Collide

21. Édes gondolatok

-Kész is.-készítette elő az alváshoz az ágyat.-Gyere.-feküdt be az ágyba ahogy tárt karokkal várta Emilyt. Emily pedig boldogan huppant az ágyba mellé.
-Jó végre pihenni.-bújt a mellkasához.
-Hosszú nap volt?-simította ki a hajtincset az arcából.
-Nagyon. Az első ügyfelem késett fél órát utána engem sietett mert ő neki időre kell menni. A második ügyfelem több gyerektartást akar a volt férjétől pedig nem éppen kevés pénzt kap. De kiderült hogy ő nem dolgozik. Utána megjelent egy ilyen díva picsa aki azon volt teljesen elképedve hogy tudok ilyen sötét nyomasztó színű ruhában ülni egésznap. Folytassam?
-Én is így kezdtem.-mosolyodott el.
-És nézd meg hova jutottál.
-Laurie ezt se szerette bennem...
-Mit? Hogy dolgoztál a családodért?
-Hogy több időt szántam a munkámra mint rájuk, hogy fentebb jussak. De mindezt azért tettem hogy jó életük legyen.
-Laurieval tényleg ennyire nehezen találtátok meg a közös nevezőt?
-Eleinte mondhatni tökéletes volt minden. Fiatalok voltunk és szerelmesek. Majd összeházasodtunk és valahogy a problémák előkerültek.
-Nem minden házasság ilyen.
-Tudom.
-A szüleimnek tökéletes a házassága...
-Soha se meséltél még a szüleidről.-nézett le rá.
-Nincs jó viszonyom velük.
-Hogy hogy?
-Tökéletes szülők, tökéletes gyereket akartak. Én pedig nem vagyok az.-mondta egy álmosollyal.
-Miről beszélsz? Rég találkoztam nálad tökéletesebb nővel.
-Meg volt az álmuk amit nekem terveztek én meg felrúgtam azt.
-Milyen életet akartak neked?
-Egy családbarátnak a fiával összeházasítani majd otthon üljek és várjam őt haza amíg ő dolgozik.
-Te mint háztartásbeli? Ne haragudj kicsim, de ha nem egy kisbaba az ok ami miatt otthon kellene maradnom nem tudnálak így elképzelni.
-Én se magam.
-És ezért nem beszélsz velük? Mert mertél lépni és az álmaid követni?
-Valami olyasmi...
-Tudod Em...örülök hogy megtetted.
-Miért?-nevetett.
-Mert ha nem lettél volna ilyen makacsfejű, akkor nem tanultál volna jogot és nem kötsz ki az irodámba.
-Oh és Mr. Barber ezt szörnyen sajnálná?
-Nagyon.
-Tudod Andy...régóta te vagy az egyik legjobb ami történhetett az életembe. Még ha az első találkozásunk viccesen is alakult.-mosolyodott.
-A gyilkos találgatások?
-A gyilkos találgatások.-nézett fel rá.
-Emily Blank...úgy érzem te tetted teljessé az életem.-húzta le magához az ajkait.
-Andy Barber...úgy érzem te tetted teljessé az életem.-mondta ahogy ajkaik súrolták egymást.
-Hogy én mennyire szeretlek.-mosolyodott bele a csókjukba.
-Én is téged.-most már minden gátlás nélkül mondták ki egymásnak ezt az egy szót ami annyi mindent jelentett mégis a másiknak.

-Anyu biztos itt tudsz maradni?-kérdezte Andy.
-Persze. Neked dolgoznod kell.
-Jacob, hallgass mindenben a nagyira rendben?-szólt a fiára.-Ha bármi baj van hívjatok ha pedig véletlen nem venném fel...
-Akkor hívjatok engem.-vágott a szavába Emily.-Jacob neked meg van a számom igaz?
-Persze.-mondta mosollyal az arcán.
-Nem lesz baj, nem kell izgulnotok. Menjetek dolgozni.
-Rendben, sziasztok!-nyitotta ki az ajtót Andy.
-Szia Jacob, viszlát Victoria!-köszönt el egy édes mosollyal az arcán Emily. Ahogy bezáródott az ajtó Victoria Jacobra nézett.
-Te is arra gondolsz amire én?-kérdezte Jacobot.
-Te is arra amire én?-kérdezte a nagyit.
-De még mennyire.-nevetett.

Az irodába érve Andy egy utolsó mosollyal engedte munkájára Emilyt. De kár lenne tagadnia hogy az irodájából nem sűrűn kalandozott felé a tekintete.
-Mr. Barber.-hallotta meg Lora hangját.-Nem tudom emlékszik e de ma Maxnak van az iskolában szülői értekezlete és így ma nem tudok sokáig bent lenni.
-Oh, persze. Addig maradsz ameddig tudsz. Nincs semmi baj.
-De a papírokat előre elkészítettem. Mindet a megszokott dossziéba helyeztem.
-Remek, köszönöm Lora.
-Ha nem baj, akkor még egy emailt elküldök és akkor elmennék.
-Rendben.-mosolygott az asszisztensre aki a szokásaihoz híven remek munkát végzett. Andy figyelme újra a papírjairól a szembe lévő irodahelységre tévedt.-Elveszed az eszem...Emily Blank.-a telefonja zúgott.

Elmosolyodott.
-Csak várd meg míg Lora elmegy...-mondta ahogy azonnal pötyögni kezdett a telefonon.