Elemi erők (Marvel ff)

82. Afrika

Olivia szemszöge

- Tehát Wakanda - semmit nem tudok róla. - Mit tudsz róla?

- Wakanda egy nagyon ősi ország. Talán kezdjük az elején - piszkálta a körmét. - Millió évekkel ezelőttre teszik az időpontot, amikor egy meteor csapódott a földbe Afrikában, ami vibrániumból volt.

- Steve pajzsa - vágott Stange szavába. - Az is abból van.

- Igen - bólintott. - A világ legerősebb féme. Tehát - nézett ránk, hogy maradjunk csendben. - Annyit tudunk, hogy a környező földet átjárta ez a hihetetlen erő, amit az emberek megtaláltak. Akkor, és most is, öt törzs élt ott, akik megtalálták és harcoltak érte, amikor megtudták mit is jelent az a fém.

- De te ezt honnan tudod? - vágtam most én közbe.

- Ha elmennél a könyvtárba te is tudnád - intett le. - Egy mester, több száz éve járt ott. Mi is titkosak vagyunk, és ők is. Így meséltek egymásnak, és ezt leírta.

- Aha - értettem meg. - És tovább?

- Az egyik harcosnak volt egy álma. Básztet, a párducistennő jelent meg neki, a leírás szerint egy gyógyfűhőz vezette, amitől emberfeletti képességre tett szert. Ő volt az első Fekete Párduc. Ő lett a király, aki elhozta Wakanda népére a békét. Úgy tudjuk az egyik törzs nem hódolt be nekik, mégis ott élnek. Az erő és a tudás, apáról fiúra száll. Most egy fiatal király van. A neve T'Challa. Kiaknázták a vibrániumot és olyan országot teremtettek, amihez fogható nincs. Egyik ország sem, még a drága Amerikánk sem. A tudásunk szerint, ők technológiában, fegyverekben, orvostudományban is előttünk járnak. Ha megoldást akarsz - mutatott rá Bucky-ra. - Ott fogsz kapni.

- Most azt mondod - hajoltam előre és próbáltam összegezni - hogy menjünk el egy olyan országba, amiről senki nem tudja milyen és kopogjunk be segítségért?

- Csak úgy biztos nem adnak - vont vállat.

- Akkor? - kérdeztük egyszerre.

- Egy próbát megér.

Bucky-val egymásra néztünk. Ezt neki kell eldönteni, én támogatom. Ha megoldás lehet ott, akkor meg kell ragadni.

- Viszont közlöm - mindketten újra Stange-re néztünk - hogy neki nem biztos, hogy örülnének.

- Miért? - kérdezte Bucky meglepve.

- Mert fém karod van - forgattam a szemem. - Ez az ország rejtve van, nincsenek konfliktusokban...megjelensz te, a bazi nagy testeddel, fém karoddal...biztos tárt karokra lelsz. Majd megy Strange.

- Te mész.

Elnevettem magam. Hogy én menjek egy ilyen helyre? Biztos nem. Életemben nem voltam még királyi családnál.

- Biztos nem megy egyedül - szólt közbe Bucky.

- Csak neki van esélye. Én varázsló vagyok, mégha nekik is vannak történeteik rólunk, azok lehet kikoptak. Te harcos vagy, akinek egy program van a fejében. Olivia már normális ember.

Normális...na igen. Sóhajtva dőltem hátra. Mindketten engem bámultak. Tőlem várták a választ. Bucky-t néztem, aki szeretne egy normális életet. Velem. Velünk. És ehhez kell mások segítsége.

- És mit tegyek, ha ott vagyok? - fordultam Strange felé, miközben megfogtam Bucky kezét.

- A király elé kell vonulnod. A határig viszlek. Onnan te fogod megoldani.

- Hogy a fenébe kerüljek a király elé?

- Beszélj - szólt halkan Bucky. - Mondd el, hogy ki vagy és mit tudsz róluk. Talán már csak ezért is érdekes leszel számunkra.