Fény A Sötétségben #Befejezett#

♱ 41 ♰

NA ma már ez a 2. rész! Nagyon köszönöm a sok biztató kommenteket! <3 Annyira örülök hogy tetszik nektek a történet :)) Imádlak titeket.

A szobáknál megálltunk.

-Jó akkor mondom a beosztást...Leroy, Kai 209-es szoba, Ash, Kuro 211-es. szoba, én és Kíra pedig a 210. Pakoljatok ki aztán gyertek át és megbeszélünk mindent.

Mindenki elindult a szobájához. Én és Charles gyorsan kipakoltunk. Mellesleg a szoba így néz ki.

Charlessel egyszerre pakoltunk ki és leültünk az ágyunkra. Éppen a gyűrűhöz nyúltam volna mikor rájöttem hogy már nincs rajtam...így csak a az ujjamon végigsimítottam.

-Hiányzik?-Kérdezte Charles.

-Igen...ráadásul eléggé le is ordítottam...biztos megutált..

-Az ő érdekében tetted...és biztos nem utált meg.

A komoly beszélgetésünket a fiúk zavarták meg akik röhögcsélve jöttek be. Aztán mikor megláttak minket ahogy komoly arccal nézünk rájuk lefagytak.

-Ő...kimenjünk?-Kérdezte Seth.

-Nem kell...hisz mindjárt ti is tudni fogtok róla..

A fiúk leültek az ágy elé félkörben én pedig törökülésben az ágyra.

-Készüljetek fel mert ez hosszú sztori lesz...szóval a múltam...mikor megszülettem már akkor utáltak...igazából én se tudom miért...mindig vertek és elnyomtak...én nem jártam suliba...a bátyám igen. Én nem kaptam szobát, a bátyám igen. Az én helyem a fürdőszobai szőnyeg volt. Minden reggel elküldtek az utcára hátha eltévedek vagy elszökök...de nem tettem pedig most visszagondolva lehet jobb lett volna. Egyik reggel a bátyám azzal ébresztett hogy rám lépett mert hogy neki kellett a fürdőszoba. Aztán elpattant valami és letámadtam elkezdtem ütni. A szüleink választottak szét minket. Végül arra jutottak hogy elvisznek engem egy barátjukhoz aki egy maffia főnök volt. Én persze menekülni akartam de az egyik pasi elkapott. 6 évesen kerültem a maffiához. És ott nőttem fel. Sikerült egy barátot szereznem de azt megölték mert azt akarták hogy ne legyenek érzéseim. Mikor megölték csak úgy tudtam elviselni a fájdalmat ha elzártam az érzéseimet. Az egyik ottani emberrel Masonnal később összebarátkozunk és egy szökési tervet eszeltünk ki...sikerült is félig. Őt lelőtték nekem pedig ott kellett hagynom. El kellett menekülnöm. Végül egy városban kötöttem ki ahol egy árvaházba kerültem. Ott az egyik nálam idősebb sráccal annyira jóba lettünk hogy már testvéreknek éreztük magunkat. Vettünk is ugyan olyan gyűrűt...-Nyúltam a kezemhez megint.-De aztán engem örökbe fogadtak és már nem tudtam vele lenni. Végre járhattam suliba és élhettem normális életet lett is egy legjobb barátom Nisz...Mikor az új anyámmal megbeszéltük hogy csinálunk egy csajos napot ő nem volt a megbeszélt helyen..tudtam hogy valami rossz történt ezért elindultam. Az egyik sikátorban megláttam ahogy három vámpír körbevette majd a torkánál megfogták. Aztán egy reccsenés és már nem mozdult. " vámpírt megöltem egy elmenekült. Az menekült meg aki megölte az anyámat...akkor találkoztam újra Charlessel aki idehozott. De mivel le kellet mondanom az életemről így megszakítottam a kapcsolatot a legjobb barátommal és a gyűrűt is visszaadtam a testvéremnek. És most itt vagyok hogy bosszút álljak a vámpírokon.

Síri csend volt a szobában. A fiúk egyszerre álltak fel és elindultak felém.

-Nem! Nincs ölelkezés!-Kiabáltam rájuk és csapkodtam őket de rám ugrottak.-Utállak titeket.- A hangom elcsuklott.

Gyorsan eltakartam a szemeim. Nem fogok sírni! Most komolyan már mennyit sírtam...teljesen elgyengültem.

Végül nehezen de kibírtam és nem sírtam. Aztán a fiúk is leszálltak rólam.

-És hogy lettél vámpír?-Kérdezte Seth.

-A vámpíroknak van kardjuk amiben vagy vámpír lélek van vagy démon és az a céljuk hogy megszállják az embereket ha nem vagy elég erős megölnek ha erős vagy szerződésetek lesz...megkapod az erejét de ugyan úgy veled marad. ÉS szerencsére én egy elég normális vámpírt fogtam ki.

-Értem...

-És tudtok kommunikálni?-Kérdezte Kai.

-Csak az első nap tudtam de akkor azt mondta hogy csak akkor ha nagyon koncentrálok akkor tudunk újra beszélni.

-Na srácok ideje megbeszélni a dolgokat...először is a csapat beosztás. Kai lesz a csapat vezér...ő osztogatja majd a parancsokat. Ash te leszel a lestermővész Leroyal, Kuro és Kíra ti fogtok közelről támadni, Seth te is közelharcra vagy beosztva de neked még a plusz feladat az információ szerzés.-Olvasta fel a dolgokat Charles egy aktából.

-Várjunk miért pont Kai?-Állt fel Ash.- Én sokkal jobb lennék'-Tárta szét a kezeit Ash.

Odament Kuro és tarkón vágta.

-Persze majd pont te...akkor már inkább én!-Mutatott magára Kuro.

-Képességeitek alapján letettek beosztva.-Ekkor Kuro felém fordult és egyenesen a szemembe nézett.

-Csak le ne maradj, Törpilla! Én jól harcolok...nálad biztos hogy jobban.

-Oh azt hiszed?-Lassan felálltam és elkezdtem az egyik vállammal körözni közbe a másikkal fogtam a vállam.

-Végül is mit tudna egy lány a harcról? Lehet hogy voltál egy maffiánál...ami mellesleg nem valami elhihető...az nem azt jeleni hogy tudsz is verekedni.

-Oh kisfiam kezdesz egyre jobban idegesíteni...és megástad magadnak a sírod.-Miközben beszéltem felé sétáltam így már pontosan előtte álltam. Felkelletett néznem rá de nem érdekelt.

-Srácok...-Kezdte Seth.

-Tesztelni akarsz? Mondd mikor és hol?-Mosolyogtam rá gúnyosan.

-Majd az edzéseken mutogassátok az erőtöket.-Mondta Charles. De mi nem törődtünk vele.

Fogtam magam és be húztam neki...vagyis csak akartam mert a levegőben megállította a kezem. Ám ahogy megállította egy kis szél keletkezett. Majd egoista mosoly jelent meg az ajkain.

-Ennél több kell aranyom.

-Tényleg azt hiszed ez a teljes erőm?-Húztam fel az egyik szemöldök.

-Hát tőled nem várok sokat.

-Jó oké elég lesz.-Állt közénk Kai.-Egy csapat vagyunk! Szóval hagyjátok abba ezt a gyerekes vitát.

Végül leültünk újra a földre. Én Leroy mellé. Kuro meg Kai mellé. Hirtelen Leroy átkarolta a vállam.

-Nyugi Kuro nem ilyen...csak veled köcsögösködik most...de majd normális lesz.-Mosolygott rám.

-Várj ti nem most találkoztatok?-Kérdeztem.

-Tudod te ki voltál ütve egy pár napig de mi akkor már találkoztunk és mondták hogy majd jönni fog még valaki...

-És az lettem én...

-Aham. Szóval ne aggódj!-Mosolygott rám biztatóan.