Fény A Sötétségben #Befejezett#

♱ 61 ♰

Teltek a napok és már 1 hete nem beszéltem Kuroval.

A fejemben már sokszor elterveztem hogy odamegyek és elmondom neki de nem mertem. Sőt inkább kerülöm. Ráadásul ma még röpi válogatás is lesz.

Egyedül sétáltam a folyosón mikor megláttam magam előtt Kurot így 180°-os fordulatot vettem és elindultam a másik irányba.

De ő megfogta a csuklom.

-Ne már Kíra...tudom hogy kerülsz...ennyire gáz hogy kimondtam?-Felsóhajtottam de meg nem fordultam.

-Nem nem gáz...az a gáz hogy én nem tudom hogyan érzek irántad...már mint tudom hogy több vagy mint egy barát de nem tudom ilyen könnyen kimondani.

-Nem is kell.-Hirtelen visszarántott így vele szembe kerültem és megcsókolt.

Viccesnek tartottam hogy mennyire le kell hajolni.

De nem tudtam mit tegyek hisz ez az első csókom. Igen ez az idióta ellopta az első csókom de végül úgy döntöttem hogy nem gondolkodom és átadom a terepet most az egyszer az érzéseimnek.

Visszacsókoltam és beletúrtam éj fekete hajába.

-Ez volt az első csókod igaz?-Mosolygott bele a csókunkba.

-Kussolsz.-Mondtam és adtam egy szájra puszit.

-Ennél romantikusabb nem is lehettél volna.-Morogta. Majd átkarolta a vállam és így sétáltunk.

Csak. Mi. Ketten.

-Szóval te is szeretsz.-Mosolygott de továbbra is előre nézett. Én meg teljesen elpirultam.- De ne aggódj nem fogom sürgetni hogy ki mondd majd mondod ha úgy érzed...de most hogy összejöttünk és a barátnőm lettél.

-Összejöttünk? Barátnő?-Húztam fel az egyik szemöldököm.

-Megcsókoltalak. Már az enyém vagy.-Ezen jót mosolyogtam.

-Te meg az enyém. Kuro?

-Hmm?-Nézett rám.

-Megígéred hogy sosem csapsz be? És hogy nem hagysz cserben?

-Megígérem.-Puszilt bele a hajamba.

Boldog vagyok. Végre én is lehetek boldog.

-Amúgy..-Kezdett bele Kuro.-Ez volt az első csókod?-Nézett rám elégedett mosollyal.

-I-Igen.-Teljesen elpirultam...

-Oh hát akkor ezért csókolsz ilyen rosszul. -Vágott elégedett arcot. Aztán hirtelen elkezdett futni.

Oh drágaságom nem tudod kibe kötöttél bele.

-Menekülj az életedért Kruze!

Persze mit is vártam? Mi nem vagyunk normális emberek.

Mikor már kellő előnyt adtam neki utána eredtem.

Már csak pár lépés kellett volna hogy utolérjem de bármilyen gyorsan is futok az ő lába hosszabb...

-Elkaplak Kruze.

-Csak szeretnéd!-Nézett hátra és rám mosolygott majd hirtelen felugrott nem értettem miért és ekkor láttam meg egy asztal gyorsan én is felugrottam és sikerült átugranom.

Már az ebédlőben vagyunk?

Kuro csak úgy ugrált az asztalokon aztán mikor már végre elfogytak úgy döntöttem kigáncsolom így leguggoltam és becsúsztam de ő az utolsó pillanatban észrevette és felemelte a lábát.

-Francba.-Morogtam.

-Ennél több kell aranyom...hisz egy ideje veled edzek

Igaz....a folyamatos velem való edzések élesítették az érzékeit.

De ha több kell akkor többet adok. Gyorsan felálltam és utána futottam.

Nem abba az irányba amerre ő megy...tudok egy rövidebb utat. Vicces hogy ezt pont én mondom aki az iskolában eltéved...

Míg ő lefordult balra én egyenesen. Benyitottam a barkácsklubba. Mindenki engem nézett én pedig nem foglalkozva velük át ugráltam az asztalokon és a másik ajtón kimentem így pont előttem ment el Kuro de még időben ki tudtam gáncsolni.

-Háh azt hiszem elkaptalak.-Mondtam diadalmas mosollyal.

Ekkor Kuro kirúgta a lábam így rá estem mellkasára.

-Azt hiszem én is téged.-Felnéztem rá ő pedig mosolygott. Majd újra megcsókolt éreztem hogy megint elpirulok ezért a mellkasába fúrtam a fejem.- Szeretem hogy mindig elpirulsz mikor megcsókollak.

-Én nem szóval abbahagyhatnád.-Néztem rá komolyan mire felnevetett.

-Na gyere keressük meg a többieket.-Állt fel engem pedig a vállára dobot.

-Tudod...tudok járni.-Mondtam.

-Tudom de innen elég jó a kilátás.-Tudtam hogy a fenekemre célozz.

-Hát akkor élvezd ki...mert eddig tartott.-A térdemmel gyomron rúgtam szegényt és leugrottam. Egyből a hasához kapott.

-Ezt szeretem benned.-Nevetett fel.

-Na gyere mert itt hagylak.-Mondtam persze Kuro egyből mellettem termet majd a kezemre nézett és összekulcsolta az övével mire elmosolyodtam.

És így sétáltunk ki az udvarra ahol megláttuk a többieket is.

-Sziasztok!-Köszönt nagy jókedvvel Kuro ami a többieknek is szemet szúrt.

-Mi ez a nagy jó kedv?-Fonta össze karjait Kai és közben nevetett.

-Összejöttünk.-Mondta olyan mosollyal amit még soha nem láttam. és közbe a fejünket össze érintette.

Én csak álltam egy szó nélkül. Miért kell ennyire szétkürtölni.

Tényleg ennyire boldoggá tudok tenni valaki csak a jelenlétemmel?

És tényleg boldoggá tud valaki tenni csak a jelenlétével?

Nem...nem valaki...engem csak Kuro tud a puszta jelenlétével boldoggá tenni.