Fény A Sötétségben #Befejezett#

♱ 3 ♰

Sziasztok! Itt az újabb rész! Boldog Karácsonyt mindenkinek! Remélem élvezni fogjatok ezt a részt is :) Véleményeiteket továbbra is várom :D 

Nagyban ugrálok az ágyon mikor bejön egy srác kb 14 éves megáll és csak néz. Lassan abbahagyom az ugrálást. Mikor megálltam leszálltam az ágyról és elvettem a ruhát. A srác még mindig néz.

-Mi van?-Nézek rá. Rám nézd. Majd elkezd nevetni.-MI VAN?-Kérdezem újra hangosabban.

-Bocsi...csak hogy egy 6 éves hogy a francba kerül ide?-Nevetett.-És miért ugráltál az ágyon?

Utálom ha kiröhögnek, ha lehülyéznek...Szemeim lesütöttem és csak a földet néztem.

-Meg volt rá az okom. -Mondom ridegen. És érzelemmentes arccal nézzek a szemeibe. Zöld szemeiben látok egy kis félelmet. Végül abbahagyja a nevetést.

-Nagyon para az arcod...lehet pont ezért lettél idehozva. Hogy kerültél ide? Elraboltak?-Miért kérdezget semmi köze hozzá! Biztos nem fogom elmondani.

-Semmi közöd hozzá...-Mondtam ridegen.-És ha megtennéd el is húzhatnál.-Mutattam az ajtó felé.

-Oké..-Sóhajtót és kiment. Én bementem a fürdőbe és bezártam az ajtót. Majd megnéztem a ruhát. Egy sportmelltartó, egy fekete derékig érő dzseki, egy rövidnadrág, fekete bakancs, hajgumi és 2 fekete ujjatlan bőr kesztyű. Gyorsan felvettem mindent. már csak a hajam kell megcsinálnom. Belenéztem a tükörbe...most először. És ekkor megláttam jég kék szemeim csak úgy világítanak a fekete hajam mellett.  "Nagyon para az arcod..."  hát igen...lehet ezért néztek?! Ha magamra nézek még egy kicsit én is megijedek teljesen ijesztő. Megráztam a fejem. Kit érdekel? Így legalább békén hagynak. Előrehajoltam és felfogtam hosszú, éjsötét hajamat lófarokba. Ekkor kopogtak megnéztem magam a tükörben. És most először szépnek éreztem magam. Miután abbahagytam a tükörképem nézegetését elindultam kinyitni az ajtót. Egy 17 éves srác állt előttem. Tökéletesen ki van gyúrva. Fekete pólója csak úgy feszül rajta. Rám néz. Arca semleges most először látom hogy valaki semlegesen néz rám. A fejemet egy kicsit el is döntöm. Hisz ez nekem szokatlan.

-Te lennél Kíra?-Bólintok. Hatalmas a srác.-Ahh...nem fogok veled semmire se menni..hamar ki fog dögleni...de hát ha a Főnök ezt akarja..-Vakarja meg a tarkóját.-Dühös lettem azt hiszi semmire se vagyok jó és hogy egyből meg fognak ölni...majd én megmutatom...Kezeim ökölbe szorulnak.

-Ne becsülj alá!-Nézek dühösen a szemébe.

-Haa..?-Hirtelen beront én csak hátrálok amíg a falnak nem érek. Ekkor kezét a fejem fölé rakja és úgy néz le rám.-Öltél ember? Tudsz verekedni? Fegyvert használni? Kardot?-Mélyen a szemébe nézek.

-Azért vagy itt hogy megtaníts.- Jelentem ki határozottam. Még én is meglepődök.

-Igaz.-Sóhajt fel.-1 hétig foglak edzeni ha látom hogy el is érsz valamit akkor folytatjuk ha nem magadra vess.

-Jó.-Nyújtottam a kezem. Amire felnevetett a srác. 

-Kezdelek bírni.-Nevetett de megrázta a kezem.-Na gyere.

-De nem mondtad meg a neved!-Megáll.

-Mason.-Azzal tovább megy. Én pedig utána.

Lementünk a lifttel és átmentünk a folyóson az első épületbe. Majd meglátunk az egyik bokszzsáknál.

-Bokszolunk?-Kérdeztem.

-Igen de először...-Terpeszbe állt, térdeit egy kicsit behajlította majd a mellkasára ütött két kezével.-Támadj meg.

Hmm...hogy? Hogy kéne támadnom? Ekkor beugrott valami. Úgy nem jó ha számít rá. Leültem elé török ülésbe.

-Most mit csinálsz?-Ekkor elhagyta a pozícióját. Nem válaszoltam. Ekkor közelebb lépet én pedig gyorsan guggoló támaszba ugrottam és egyik lábam kinyújtva kigáncsoltam. Ekkor rá akartam ülni mint Owennél de ő lelökött és helyet cseréltünk. Kezeimet fogta és a fejem fölé rakta.

-Ezt honnan tanultad?-Kérdezte de nem válaszoltam. Nem beszélek a múltamról.-Figyelj vagy elmondod vagy kinyírlak.

-Ahh...Tv-ben láttam.-Mondtam. Sokszor nyitva volt hagyva Owen ajtaja és mikor tiszta volt a levegő az ajtóba ültem és azt néztem amit Owen persze ő ezt nem tudta...mindig verekedős embereket nézett.

-A Tv-ben?-Nevet fel. és elengedi a kezeim és leszáll rólam.-És hogy kerültél ide?-Próbáltam kerülni a tekintetét és fütyörészni kezdtem. Ekkor két ujjával összeszorította az arcom így úgy néztem ki mint egy hal és vele szembe fordította az arcom.-Hallgatlak...-Mondta. Belenéztem Kék szemeibe...Miért akarja tudni.

-Ha elengeded az arcom...

-Nem. Mondjad csak.

-De akkor ígérd meg hogy nem mondod el senkinek...ez az én titkom.

-Jó...-Ekkor a kisujjam nyújtom. Lágyan elmosolyodik majd összekulcsoljuk a kisujjunkat.

Úgy érzem talán benne megbízhatok.

-Mikor megszülettem már az egész családom utált, nem tudom miért...Aztán ez egyre rosszabb lett. A szobám a fürdőszoba volt és az ágyam a ottani szőnyeg. Az egész családom vert. Hülye gyereknek vagy sátán fajzatnak hívtak. Otthonról mindig elküldtek és csak este jöhettem haza..azt remélték elszököm. Mikor nem otthon voltam akkor egy farkas falkában játszottam. Majd egy nap a bátyám elkezdett fojtogatni és lehülyézte a farkasokat az egyetlen barátaimat. Ettől dühös lettem és péppé vertem a szüleimnek elegük lett belőlem ezért apám egy parkolóban át adott Ro...Azaz a Főnöknek. És most itt vagyok.-Huh hát tényleg elmondtam mindent. Ekkor megölelt Mason.

-Biztos nehéz lehetett..de itt se lesz könnyebb...embereket kell majd ölnöd és mások hülye parancsait kell követned...-Sóhajtót.

-Mason?

-Hmm..?

-Te sem szeretsz itt lenni?-Néztem rá.

-Hát kb én is ennyi évesen kerültem ide...de nem, nem szeretek itt lenni...

-Akkor ígérjük meg hogy egyszer együtt szökünk meg.-Nyújtottam újra a kisujjam.

-Oké.-Nevetett lágyan és összekulcsoltuk az ujjainkat.

Végre meg lett az első barátom.

-Na de kezdjünk el edzeni.

-Oké.