Fény A Sötétségben #Befejezett#

♱ 28 ♰

#Nisz#

Hihetetlen ez a lány. A teste egyszerűen tökéletes. Tuti megszerzem magamnak hisz ki ne esne belém?

Van is egy biztos csajozási módszerem.

De mondjuk meglepődtem ahogy leteríttet. És a szeme ijesztőek voltak...valahogy belenézek és elveszek benne. Mikor az osztályba beértünk mindenki megbámulta és a fiúk csorgatták a nyálukat...az én csajomra...

Eldöntöttem óra után beszélek vele

Már csak egy perc a csöngetésig. Amint meghallottam felpattantam de láttam hogy a cicám már ment is ki így egyből utána eredtem.

De a tömegben elveszítettem mert nem valami magas. Vagy 10 percig kereshettem mire megtaláltam a szekrényénél. Nincs is messze az enyémtől.

Gyorsan a szekrény ajtaja mögé állt így mikor becsukta megpillantott engem. Szélesen elmosolyogtam.

-Fájt mikor leestél a mennyből?-Ez a tökéletes csajozós duma eddig minden lány a karjaimba ugrott miután ezt mondtam. A semmit mondó arckifejezését hirtelen átvette a nevetés hangosan felnevetett de csak pár másodpercre.

-Ez aranyos.-Kucogott még egy aprót.-De...-Fogta meg a vállam.-én a pokolból jöttem.-Éreztem ahogy a keze eltűnik a vállamról és elsétál.

Mi??? A karjaimba kellett volna hogy ugorjon. Aztán csak azt vettem észre hogy én is nevetek...ez a lány...tiszta rejtély. De most komolyan ki mondja erre hogy a pokolból jött?

#Kíra#

Ezt is megéltem hogy valaki flörtölni akart velem. Ahogy elsétáltam Nisz mellett egy kicsit elmosolyodtam mert be kell valljam elég szánalmas próbálkozás volt. Pont nálam? Én és a menny az két külön dolog.

Megráztam a fejem hogy kiverjem a fejemből Niszt de aztán eszembe jutott hogy megkérdezgettem volna merre van az Irodalom terem...Morogtam egyet miközben felnéztem a plafonra.

Nem! Nem kell nekem ő! Egyedül is eltalálok az irodalom teremhez!

Nagyot bólintottam magamnak megerősítés képen és nekivágtam az útnak. Éppen a folyosó vége felé indultam mikor meghallottam egy ismerős hangot.

-Cicám nem arra kell menni!-Halottam Nisz hangját. Megfordultam és maga mögé mutatott...tökéletesen a másik irányba indultam...gratulálok Kíra...egy igazi gyilkológép vagy de az iskolában eltévedsz. BRAVÓ! 

Miután jól lecsesztem magamat elindultam Nisz irányába. Mikor mellé értem átkarolt.

-Jaj cicám...mi lenne veled nélkülem?-Mosolygott mert tudta hogy utálom ezt a becenevet. Erre én is átkaroltam amint meglepődött és visszavágtam.

-Nem tudom szöszikém...talán nyugodt életem?-Mosolyogtam az arcába majd levettem róla a kezem és előre sétáltam.

Magamban jót nevettem mert ő sem bírja a szöszi becenevet.

Aztán mellém sétált.

-Ahh már nem karolsz át?-Nézett rám kutya szemekkel és lebiggyesztette az ajkait.-Megálltam és felsóhajtottam.

-Nisz már mondtam...nem vagyunk barátok és nem is leszünk...kerülj el.

-Bla bla bla...-Vágta kezeit a zsebébe és megforgatta a szemeit.- Bírom hogy ilyen barátságos vagy.-Nevetett.-De már én is mondtam hogy nem hagylak.

Felment bennem a pumpa..miért nem fogja fel?

Megfogtam a pólója nyakánál és közelebb húztam.

És olyan gyilkos szemekkel néztem rá mint még soha. Egyből el is kapta a tekintetét.

-Nézz a szemembe!-Utasítottam. Mire a szemembe nézett láttam az övében a félelmet.-Talán neked nem értékes az életed...ha most rám nézel nem egy aranyos lány jut eszedbe igaz? Akkor vésd abba a csöppnyi agyadba ezt a tekintetemet mert ez vagyok én. A meglátsz fuss el...kerülj el...már eldöntöttem hogy nem akarok senkit a közelemben...világos?-Azzal eldobtam ő a földre esett én pedig tovább mentem. Vagyis csak akartam mert egy kéz ragadta meg a csuklóm és nem engedte. Mély levegőt vettem.

Bocs Nisz...de ezt a te érdekedben teszem...

Megfordultam és behoztam neki egyet így újra padlót fogott. Majd otthagytam..fura...a maffiánál bárkit simán ott hagytam itt meg bűntudatom van...de csak így fogja megérteni.

Már láttam a termet. Lenyomtam a kilincset nem néztem vissza Niszre...nem akarom hogy bárki is velem legyen..láthatatlan akarok lenni ebben az iskolában. Nem akarok barátokat...nem akarok megint megszeretni valakit hogy utána végig nézzem ahogy meghal...ekkor beugrottak a kis képkocák másodpercről másodpercre végigvetítődtek előttem azok az emlékek ahogy Thomas és Mason meghalt.

Az ajtó előtt állva megráztam a fejem és benyitottam a tanár még nem volt bent.

Beléptem a terembe és beültem a leghátsó padba és az ablakon néztem ki miközben vártam hogy a tanár is bejöjjön. Nyílt az ajtó...de a tanár helyett Nisz jött be a szeméhez egy nagy jeges zacskót nyomva. Morgott valami bocsánat szerűséget a tanárnak majd leült a barna hajú srác mellé...a srác Niszre mosolygott de ő nagyon el volt gondolkodva. Megkönnyebbültem egy kicsit hogy tudom nem öltem meg Niszt. Végül a tanár belekezdett egy hosszú unalmas sztoriba. Nem nagyon érdekelt így inkább az ablakon néztem ki.

"Egy ilyen hülye gyereket nem vennének fel sehova!" 

Most még is itt vagyok..."anya"...-az utolsó szót undorral mondtam