Fény A Sötétségben #Befejezett#

♱ 8 ♰

Sziasztok! Itt az új rész. Nem tudom mikor fogom hozni a következőt mert nem leszek itthon...remélem tetszeni fog ez a rész :D És Boldog új évet mindenkinek :3

#Kíra#

Csalódtam...csalódtam Masonben. Még hogy együtt kiszökünk..biztos csak Rob parancsait követte. De az hogy nem is próbálkozott hogy vele maradjak csak simán elsétált. Utálom...bárcsak nem ismerném.

A kocsi ablakán néztem az esőcseppeket és azon gondolkodtam hogy az első ember akire eddig számítottam az is az első alkalommal eldob és hátba szúr...ráadásul ez a Den gyerek sem valami szimpatikus..

A kocsi egyre lassabban ment. Szóval megérkeztünk. Kiszálltam a kocsiból és elindultam a szobám felé Den jött utánam. Még a liftben is ketten voltunk. Végül az ajtóm előtt elővettem a kulcsot és kinyitottam. Den csak mögöttem állt.

-Holnap kezdjük az edzésed!-Szólalt meg. Én csak bólintottam majd bezártam az ajtót. Így csak fel fogja már hogy húzzon el... a tervem bevált. Den egyre távolodó lépteit hallottam. bementem a fürdöbe. Levetkőztem és beálltam a zuhany alá. Csak folyattam magamra a meleg vizet. Próbáltam elhessegetni a gondolataimat de csak Izára és Masonre tudtam gondolni végül a könnyeim eleredtek és már nem tudtam halkan sírni sikítva sírtam és összekuporodtam a zuhanyzó alatt. Fájt a szívem, apró darabokra tört. Nem vagyok szerelmes Masonbe csak ő volt az első ember akire számíthattam. Végül nagy nehezen rávettem magam hogy kijöjjek a zuhanyzóból. Felvettem a pizsamám és elhaladtam a tükör mellet...teljesen összetörtem. Megnéztem a szemeim...semmit nem tükröztek vissza...elment az élet kedvem. Elcsoszogtam az ágyamig. Megálltam előtte és csak néztem a kék ágyneműt majd arccal előre egyszerűen eldőltem.

Rohadt világ ez...egy igazságtalan, kegyetlen világ.-Végül lehunytam szemeim és elaludtam.

----

Nem aludtam túl sokat...hajnalban keltem ránéztem a fali órára...04:00. Kint még sötét volt. Ezért kinyitottam az erkély ajtót és kimentem. Nagyot szippantottam a hideg de friss levegőből aztán kiültem a korlátra. Elég magasan voltam. A lábaim a semmibe lógtak. Lenéztem.

-2 választásom van...vagy feladom és leugrok és akkor minden probléma meg van oldva...vagy felállok és tovább harcolok.-Motyogtam magamnak. Előrébb dőltem és kész voltam elengedni a korlátot de ekkor eszembe jutott valami.

  "És meg fogok tenni mindent hogy túléljek. Nekem ez a legfontosabb. És akkor majd egy nap én irányítom az életem."-Igaz hisz ezért kezdtem bele ebbe az egészbe. Nem futamodhatok meg! Végül csak ültem a korláton és néztem a teliholdat ahogy bevilágítja az eget.  Végül arra jutottam hogy átöltözök. Épp a hajamat csináltam mikor betoppant Den. 

-Te már fent vagy?- Nézet rám hitetlenkedve.

-Ja nem bírtam aludni.-Húztam meg a lófarkam a tükörben.

-Értem...-Válaszolta lassan.

-Akkor?

-Gyere! -Szólalt meg. Kimentem az ajtón és megcsuktam majd bezártam ekkor ránéztem Denre aki csak tovább ment.

Megvárni luxus mi?-Gondoltam.

Aztán elindultam utána.

Mikor az edző épületbe mentünk még nem volt senki. Bementünk egy tornaterem szerűségbe. Mindenféle gép volt itt. és még boksz cuccok is mint a lenti részen. Odamentem az egyik ablakhoz és kinéztem egy hatalmas akadálypályát láttam.

-Kezdjük azzal hogy felmérem mit tudsz.-Mondta Den. odamentem hozzá. Felvette a kezdő állást majd én is. Ekkor hirtelen felém ütött de a jó reflexeimnek köszönhetően el tudtam kerülni de egyből jött a másik. Gyors volt pár ütést ki tudtam védeni de sok betalált. A 3. betalált ütésnél a földre rogytam. Orromból és a számból ömlött a vér. Még a padló is olyan lett.

Tuti hogy élvezi mert egy egoista mosolyt láttam az arcán de én tuti hogy jobb leszek nálad Den.

Köptem egyet csak vér jött ki. Majd felálltam és újra felvettem a pozíciót.

-Oh nem adod fel?-Ajkai félmosolyra húzódtak.- De tudod nem fog tudni legyőzni mert amit Mason tanított az egyenlő a semmivel.-Nevetett. Rühellem. Kezeim ökölbe szorultak. És hirtelen az arca felé ütöttem. Meglepődött én meg elmosolyogtam hisz a körmömmel sikerült megkarmolni az arcát.

-Jaj bocsi csak azt hittem verekszünk és nem dumálunk.-Az elejét kedvesen majd a mondat végére már szárazon mondtam.

-Tudod...kezdem úgy érezni hogy nem nagyon bírsz engem.

-Oh csak nem észrevetted? Nem vagyok hülye...-Próbáltam célozgatni. De látva az értetlen arcát folytattam.-Mason nem hagyott volna csak itt.

-Honnan tudod?

-Csak tudom.-Ekkor megint be akartam neki húzni egyet de olyan gyors volt hogy helyette ő húzott be nekem. Aztán még egyet majd a gyomromba is és így összeestem a hasamat szorongatva. Ekkor közelebb jött és leguggolt mellém hajamnál fogva felemelte a fejem így a szemébe kellett néznem.

-Figyelj...-Sóhajtott és egy pillanatra lehunyta szemeit.-Tudom azt hiszed hogy én vagyok a rossz, pedig nem én csak a jobb és az erősebb vagyok. És csak te jársz azzal jól ha követed az utasításaimat mert akkor erős leszel...és fogd fel ez nem egy állom világ. Mason eldobott fogd fel. Ne hidd hogy te különleges vagy!-A hajam elengedte és felállt.- 5 perc szünet.-És kiment.

Őszinte leszek...tudjátok elgondolkoztam...és igaza van...Nem számíthatsz senkire mert amikor tud hátba szúr vagy eldob mint egy megunt babát...

Ott ültem a teremben egyedül. Ekkor kinyitódott az ajtó és belépet az a fiú aki a ruhámat hozta. Rám nézett majd odafutott hozzám.

-Hé jól vagy?-Ránéztem.

-Tökéletesen.-Mosolyogtam.

-Tudod...most még ijesztőbbek a szemeid.

-Miért?-Kérdeztem unottan és felálltam velem együtt ő is.

-Mert most már élettelenek...mikor először találkoztunk akkor több élet volt a szemedben de most már semmi.

-Csak rájöttem hogy senkiben sem lehet megbízni.-Mosolyogtam.

-HAGYD MÁR ABBA EZT A MŰ MOSOLYGÁST!-Kiabálta és fogta meg a kezem.-SZARRÁ VERTEK VEDD MÁR ÉSZRE! 

-Engedj el!-Parancsoltam rá.

-Nem...vedd észre...még csak hat éves vagy! Neked a sarokban kéne sírnod!

-Nem ismersz...és ez a baj ...erősebb vagyok mint hinnéd!-Ekkor bejött Den. A srác szúrósan nézett Denre majd visszanézett rám.-Tégy erősebbé!-Nem néztem Denre de tudta hogy neki szól.

-Még akkor is ha fájni fog.

-Akkor is.

-És ha szörnyeteg leszel?-Jött egyre közelebb

-Akkor is.

-És ha mindenki félni fog tőled és mindenki utálni fog?

-Ne tedd!-Nézet rám a srác.

-Még akkor is.-Ekkor mellém állt Den kezét a vállamra tette és a srác felé fordult.

-Már döntött...és edzenénk szóval kopj le.-Mondta egyenesen a srác szemeibe. Erre elengedte a csuklóm és az ajtó felé ment. Közben elkezdett valamit magyarázni Den de én oldalra sandítottam és pont mielőtt még az ajtó becsukódott volna összenéztünk.

Élettelenek, mi?