apró mosollyal az arcán.
-Az akkor bőven elég.-nyomta le Andyt a székre.
-Mit csinálsz?-nézett rá hitetlenkedve. Emily az ajtóhoz sétált amit azonnal kulcsra zárt majd visszasétált Andyhez ahogy elétérdelt.
-Csak dőlj hátra és hunyd be a szemed.
-Emily...
-Segítek hogy levezesd a feszültséget.-egy huncut mosollyal mondta.
-Te nagyon rossz vagy.
-Te is mert nem azt csinálod amit kérek. Lazulj el és csukd be a szemed.-Andy teljesítette az utasítást. Emily lassan már ágaskodó férfiasságát Andynek gyengéden a szájába vette ahogy kényeztetni kezdte. A hangok pedig ami Andy ajkait elhagyták mosolyra késztették.
-Gyerünk, Em.-tette a kezét a tarkójára ahogy teljes méretét belenyomta a szájába. Emily pedig addig abba nem hagyta amíg meg nem érezte a meleg nedűt a szájába.-Köszönöm.-törölte le az ujjával Emily ajkát.
-Te Emnek szólítottál.-nevetett.
-Nem tetszik?
-Imádom.-állt fel Andy segítségével.-Kicsit jobb?-kérdezte ahogy Andy kezei a derekát fogták.
-Sokkal jobb. Köszönöm.-csókolta meg őt.
-Remek, akkor mehetünk ebédelni? Gyorsan és hasznosan telt kivételesen a munka elsőfele.-kacsintott ahogy a kabátjáért ment.
-És élvezettel.-mentek most már nyugodtan a randi ebédre amit annyira vártak.