Fény A Sötétségben #Befejezett#

♱ 46 ♰

Na ma is egy új rész! Holnap matek vizsga :/ szerdán tesi...drukkoljatok!! <3 Amúgy...ez már a 46 hatodik rész és nem mondanám hogy a vége fele járunk szóóóval jó hosszú lesz ez a könyv :D

Végül megérkeztünk a többiekhez.

-Jobban van már a lábad?-Kérdezte Kuro.

-Igen. Köszi.-Szintén örülök hogy a  vámpír regenerálódás most  nem volt olyan gyors.

Végül Kuro óvatosan letett én pedig ráálltam a lábamra. Bár szívesen maradtam volna még Kuro hátán. Valahogy vonzott az a citromos-mentol illat amit árasztott.

-Na és most mi lesz a terv?-Kérdeztem miközben leültem egy rönkre.

-Folytatjuk a túrát.-Mondta Charles.

-Oké.-Álltam fel a rönkről.

---

Egészen sötétedésig bolyongtunk az erdőben. Aztán egy nagy sziklához értünk.

-Most komoly hegyet akarsz mászni?-Néztem Charlesra.

-Igen.-Bólintott magabiztosan. Majd a többiekre néztem akiknek szintén tetszett az ötlet.

-Hát oké.-Egyeztem bele.

Éppen közelebb mentünk vola a hegyhez amikor egy puma hangját hallottuk meg. Felnéztünk a szikla tetejére és ott volt egy félig puma félig....nem tudom mi de szarva volt és négy füle.

És valahogy éreztem hogy nem azt akarja hogy labdát dobáljunk neki. Ránk nézett és elkezdett morogni.

-Na jó megyek és lecsapom.-Indultam meg magabiztosan de egy kar megragadta felkaromat. Hátranéztem Kuro volt az.

-Nem tudhatod hány ilyen izé van...ahogy azt se hogy milyen erős. Attól még hogy te erős vagy lehet hogy más erősebb nálad. Ne becsüld le az ellenfeled.-Mondta hidegen és szárazon. Megborzongtam de nem mutattam ki majd a szemébe néztem de ott is csak ridegség fogadott. Mintha nem történ volna semmi akkor...akkor mikor a hátán vitt.

Végül megfordult és elkezdett futni abba az irányba amerről mentünk. Majd követte mindenki. Én még néztem őket amíg el nem tűntek. Csak akkor eszméltem fel mikor a puma szerűség leugrott a szikláról pont mögém.

Végül én is elkezdtem futni. Ahogy futottam a kis ösvényen nyüszítést halottam de sajnos nem a mögöttem lévő fenevad adta ki...de nem csak én halottam a nyüszítést. A fenevad hirtelen megállt és fülelt ekkor megláttam messze egy bokor tövében egy kis kutyát.

(Ezt a képet a barinőm rajzolta :D)

A fenevad a kiskutya irányába kezdett futni.

Én megkönnyebbültem sóhajtottam fel hogy végre leszállt rólam...de valamiért...még is...bűntudatot éreztem. Ami megijesztett, még soha nem volt bűntudatom. Ha akkor lenne ez amikor még a maffiába voltam simán elsétálnék...de most a lábaim nem engednek...

Már csak arra eszméltem hogy futok...hogy hova? A kutyához. 

Rávetettem magam a kutyára, egyet bukfenceztem és a fenevadat pedig állkapcson rúgtam felkaptam a kutyát és elkezdtem futni.

Végül nagy nehezen sikerült leráznom a fenevadat és mikor megláttam a többieket elkezdtem sétálni. Odamentem Leroyhoz és a kezébe nyomtam a kutyát.

-Nem tudom mit kell vele csinálni.-Hagytam ott ezzel a mondattal és elindultam haza fele.

-Hova mész?-Kérdezte Seth.

-Vissza a hotelba.-Intettem nekik úgy hogy hátra sem néztem.

Nem volt kedvem megint azokba a rideg szemekbe nézni...

Jó volt egyedül sétálni...kiszellőztetni a fejem. Hirtelen megcsörrent a telefonom. Megnéztem a kijelzőt, Charles.

-Igen?-Szóltam bele.

-Az igazgató elrendezte a helyünket. Már itt vagyunk a hotelnál...lassan indulunk már összepakoltuk a cuccod.

-Mi? Ti turkáltatok a cuccaim között?

-Nem csak Kuro összerakta.

Várjunk akkor Kuro szedte össze a cuccaim...a pólóim, gatyáim...a melltartóim és a bugyijaim...

Ahogy ebbe egyre jobban belegondoltam...úgy egyre jobban pirultam el...talán jobb lenne ha itt maradnék a pumával.

Végül rácsaptam a kezeimet az arcomra.

Nyugi Kíra! Hisz láttad a szemét nem érez irántad semmit...ha ő így játszik...neked is így kell.

Így hát megkerestem azt a jó kis 'nem érdekelsz' arckifejezésem ami már annyi mindentől megvédet. És magabiztos léptekkel indultam el.

Nem fogom hagyni hogy így kizökkents engem, Kuro!-Végül vámpír sebességbe kapcsoltam és pár perc alatt a hotelnál voltam.

Épp akkor értem a hotel elé mikor a fiúk lehozták a bőröndöket.

#Kuro#

Mikor meghallottam hogy valakinek össze kell raknia Kíra cuccait önként jelentkeztem...persze azért nem egyből...hogy a fiúknak ne legyen túl feltűnő.

Miközben pakoltam a pólóit, egy két fehérneműt is megnéztem...és mit ne mondjak egy-kettőt szívesen látnék rajta.

Aztán levittem az enyémet és Kíra bőröndjét a Hotel elé a többiekkel. És pont ekkor jött meg Kíra.

-Szia!-Köszönt hangosan Leroy Kírának.

-Sziasztok.-De valami furcsa volt...nem tudtam semmi érzelmet leolvasni az arcáról...pedig azt hittem már kiismertem.

-Szia!-Köszöntem neki én is.

-Szia..-Valami nagyon más lett. És ez nem tetszik.-Hallom bepakoltál nekem.-Mondta még mindig semlegesen pedig azt vártam hogy elpirul vagy valami de semmi. Azt akartam hogy olyan legyen mint amikor félmeztelen voltam.

-Igen.-Hajoltam a füléhez.-És láttam egy két dolgot.-Húztam félmosolyra a számat.

-Tényleg? Az jó. Örülök hogy jól szórakoztál.-Nyúlt a bőröndjéért. Komoly ennyi??? Semmi reakció?

Fogta magát és bepakolta a táskáját a csomagtartóba és beült hátra.

-Vagy össze húzzátok magatokat vagy valamelyikőtök valaki ölébe ül.-Szólt ki a kocsiból.-Én gyorsan bedobtam a bőröndöm a kocsiba és behuppantam mellé. 

Végül sikerült nagy nehezen úgy ülnünk hogy mindenki elfért. És végül elindultunk, vissza a sulihoz, remek.