Kira vagyok. Ha azt mondanák jellemezzem az életem egy szóval...az mondanám szar.
Hogy miért? Mert ez az igazság. Szar az élet ahogy a világ is.
Tudod kiben bízhatsz? Megsúgom. Senkiben. Az életem így sem túl jó egy ilyen világban de egyszer c...
Itt az új rész! Ah...annyi tanulni valóm van de igyekszek a következő résszel.
#Mason#
Éppen Az udvarra tartottam amikor Thomasba ütköztem.
-Oh Thomas! Nem tudod hol van Kíra?
-De...az előbb sikerült megmásznia a falat de most Den elvitte mentális kiképzésre vagy mire..
Szemeim elkerekedtek...a Francba...Szó nélkül elfutottam. Tudom hol lehetnek. Egyenesen a szoba felé indultam.
Már majdnem ott voltam az ajtónál mikor Robbal találtam szembe magam.
-Ugye nem ugyan azt akarjátok vele csinálni?-Néztem rá dühösen.
-De. De szerintem nem fog olyan könnyen megtörni szóval biztos ami biztos egy végső "fegyvert" is alkalmazni fogunk.-Ekkor lefogott Rob 2 gorillája.- És ez a fegyver Thomas lesz.
-Ezt nem teheted még gyerek!
-Ilyen a világ...Vigyétek!-A két gorilla elvonszolt.
Nagyon rossz előérzetem van...
#Kíra#
-CSINÁLD MÁR!-Kiabálta el magát Den. És a másik férfi pedig lelőtte Thomast.
-Neeee!-Sikítottam fel és egyre jobban rúgtam és ütöttem az üveget ami végül megadta magát. Gyorsan átugrottam az üvegszilánkokon és odarohantam Thomashoz. Gyorsan kiszabadítottam a szék fogságából és fejét az ölembe helyeztem.-T-Thomas...-Sírós hangom volt.
-H-hé...nyugi! Nincs semmi baj! Cs-Csak maradj erős!-Mosolygott. És felém nyújtotta a nyakláncát amin egy kereszt volt.
-Ne mondd ezt! Baj van! Egy óriási nagy baj! Ne hagyj itt hallod?-Megfogta az arcomat és a szemembe nézett.
-Tudod mindig is szerettem a szemeidet.-Mosolygott.-Olyan gyönyörűek.-Közelebb hajolt a fülemhez.-Maradj erős, az én kedvemért.-Súgta a fülemben. És ekkor lassan visszaereszkedett az ölembe és végül a keze is elhagyta az arcomat. Lecsukott szemek és mosolygós ajkak.
Hihetetlen ez a srác.
De tudom hogy akkor amikor Thomas meghalt eltört bennem valami és egy hatalmas űr keletkezet. Rájöttem hogy nem bízhatok senkiben és senkit nem engedhetek magamhoz közel.
Végül felemeltem Thomast...nem volt olyan nehéz. És a szoba ajtaja felé indultam. Éreztem Den tekintetét magamon és azt is éreztem hogy nem tudja mit kéne mondania.
Én csak tovább sétáltam az ajtó felé. Tudtam hogy be van zárva. De egy egyszerű mozdulattal kirúgtam az ajtót és kisétáltam a szobából. A folyóson sétáltam amikor az egyik szobából Mason jött ki. Épp mondani akart valamit de amikor rám nézett egy kicsit elkerekedtek a szemei én csak tovább mentem.
Ahogy végig mentem az épületen mindenki megnézett. A legtöbb embernek elakadt a szava mások pedig hitetlenkedve néztek. Végül kiértem az udvarra. A folyó felé vettem az irányt ami közel van. Mikor odaértem letettem a folyó partjára Thomast és a környéken lévő virágokból szedtem. Majd a mellkasára tettem a virágokat és végül a testét a folyóra helyeztem. És néztem ahogy az áramlat elviszi.
-Ég veled, Thomas.-Hirtelen egy kezet éreztem a vállamon és Thomas hangját...Ég veled Kíra.
Hirtelen megfordultam...de nem volt ott. Ekkor ránéztem a kezemben lévő nyakláncra. Majd a nyakamba tettem. Őszintén eddig mindig láttam valami fényt a sötétségben...de most ez a fény eltűnt...örökre.
-Erős leszek, Thomas.-Szorítottam meg a keresztet majd megfordultam és pár méterrel mögöttem ott volt Mason. Csak ránéztem és elsétáltam mellette. De mikor pont elsétáltam mellette megszólalt.
-Jól vagy?
-Igen.
#Mason#
Végre elengedtek a gorillák mert Rob szólt nekik hogy végeztek Kírával. Egyből kijöttem a szobából de pont ekkor sétált el előttem Kíra Thomas holttestével a ezében. Mondani akartam valamit de mikor ránéztem...Az arca teljesen érzelem mentes volt és a szemei üressel. Megtörték...Sikerült nekik minden érzelmet kiíratni belőle...egy tökéletes katona..
---
Mikor utána mentem láttam ahogy a folyónál búcsúzik el tőle és végül a víz áramlata elvitte Thomast.
Majd megfordult. Meglátott de nem volt semmi reakciója csak ugyan az az érzelemmentes arc.
Mikor mellém ért megszólaltam.
-Jól vagy?
-Igen.-Válaszolta hűvösen. De mielőtt még tudtam volna valamit mondani elment.
Jobb lesz ha minél hamarabb készítek egy tervet a szökésre...
#Kíra#
Éppen a szobám felé tartottam amikor Robbal találtam szembe magam.
-Holnap mész először terepre.-Bólintottam.-Remélem nem csalódok benned.
-Nem fogsz. De kaphatnék egy füzetet és egy ceruzát?-Érdeklődve fürkészte az arcomat. aztán felnevetett.
-Tudod most már egyáltalán nem tudom leolvasni az arcodról hogy mire gondolsz.-Mellém sétált majd megállt és kezét a vállamra tette.-De amíg tökéletesen végzed a feladataidat megkapsz mindent amit csak akarsz.
-Ebben az esetben lenne még egy kérésem...Szombat és Vasárnap szabadnapot akarok.-Felnevetett.
-Legyen úgy sincs smár hova menned. De ha nem jössz vissza megöljük egy két barátod.
-Mint ahogy mondtad nincs hova mennem.-Mondtam semleges hangon.
-Akkor pár perc múlva hozza majd valaki neked a füzetet és a ceruzát.-Bólintottam és elindultam a szobám ajtaja felé.
Nem is telt olyan sok időbe és kopogtak az ajtómon kinyitottam és egy férfi állt előttem majd felém nyújtotta a ceruzát és a füzetet.
-Kösz.-Azzal becsuktam az ajtót. Majd fogtam magam és felültem az erkély korlátra. Végül a térdeimet is felhúztam és így egyensúlyoztam a korláton. A fűzetett a térdeimmel megtámasztottam és rajzolni kezdtem. Hogy mit? Inkább kit...Thomast.
Közben néztem a holdat is.
---
Pár óra rajzolás után lerajzoltam Thomast. Elég jól sikerült. Mondjuk ez nem meglepő mert jó megfigyelő vagyok.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
