Fény A Sötétségben #Befejezett#

♱ 4 ♰

Hmm...nem is tudom mit írjak...Inkább csak jó szórakozást kívánok! :))

Mason a bokszzsákkal szembe állt. Vállszéles terpeszbe állt egyik lába előrébb rakta. Kicsit összegörnyedt kezeit szorosan az arca közelében tartotta.

-Ez a kezdő állás. Majd Bal, jobb, bal, jobb.-Mutatta a mozdulatot. Felváltva ütött a kezeivel.-Most te jössz!-Állt arrébb. Én  is szembe álltam a zsákkal. Mivel a farkasokkal sokat lógtam, elég jó megfigyelő vagyok. Felidéztem ahogy Mason állt. 

Vállszéles terpesz. Vállak 180°. Hát kicsit görnyedt laza vállak...Bal, jobb, bal, jobb.

Elkezdtem ütni a zsákot minél nagyobb erővel. Majd abbahagytam és Masonra pillantottam várva a reakcióját.

-Azta..a beállásod tökéletes volt és az ütéseid is...-Vágot értetlen arcot.-De akkor folytassuk. Most megyünk súlyt emelni. Gyere.-Elindult én pedig mellé futottam. Felnéztem rá de ő csak előre nézet majd a kezére néztem. És megfogtam a kezét. Ekkor lenézett rám én pedig elkaptam a tekintetem majd sunyiban visszanéztem ő pedig mosolygott. És így mentünk az edzőterembe. Mikor bementünk mindenki minket nézet. 6 ember volt bent. 5 férfi és 1 nő kb 30 év körüliek. De Mason nem nagyon törődött velük. Odamentünk egy géphez ahol súlyokat kellet emelnem a karommal. Először 5 kg-ot rakott rá Mason. Amit egész könnyen megemeltem.

-Jó csinálj ebből 10-et.-Bólintottam és elkezdtem. Ekkor odajött az egyik férfi Masonhoz én a szememmel követtem.

-Ő lenne az újoncod?-Mason Bólintott.-Ilyen fiatalon is már belekeverik őket...-Sóhajtott egyet a férfi és vállon verte Masont.-...de azért sajnállak hisz ebből nehezen tudsz valamit alkotni.-Méregetni kezdtem a férfit.

Alacsonyabb Masonnél és nem is annyira kidolgozott. Éppen felálltam volna hogy mondjak valamit a férfinak de Mason odajött és lenyomott jelezve hogy maradjak.

-Nem kell sajnálnod...hiszem hogy ő lesz a legjobb.-Mosolygott rám őszintén. Zavaromban lesütöttem a szemem.-Erre a férfi felnevetett.

-Úgy legyen...-Mondta nevetve.

-Jó akkor most emelünk a súlyon.-Mondta nekem Mason.

És így edzettünk hetekig. Izmosabb lettem és megtanultam verekedni. Már egy kicsit híres is lettem...főleg a szemeim és a korom miatt. Éppen indultam volna edzeni. Már az ajtómat zárt amikor megláttam Masont. Robhoz kell mennünk. Szemeim elkerekedtek.

-Tudom...nekem sem tetszik...de muszáj. -Azzal elindult én pedig utána.

-És most hol van?

-Kint..-Azzal ki is értünk az épületből. Szokásos...Rob és a két gorilla. Odamentünk.-Itt vagyunk...Rob mosolyog. Ekkor valami szúrós fájdalmat érzek a nyakamban. odanézek és az egyik gorilla nyomot belém valamit. Hirtelen minden kezd homályos lenni még látom Mason aggódó arcát. És lassan lecsukódtak a szemeim. Kérlek mond hogy nincs közöd ehhez.

#Mason#

Tudtam hogy valami nem stimmel...

-Mit csináltok?!-Kiabáltam.

-Vigyáz Mason a szádra!-Intet Rob.-Kiképzésre fogjuk vinni.-Néztünk egyszerre a lányra akit éppen Anthony vitt a karjaiban.-Arra kiképzésre amire téged is vittünk.-Ökölbe szorultak a kezeim. Az a kiképzés egy pokol.

-Az nem lehet! Hisz még gyerek!-Ordítottam.

-Te is az voltál még is kibírtad!-Ordított vissza Rob.-Tudod már nem tetszett hogy ilyen közel kerültél hozzá. Nem teázni hoztam hanem hogy kiképezd. Túl kegyes vagy vele és ez nem tetszik. Ha nem tudod elvégezni a feladatod nem vagy hasznos...-Ez a görény...-Öltözz. Te is és Den is jönni fogtok.

Fú..az a paraszt is jön...hurrá...

-Megnézi hogy teljesít Kíra és innentől fogva ő fogja kiképezni. Ő érettebb és nem lágyítja meg egy kislány.-Szemem lesütöm.

Miért kell ennek a lánynak ennyi mindenen átmennie főleg ha Den kezei közé kerül...az egy szörnyeteg. Nem érdekli őt semmi.

-Most pedig öltözz 1 perced van.-Bólintottam és elmentem. Gyorsan átöltöztem. Egy fekete nadrág, fekete testre simuló póló, fekete bakancs egy öv amiben 2 fegyverem van és bőrkesztyű.

Majd visszamegyek Robhoz. Ekkor már Den is ott van. Vágok neki egy amolyan"húzzabüdösfrancbatebuziköcsög" grimaszt.

-Jaj csak nem szomorú vagy hogy enyém lesz a kis tanoncod?-Az az arrogáns mosoly legszívesebben a betonba verném.  

-Kövessetek.-Szólal meg Rob. Először én indultam meg. Aztán Den mellém jött. Beszálltunk egy furgonba. Egy kis üveg részen hátranéztem. Hátul volt Kíra és még egy pár gyerek persze még egyik se tért magához...még egy traumája lesz. Miért kell neki ennyit szenvednie?...remélem túl fogja élni...