Fény A Sötétségben #Befejezett#

♱ 30 ♰

Meghoztam az új részt! De végül nem ez lett az érzelmes rész. Jó mondjuk ebben is van de nem annyi. Na de jó olvasást:)

Gyorsan átöltöztem...és visszaindultam a terembe.

#Nisz#

Remek...végre elkezdett megnyílni erre elbasztam. De még is mit titkol ennyire? Mitől fél ennyire.

Gondolkodásomból legjobb barátom Matt ébresztett fel.

-Hé haver! Wow itt meg mi történt?

-Valakinek nem volt valami jó kedve...-Mondtam.

-Naa mindegy. A tancsi küldött hogy nézzek utánad. Rég elmentél.

-Ja tényleg Bocs..

-Jól vagy?

-Nem.-Sóhajtottam. -Nagyon elcsesztem.

-Az új lány?

-Igen..Kíra.

-Hát elég jó bőr. Mi történt?

-Legyen annyi elég hogy megsértődött...és most utál.

-Majd teszünk róla hogy ne utáljon.Na de mennünk kéne.-Ütött mellkason.

-Oké.-Azzal elindultunk a fiú tesiteremhez.

---

Miután vége lett a tesinek siettem vissza terembe, remélve hogy ott találom Kírát. Már a folyóson voltam és az osztályterem ajtaja felé siettem. Kinyitottam az ajtót és az üres teremben megláttam Kírát ahogy az asztalán ül és csak néz ki az ablakon.

-Kíra?-Felém fordult. De mikor megláttam a könnyes szemét olyan érzés támadt bennem mintha valami megmarkolná a szívem...fájt. Egyből vissza fordult és gyorsan letörölte a könnyeit.

-Menj innen.

-Nézd...tudom hogy elbasztam...de én komolyan gondoltam. nekem elmondhatsz bármit.

-Minek hogy aztán kiröhögj?-Nézett rám dühösen és szomorúan.

-De az csak egy játék..

-Lehet hogy neked csak játék de ahonnan én jövök ott nem ez volt a játék!-Kiáltotta.

-Akkor mi?-Néztem rá értettlenül.

-S-semmi...felejtsd el.-Azzal leszállt a padról és felém sétált.

-Nem felejtem el! Mi az hogy nálatok nem ez a játék?

-Mondom! Felejtsd. El.-Előttem állt pár centire. Aztán kikerül és elakart sétálni mellettem de én megfogtam a csuklóját.

-Miért tolsz el magadtól? Mitől félsz ennyire?...Mit titkolsz ennyire?-Néztem mélyen a szemébe.-Én szeretlek Kíra...bízhatsz bennem.-Erre gúnyosan felnevetett.

-Bizalom?! Oh drágaságom én már rég nem bízok meg senkiben! Tudni akarod mit titkolok?-Erre lábujjhegyre állt és már csak pár milliméter választott el minket.-Az életemet...a múltamat.-Majd becsukta a szemét és sóhajtott egyet de mikor kinyitotta szemeit...kirázott a hideg. A szemei...megváltoztak eddig volt bennük valami...de most csak olyan mintha egy feneketlen kútba néznék. Végül eltávolodott.-Mit is mondtál? Hogy a röpi csak egy játék ugye? Ha bele gondolunk az élet is az. Gyere mutatok valamit!-Fogta meg a karom és felrángatott a suli tetőre.

Kiértünk a tetőre amit kerítés vett fel. Ő hirtelen felugrott a kerítésre.

-Le fogsz esni!-Mondtam.